DR. JANKOVICH MIHÁLY FŐORVOS ÚR 75 ÉVES!

 2020.03.30 09:50

JANKOVICHMIHALY_kep_(2018).jpg Az esztergomi sebészetet olyan nevek fémjelzik, mint: Gönczy Béla, Eggenhofer Béla, Mátyus Lajos és utoljára, de nem utolsó sorban,  Jankovich Mihály, akit 75. születésnapján tisztelettel és szeretettel köszöntünk!

 

Beszélgetésünk apropója, hogy a napokban 75 éves leszel. Milyen érzés?

 

Rossz. Megöregedtem. Hosszú évek vannak mögöttem, de szívesen emlékszem vissza a múltra, így az Esztergomban töltött 20 évre is.

Sajnos az utóbbi10-12 évben több súlyos betegségen mentem keresztül, de

igyekeztem vidám alaptermészetemet megőrizni, erősen tartani magam, így

környezetem nem nagyon vette észre bajaimat. Úgy érzem mostanra már

fogy az energiám.

 

Bárkivel beszélgettem Esztergomban az egészségügy múltjáról, rólad mindenki kivétel nélkül a legnagyobb elismerés hangján szólt. Mi a titkod?

 

Ha ez így van, az számomra nagyon megtisztelő. Köszönöm!

Bár a szakmában sok mindent sikerült elérnem, természetesen - a kezdeti nehézségek után kialakult – nagyszerű orvos és szakdolgozói csapat segítségével

Talán erre és a tanítványok, ma is tartó hálájára vagyok a legbüszkébb.

Az egykori fiatalok úgy emlegetnek „ Misi Bácsi iskolája” Ők örömmel jöttek

osztályunkra dolgozni, vagy  hosszabb-rövidebb időjű gyakorlatra más intézetekből.

Miskolci főnökömtől sok mindent átvettem. Nála nem az volt a lényeg, hogy ő

operálja a legtöbbet, hanem hogy tanítson, nem csak a szakmára, hanem az

életre is  és közben szervezze, irányítsa az osztály  működését.

.

 

Egy másik beszélgetésünkben azt mondtad, hogy Herceg tanár úr – miskolci főnököd- a poroszos iskolát képviselte. Hogyan tudtad ezt a hagyományt egy olyan humánus, kollegiális kapcsolatba ágyazni, amelyet te képviseltél?

 

A sebészet egy különleges tevékenység. Nem lehet hosszan vitatkozni, hogy milyen műtétet, hogyan fogunk elvégezni.   Ez egy hierarchikus rendszer és a végső szót a hierarchia csúcsán álló osztályvezető mondja ki. Más osztályokon ez így nem érződik.    Az általam képviselt rendszerben, a szakorvos- jelöltek nem tegezhettek. Velük a szakvizsga után egy ünnepi összejövetelen tegeződtem össze. Ettől függetlenül nagyon jó volt a viszonyom a kollegákkal. Szakmaiságomat elismerték, én pedig az idősebbekkel csaknem baráti, a fiatalokkal pedig atyai viszonyt igyekeztem kialakítani.

 

Nevesítsük azokat a kollegákat, akikkel együtt dolgoztál, vagy nálad tanulták a sebészet alapjait

 

1990 novemberében neveztek ki a Sebészeti Osztály vezetőjének. ( 8 pályázó volt, ma meg lasszóval sem lehet osztályvezető főorvost fogni ! ) Akkor az osz-

tály része volt a traumatologia és a sebészet, az utóbbi erősen leszálló pályán.

Lamperth András és Varga Tibor dolgozott a sebészeten. Szerencsére a

baleseti  sebészet akkor még a ráépített szakvizsga volt, így az ott dolgozók

tudtak segíteni. Mai napig hálával és köszönettel gondolok Hermann főorvosra

Teleki Balázsra, Perényi Pistára, Püspöki Marira, Hámory Zsoltra, Zsoldos Lacira, akik átsegítettek bennünket ezen a nehéz időszakon.

Később megérkezett Willner Péter, mint kezdő orvos, majd Ungár Dénes

érsebész szakvizsgával, Németh Laci gyermeksebész szakvizsgával, ő azonban

hamar visszament a szegedi gyermekklinikára.

Később jöttek újabb fiatalok Meouch Hisham , Hercegh Zsolt.

A régi sebészeten igen mostoha körülményei között kezdődött egy új osztály

kialakítása.

1993-ban megszűnt a dorogi sebészeti osztály, ahonnan Tőrös Péter főorvos,

Nagy Attila szakorvos, aki gasztroenterologus szakvizsgát is tett, majd a

Kapuvári kórház Sebészeti Osztályának vezetője lett. Dorogról jött Czelédi

Mária szakorvos is, aki plasztikai sebész szakvizsgája után most is a sebészeti

szakrendelésen dolgozik.

 

1994 fontos dátum a kórház és a sebészet történetében is.

 

1994-ben elkezdődött az új sebészeti tömb építése, mely gyökeresen megváltoztatta mindennapi életünket. Korszerű műtők, kórtermek, kiszolgáló helyiségek, jól felszerelt központi intenzív osztály, labor, sterilizáló stb..épülését figyeltük. 1998 áprilisában végezhettük először az új műtőkben párhuzamosan egy rectum tumor és egy ilio-femoralis bypass műtétét.

Ekkor kezdődött a már alakuló szakmai profilok kiszélesítése és ekkor éreztem igazán, hogy jó helyre jöttem ! Ennyi év után is hálás köszönettel gondolok mindazokra akik ezt kiharcolták és az ispotályból a XXI. századba léphettünk !

Még a átköltözés előtt Ungár Dénes 3 hónapos ösztöndíjat kapott a Leuveni Katolikus Egyetem híres Érsebészeti Klinikájára, majd Willner Péternek sikerült elintéznie 3 hónapos tanulmányutat Amszterdamba, ahol a nálunk akkor még csak induló laparoszkópos sebészetet tanulhatta.

Ekkor jött osztályunkra Horánszky Zoltán, aki később érsebész szakvizsgát is tett, Ma az Országos Baleseti Intézet érsebésze.

Tehát látható, hogy a softvert lassan kialakítottuk, a hardvert az új sebészeti tömb adta.

 

 

„Misi bácsi iskolájának” mi volt a lényege?

 

A fiatalok sokat operálhattak. Az anatómiai felkészültséget sokszor számon kértem . Az elektív műtéteken kívül,  ügyeletben, amikor behívják a szuperest, a legtöbb helyen a készenlétes orvos gyorsan megoperálja a beteget és mindenki mehet aludni. Nálunk nem ez volt a módi. A szuperes leasszisztálta a műtétet a fiatal ügyeletesnek. Tőlünk a fiatalok úgy mentek szakvizsgázni, vagy vissza a klinikára, hogy több műtétet végeztek Esztergomban, mint a máshol dolgozó társaik. Megható dicséreteket is kaptam. Sótonyi Péter habilitációs védését úgy kezdte: ő az esztergomi évei alatt jött rá arra, hogy a klinikán kívül is van sebészet, sőt… Különben valamennyi volt munkatársam meghívott a PhD, vagy habilitációs előadására - természetesen örömmel mentem  – és büszkén hallgattam az esztergomi sebészetnek és  személyemnek szóló elismeréseket és köszönetet.

 

Specialitásod a colorectalis sebészet. Miért?

 

Ez a miskolci főnököm öröksége volt, Ő szerettette meg velem ezt a területet.  Amikor megalakult 1986-ban a Sebész Társaság Coloproctologiai Szekciója, akkor őt felkérték vezetőségi tagnak. 2-3 évvel volt a nyugdíj előtt és azt mondta, hogy inkább egy fiatalt javasol maga helyett, így lettem ennek a szekciónak legfiatalabb vezetőségi tagja.

Esztergomban is folytattuk a colorectalis sebészetet, majd itt új profilként sikerült bevezetnem a különböző pancreas műtéteket. Ezekhez nagy segítséget nyújtott, a magas szakmai szinvonalu gastroenterologiai osztály, Pák főorvos vezetésével, ahol az endoscopos vizsgálatok széles skáláján kívül az ERCP vizsgálatokat, sőt a capsulas endoscopiát is el tudták végezni.

 

 

Milyen volt a viszonyod mestereddel?

 

Herceg Lászlót mindenki szerette, nagy tisztelettel tekintettünk rá. Ő a régi iskolát képviselte. Mindenkit, még a nővéreket is tegezte. Szilveszter délutánonként mindenkinek el kellett menni hozzá az évet búcsúztatni és a László nap nagy ünnep volt a kis nyaralójában. Vidám, kedélyes ember volt. Sokat mesélt a debreceni klinikáról, mesteréről Hüttl professzorról, családjáról, munkatársairól, de 5 éves szovjet hadifogságáról soha nem beszélt.

Nem ment el külföldi kongresszusokra, de én már a ’80-as években tarthattam előadást (Kelet) Berlinben. Fogékony volt az új dolgokra, kollégiumi tagként hozzájutott sebészeti varrógépekhez. Már majdnem kész volt a kandidatúrám a sebészeti varrógépekből, de  – és talán ez volt az egyetlen negatív élményem vele kapcsolatban – azt mondta, „Ide figyelj Misi! Nekem sincsen kandidatúrám és nézd meg milyen jól megvagyok nélküle!” Ma is sajnálom, hogy engedtem és így nem is lehettem az utódja.

 

Kandidátusként nem biztos, hogy Esztergomba jöttél volna, úgyhogy Esztergom nyert azzal, hogy nem lettél, kandidátus.

 

Nagyon nehéz volt Esztergomban új osztályt építeni. Az esztergomiak a mai napig nem felejtették el Mátyus főorvost, aki nagy egyénisége és tekintélye volt a kórháznak és a hazai sebészetnek is. Ő a Littmann iskolát képviselte, én mást és ennek szakmai következményei is voltak. Hogy példát mondjak, mi másképp álltunk hozzá a hasi behatolások, korszerű varróanyagok, zárt rendszerü drainage csövek stb .. alkalmazásához  . Az első 1-2 évben a változtatások kemény küzdelmek és beszerzések árán történhettek csak meg.

 

Az esztergomi orvosok és polgárok emlékezetében a jelentős sebész egyénisége sora így néz ki: Gönczi Béla, Eggenhofer Béla, Mátyus Lajos és Jankovich Mihály.

 

Köszönöm, ha így látod. Mindenesetre az esztergomi sebészet híre országosan elterjedt. Voltak, akik innen indultak, szakvizsgáig vagy tovább az osztály státuszában dolgoztak. Mások országos intézetekből, klinikákról jöttek 1-3 éves   sebészeti gyakorlatra.   Képzésüket természetesen az osztály idősebb orvosai végezték, lelkesedéssel és fáradhatatlanul. Ezért ennyi év után is köszönettel tartozom Tőrös és Ungár  főorvosoknak, Willner , Hercegh, Czelédi és Horánszky doktoroknak,a traumatológia orvosainak valamint a műtök, ambulanciák,rendelők személyzetének és az osztály csodálatos nővér gárdájának!

Most nézzük időrendben, milyen karriert futottak be azok a kollegák, akik nálunk tanulták a sebészet alapjait?

Willner Péter 10 évig dolgozott osztályunkon, majd a privát szférába helyezkedett el. A proctologia specialistája, hazai és nemzetközi szaktekintélye lett. Mint a Magyar Sebész Társaság vezetőségi tagja és a Coloproctologiai Szekcio elnöke sikeres kongresszusokat és nemzetközi továbbképző kurzusokat szervez.

Rényi Vámos Ferenc az Országos Onkologiai Intézet Sebészeti Osztályáról -ahol főleg speciális műtétek történtek és akut ellátás nem folyt – jött hozzánk a sebészet és traumatologia alapjait elsajátítani. Közel 3 évig dolgozott nálunk igen jól érezte magát, később elismeréssel beszélt az esztergomi időszakról. Ö jelenleg az Országos Onkológiai Intézet Mellkassebészeti Osztályának és a Semmelweiss Egyetem Mellkassebészeti Tanszékének vezetője és a hazai tüdö-transplantáció irányítója, PhD és habilitált egyetemi docens.

Sotonyi Péter  a  SE Transzplantációs Klinikájáról jött hozzánk  gyakorlatra, majd a városmajori Szív és Érsebészeti Klinikán folytatta pályafutását, azóta megfelelő tudományos fokozatok elérése után professzor és az érsebészeti osztály vezetője lett. Megjegyzem, hogy 2019 januárjában Ő operálta hasi aorta aneurysmámat, stent-graft beültetéssel.

Benkő Tamás végzés után került osztályunkra. Néhány év múlva a  SE.  Transplantációs klinikáján kapott állást, majd megvédte PhD fokozatát.    Jelenleg az esseni Sebészeti Klinika Transzplantációs Részlegét vezeti. Hihetetlenül nehéz, bonyolult műtétekre képes.  Naponta máj, hasnyálmirigy   és egyéb kombinált szerv transzplantációkat végez.

Szollár András aki szakvizsgájáig nálunk dolgozott,jelenleg az emlősebészet egyik oszlopos tagja az Országos Onkológiai Intézetben

Hercegh Zsolt és Unghváry Péter Németországban dolgoznak, egyéb hírem nincs róluk.

Két utolsó fiatal kollegám Debrecenből érkezett osztályunkra. Bende Balázs apja sebész professzor, nyugdíjazásáig ő vezette a miskolci megyei kórházsebészeti osztályát, (ez volt egykori munkahelyem) Személyesen hozta el fiát hozzám. Bende Balázs elhívta barátját, évfolyamtársát, Nyíri Balázst is.

Tipikus mai fiatalok voltak. Tehetségesek, több nyelven beszéltek, a számító-

gép a kisujjukban volt. Szakvizsgájuk után, nem sokkal utánam, távoztak

Esztergomból. Bende Balázs a szegedi egyetem Bőrgyógyászati Klinikáján

lett plasztikai sebész, mellette az egész orvosi kar klinikai pharmacologiai

kutatásainak az igazgatója. Nyíri Balázs pedig Baján lett urológus főorvos.

 

Átszervezés kapcsán az urológia is a sebészethez integrálódott.

 

Külön szeretnék néhány szót az urológia és a sebészet „házasságáról”szólni.

2000-ben Magyarsóki főorvos nyugdíjazása után az önnálló, korszerü és jól

felszerelt urológiai osztály megszűnt, a sebészet részlege lett, Nagy Ferenc

főorvos vezetésével. Természetesen nem örültünk ennek a döntésnek, de

kénytelenek voltunk kompromisszumok árán együtt dolgozni. A kezdeti nehéz-

ségek után sikerült  „összecsiszolódnunk”.még a nővéreknek is.

Mivel Nagy főorvos többnyire egyedül volt, mi asszisztáltunk a nyitott    műtéteknél.  Kiváló  munkakapcsolat, kölcsönös tisztelet, sőt barátság

alakult ki köztünk. 2011-ben ő operálta majd kezelte hólyag tumoromat

és azóta is hozzá járok onkologiai gondozásra.

 

Milyen a kapcsolatod egykori tanítványaiddal, kollegáiddal?

 

A felsorolt, csaknem valamennyi, idősebb és fiatalabb volt munkatársammal tartom a kapcsolatot, elsősorban telefonon, de számos esetben személyesen is  tudunk találkozni ! A családtagjaim és az én különböző betegségeimmel gyakran zaklatom a Budapesten dolgozó volt munkatársaimat –helyesebben most már barátaimat. Ők minden esetben, éjjel, nappal készségesen segítenek, átvezetnek a főváros kusza egészségügyén, eddig sikerrel, mert gyógyultam és élek, pedig nem voltak egyszerű ügyek!

 

 

A Te működésed Esztergomban a sebészet utolsó aranykora volt. Hogyan lehet, hogy nem sikerült olyan utódot kinevelned, aki továbbvitte volna és meghosszabbította volna ezt az aranykort?

 

Hihetetlen sokat kértem Ungár Dénest- aki abszolút alkalmas lett volna rá - hogy legyen az utódom. Nem vállalta. Szerettem volna ha Willner Péter kerül  a helyemre, de ő elment Esztergomból. Tehát voltak Esztergomban csillogó tehetségek, akik folytathatták volna az én munkámat. Örültem, hogy végül Dobó István lett az utódom. Ne felejtsük el, neki nagy neve ,PhD fokozata volt, főleg a gyulladásos bélbetegségek  (IBD) sebészetében szerzett országos hírnevet. Amikor felkeresett, mint az utódom, örültem és büszke voltam. Sajnos az akkori kórházvezetés nem fogadta és értékelte úgy, ahogyan egy ilyen országos szakembernek kijárt volna. Elindult a tehetséges tanítványaim más intézményekbe, illetve külföldre történő távozása. Amikor 4 év múlva Dobó   főorvos 65 éves lett, csaknem  egyedül maradt az osztályon szakorvosként, ezért nyugdíjba  vonult.

 

Van még valamilyen kapcsolatod az esztergomi sebészettel?

Kórházunkban regionális, kötelező szakmacsoportos felnőtt szakápolói és

műtösnői továbbképzés folyik Üvegesné Teri irányításával. Ennek keretén

belül évente általában 4 alkalommal  3 órás sebészeti előadást tartok.                        Ilyenkor benézek az osztályra örömmel és szeretettel üdvözlöm Menner Gizit,

Mónikát az adminisztrátort és azt a néhány nővért és műtősnőt akikkel annak

idején együtt dolgoztam . Sajnos ilyen orvos már a sebészeten nincs.

 

Egy korábbi beszélgetésünkkor azt kérdeztem, hogy az első műtétedre emlékszel-e, most pedig arról kérdeznélek, mikor tetted le a szikét?

2010. január 01-vel szűnt meg a tényleges munkaviszonyom, előtte is már, mint nyugdíjas dolgoztam. Hazánkban szokásos, hogy a volt osztályvezetők még

sokszor évekig bejárnak volt munkahelyükre. Szerintem ez helytelen, mindenkit

zavar, én ezután legfeljebb látogatóba, vagy betegként jártam a kórházban.

 

Fontos állomása volt életednek a magyar sebészet vezető fórumaiban végzett munkád.

 

1990-ben kerültem Esztergomba. ’91-ben egy telefonhívással közölték, hogy jelölnek a sebész társaság vezetőségébe,  A Magyar Sebész Társaságnak ezer egynéhány tagja van, 50 fős vezetőséggel.

Jelöltek és titkos szavazással be is kerültem , 2 évente újraválasztottak igy  nyugdíjazásomig vezetőségi tag voltam.

1992-2006-ig megyei sebész szakfelügyelő főorvos voltam

1994-ben Magyarországon először Esztergomban a Technika Házában

rendeztük meg a Fiatal Sebészek Fórumát, mely azóta évente megrendezésre

kerülő országos kongresszus.

2000-ben a milleneumi  ünnepségek keretén belül a Magyar Sebész Társaság

Dunántuli Csoportja -melynek akkor soros elnöke voltam - az esztergomi vár dísztermében tartotta kongresszusát, osztályunk rendezésében,

 

 

A másik fontos tisztséged, a Sebész Kollégiumhoz kötődött.

Az első FIDESZ kormány idején demokratikus alapon alakultak meg a kollégiumok. 21 tagú volt a sebészeké. Minden egyetem küldhetett egy embert és régiónként került be egy-egy sebész. A legnagyobb megdöbbenésemre Komárom-Esztergom Megye jelöltjeként beválasztottak. Erre korábban nem nagyon volt példa, hogy kollégiumi tag legyen a megyéből 4 évente újraválasztva.

2007-ig, lemondásomig töltöttem be ezt a pozíciót. A magyar sebészet színe-java volt a kollégium, a legmagasabb szakmai grénium .

2007-ben szervezetem egy „lázadást” remélve azt, hogy sikerül változtatnunk

a tarthatatlan rendszeren.

.

 

Akkor nagy port vert fel az ügy, nem csak a sebészek körében. Mi volt ennek a „lázadásnak” a háttere?

 

Horváth Ágnes lett Molnár Lajos után az egészségügyi miniszter, aki hihetetlen hozzá nem értésről, tett bizonyságot. A kollégium, a miniszter legfőbb tanácsadó testülete. Nagyon sok hasznos, előremutató javaslatot tett. A miniszter asszony azonban kifejtette nyilvánosan, hogy szerinte minden 4. sebészeti beteg műhiba áldozata.  Amerikai útjáról hazajövet elmesélte, milyen csodálatos, hogy ott csuklón keresztül vezetik be a szívkatétert.  Mire felállt az Acsády professzor és elmondta, hogy mi már 4 éve így csináljuk. A kollégium javaslatai eltűntek a minisztérium süllyesztőjében. Felháborodtam. „Vétkesek közt cinkos, aki néma.” Megírtam egy levelet, amelyet a kollégium minden tagjának eljuttattam. Én lettem a „megmondó” ember. Az én állásomra senki sem pályázott. Azt hittem, hogy egy ilyen kemény levél után változás jöhet. Vittem a forradalmi zászlót és azt hittem felsorakoznak mögém a többiek. Mindenki gratulált, de amikor hátra néztem Perner és Faller professzorokon kívül senki sem állt mögöttem. Próbáltak lebeszélni minket a kilépésről, de mindhárman ragaszkodtunk a véleményünkhöz. Néhány napig szenzáció volt, szerepeltünk aTV-ben, rádióban, újságokban, majd elcsitult és minden ment a régi kerékvágásban, de mi nem voltunk tovább kollégiumi tagok .

 

Hogyan telnek a nyugdíjas napjaid?

Nem volt szándékom 65 év után maradni. Megviseltek az évek és buta voltam, évekig dohányoztam. Sok súlyos betegségen estem át. Fantasztikus volt számomra, hogy mennyit segítettek a volt munkatársaim, tantanítványaim.   Nélkülük nem biztos, hogy túléltem volna a betegségeket. Nagyon köszönöm !

 

Gyermekeid, családod?

 

Nyugdíjba vonulásom után Budapestre költöztünk, itt laknak gyermekeim is

Fiam ’76-ban született, korábban a Malévnál, jelenleg is a légiforgalomban dolgozik. Elvált, gyermeke nincs.  Lányom sikeres közgazdász, multi cégeknél dolgozott. Most  3 éves tündéri, aranyos kislány unokámmal otthonról  dolgozik. Feleségem, hosszú betegség után 1999 - ben hunyt el. Halála után találtam egy igazi jó társat és vele élek már 20 éve szeretetben, boldogságban. Neki  4 éves

csodálatos iker-lány unokái vannak, úgy hogy teljes a nagyszülők öröme.

 

Mennyire érzed, hogy elismerték a munkádat?

 

1988-ban az Egészségügy Kiváló Dolgozója kitüntetést kaptam.

2002-ben kórházunkba látogatott Sótonyi Péter professzor a SE rektora

és Szollár Lajos dékán, akik a gyakorlati szakorvos képzésért a Semmelweis

Egyetemért bronzplakettet adták át nekem.

2010-ben az egyik legmagasabb egészségügyi kitüntetést a Batthyány-Strattmann László díjat vehettem át az egészségügyi minisztertől. Tudtommal

kórházunkból eddig csak Leel -Össy Lóránt professzor  részesült ebben az

elismerésben.  Nem tudom elégszer megköszönni mindazoknak, akik kijárták

nekem,  ezt az elismerést- tudom, hogy a kórház és a város vezetői támogatták,

de a legfőbb szervező Pák főorvos volt – neki külön köszönet.

2010-ben kaptam meg a Magyar Sebész Társaság életmű díját a Magyar Sebészetért Emlékérmet.

A kor nem érdem, de azért örülök, hogy 2019. szept 29.-én a Debreceni Egyetemen szép ünnepélyes keretek között átvehettem orvos avatás 50.

évfordulóján az Arany Diplomát. Örülök, hogy ezt megérhettem.

 

Ha most visszatekintesz az elmúlt 75 évre, mit érzel?

 

Tartalmas, pozitív életpálya volt sok nehézséggel, sok sikerrel és örömmel. Köszönöm Esztergomnak, hogy 20 évig a sebészeti osztály vezetője lehettem

 

Köszönöm a beszélgetést!