CSALÁDORVOSAINK: DR. GÁL ZSUZSANNA

 2020.03.30 09:54

Gal_Zsuzsanna.jpg Új sorozatot indítunk, melyben a város és a térség családorvosait szeretnénk folyamatosan bemutatni az olvasóinknak. Ők sohasem voltak irigylésre méltó helyzetben. Most a járvány idején különösen aggódhatunk értük! Ismerjük meg őket és munkájukat.

 

Mennyiben különbözik az egykori körzeti orvos és a mai családorvos munkája?

Régen nem volt ennyi gyógyszer és nem volt ennyi adminisztratív teendő sem. A betegeknek sokkal nagyobb volt az egészségkultúrája, minden apró-cseprő dologgal nem rohantak orvoshoz. Egyszerűbb volt a receptek felírása is. Egy receptre több gyógyszert is fel lehetett írni és nem volt ennyi javaslatos gyógyszer sem, nem kellett állandóan szakrendelésekre küldeni az embert javaslatokért.

A társadalmi megbecsülésben is lát különbséget?

A régieket jobban megbecsülték, mint minket. Most valahol a rangsor legvégére vagyunk besorolva, mind a betegek, mind a kórházi orvosok által is.

 

Az egykori körzeti orvosok egy laza közösséget alkottak a városban. Milyen ma a kollegiális kapcsolat az alapellátás gyógyítói között?

 

Szerintem nem olyan fokú, mint az elődeinknél. Ők sokkal jobban tartották egymás között a kapcsolatokat. Bár azt kell mondjam, hogy egyre több fiatal került az alapellátásba és így remény van rá, hogy szorosabbá válnak a munkakapcsolatok.

 

A kórház és az alapellátás viszonyát hogy látja?

A régiek kapcsolata jobb volt. Az új kórházi orvosokat már alig ismerjük. Nincsenek közös programjai, megbeszéléseink. Néha a klinikum patológiai megbeszéléseire kapunk meghívást.

 

Kinek a praxisát vette át, amikor elindult a családorvosi pályán?

Amikor rezidens voltam, Baumann dr. Kertvárosban balesetet szenvedett és jó egy évig helyettesítettem Őt. Petőfi dr. mellett voltam residens. Amikor Szállási dr. nyugdíjba vonult, átvettem az Ő körzetét.

 

Mindig családorvos szeretett volna lenni?

 

Nem. Három variációm volt a 6. év végére. Beadtam a pályázatom az esztergomi gyermekosztályra, a budapesti központi mentőállomásra és Szontagh főorvos javaslatára a családorvos tanszékre. Mind a három helyre felvettek és végül úgy döntöttem, hogy elkezdem a családorvosi residensi képzést és félállásban mentőzök Budapesten.

 

Végül feladta a mentőzést. Miért?

 

A családorvoslás nyugodtabb, de fel tudom használni a gyakorlatban mindazokat, amiket a mentőzéssel tanultam. Család, gyerekek mellett, nőként a családorvosi döntésem ésszerű volt.

 

Az egyetemi éveiről érdeklődnék.

 

Az első két évet Szegeden végeztem és utána jöttem át Pestre. Sokat kellett tanulni, de szerettem a tanulást. Harmadéves koromtól félállásban, az egyetem mellett nővérként dolgoztam. Egészségügyi szakközépben végeztem, így az ápolónői munka csínyját-bínyját is elsajátítottam. Hatodévben pedig mentőztem.

 

Eü. szakközépben végzett, vannak közös emlékeim. Magának mi maradt meg?

 

Osvai dr. tanította a belgyógyászatot. Nagyon szerettem az egészségügyi szakközepet. Azóta is jó a kapcsolatom az egykori osztálytársaimmal. Rendszeresen tartunk osztálytalálkozókat. Ez az iskola rengeteg pluszt és olyan alapot adott, amit az egyetemen is fel tudtam használni.

Az eü. szakközépiskola választásához nyilván hozzájárult az édesanyja.

Igen.  Ő ott tanított szakoktatóként és engem még kisiskolás koromban megfogott a demonstratios termek világa. Rendszeresen jártam be hozzá és elég korán elhatároztam, hogy az egészségügy vonalán fogok dolgozni: nővérként vagy orvosként. Hetedikesen már egy hónapot dolgoztam a szülészeten, nyolcadikosként pedig a gyermekosztályon.

 

Családi hagyomány az egészségügyi elkötelezettség?

Édesanyámon kívül senkinek nem volt kapcsolata a családban az egészségüggyel.

 

A médiában a családorvoslás növekvő anyagi támogatásáról kaphatunk információt. Mi az igazság?

 

Az utóbbi nem teljesen valós. Esztergomban rákényszerítették a kollegákat, hogy vállalkozók legyünk. A nővérek, a takarítónők bérét, járulékát a sajátunkkal együtt mi fizetjük. Meg kellett vennünk rendelőket, azoknak a törlesztő részleteit a mai napig mi fizetjük. Egyetlen egyszer a tavalyi évben kaptunk 1 millió forintos egyszeri támogatást az önkormányzattól, amit eszközvásárlásra illetve informatikai fejlesztésre lehetett fordítani. Amilyen ütemben a bérek nőttek az árakkal együtt, ez a támogatás már nem érzékelhető.

 

Az utóbbi időben közéleti feladatokat is vállalt. A választások alkalmával nevét adta egy szervezet indulásához.

 

Civilek Esztergomért Egyesület keretén belül, több társammal próbálunk javítani a város áldatlan helyzetén. A választások eredményeként listán egy emberünk bejutott a képviselőtestületbe.

 

Nem akart képviselő lenni?

 

Nem szívesen adtam volna fel a munkám egy részét és nem láttam arra esélyt, hogy a többséggel szemben bármit is elérhetek.

 

Közösségi portálon gyakran olvasható a neve egy bizonyos üggyel kapcsolatban. Beszélünk, beszélhetünk erről?

 

A Greiner Eszter  ügyéről van szó. Felháborítónak tartom az esetet és annak kivizsgálását.

Fehérköpenyes sarlatánok cím hirdeti azt a Facebook csoportot, mely ezzel az üggyel foglalkozik. Nem érzi, mint orvos, hogy kissé erős a címzés?

Ez egy Facebook oldal, melyhez több ezer ember csatlakozott, de ha valaki megnézi, láthatja, hogy ezen nem csak rossz, hanem jó dolgok is le vannak írva. Ugyanakkor rövid véleményem az: sem nővérként, sem orvosként nem tudom elfogadni, hogy ha szülés után egy kismamának 39,9 C fokos láza van, majd lázcsillapítók után 39,5 C, azzal fél napig ne törődjenek, semmi ellenőrzés, pulzus, vérnyomásmérés, laborvizsgálat ne történjen. Szakmailag ez elfogadhatatlan.

 

Ilyen című Facebook oldal működtetéséhez egy orvos hogyan járul hozzá?

 

Úgy, hogy véleményem szerint egy orvos feladata elsősorban a betegek érdekeinek biztosítása, képviselete.

 

Nem ismerem az ügy részleteit, de úgy tudom, hogy több tárgyalás után jogerős ítélettel lezárták az ügyet.

 

Egy jogerős ítélet se biztosítja azt, hogy az minden tekintetben valós tényekre alapozódik. Nagyon úgy tűnik, hogy a magyar bírósági gyakorlattal problémák vannak. Olyan szakértőkre hagyatkoztak, akiknek az állításait orvosként, de emberként sem tudom elfogadni. Csak a kórház által elfogadott, illetve a kirendelt szakértők véleményét vették figyelembe, a tankönyvi adatokat és a magánszakértői véleményeket nem. Azt nekem senki nem mondja, hogy ilyen magas láz mellett azt nem kell folyamatosan mérni és gondosan figyelni a beteget.

 

A perköltség kifizetése, melyet most a kórház behajt, a vesztes fél számára kötelező?

Nem tudom. Az illetékhivatal méltányosságból lemondott erről. Ha Ők ezt megtehették, akkor a kórház is léphetett volna hasonlót.

 

Elvonatkoztatva a konkrét esettől, egy orvos nem tévedhet?

Tévedhet, de azt el kell ismerni. Mindenki tévedhet, én is, de mindenkiben kellene annyi gerinc, hogy felvállalja. A lelkiismeret nagyobb súlyú, mint bármilyen bírósági döntés. Én biztos, hogy már rég felálltam volna elnézést kérve. Nem vagyunk egyformák. Azt a hanyagságot, ami végül is a beteg halálához vezetett, mint orvos elfogadni nem tudom és szóvá teszem. Lehet, sok embernek ez nem tetszik, de akkor is.

Az alapellátás fontosságát hirdeti a hatalom, miszerint ne csak irányító szerepe legyen a családorvosoknak, hanem a gyógyítás folyamatában is jobban részt kéne venniük. Mi a teendő?

Ilyen beteglétszám mellett – naponta átlag 50-60 beteg – nagyon nehéz az ilyen célok elérése.

 

Hogyan lehetne leredukálni ezt a számot?

 

Nehéz kérdés. A betegek egészségkultúrájának növelése alapvető lenne. Az iskolákból úgy jönnek ki a gyerekek, hogy elemi dolgokat nem tudnak. 50-60 ember ellátása esetén a szakmaiság is csorbát szenved. Nem tartom jónak,  a 3-4-5000-es praxisokat. Ezt a betegtömeget tisztességesen ellátni nem lehet. Az eszközpark  és annak használata a mai világban már elengedhetetlen. Az előjegyzések rendszere sem nevezhető optimálisnak.

 

Két gyermeke van, akik még fiatalok. Fogja-e nekik ajánlani az orvosi pályát? Ez azt is jelenti: bízik benne, hogy jobb helyzetben lesz egyszer a magyar egészségügy?

 

Bízom benne. Én nem kényszerítem rájuk. Majd eldöntik. Még csak nyolcadikosak.

 

Mivel tölti szabadidejét, ha van ilyen?

 

Főzőcskézek, sütök. Minden évben csinálunk gyerekeknek nyaranta életmentő tábort, ahol az ifjak rengeteget tanulnak. Létrehoztunk egy praxis klubot a tanítóképzőben, mely havonta ült össze, de az érdektelenség miatt sajnos megszűnt. A gyakorló iskolában az” egészség éjszakájá-t is megszerveztük. Tanítani kell az embereket, hiszen a legtöbbet Ők tehetnek az egészségükért.

 

 

Köszönöm a beszélgetést!