A VASZARY CSALÁD (8)

 2020.03.30 09:35

Vaszary_Janos_1925_korul.JPG Géger Melinda  „Egy művészcsalád hányattatásai a XX. században” című tanulmánya a Vaszary család történetével foglalkozik. ( Megjelent a Somogyi Múzeumok Közleményei-ben 2008-ban). A szerző engedélyével folytatólagosan közöljük az írást.

 

 

Vaszary János színigazgató, író, rendező, színész (Budapest, 1899. január 10 – Madrid, 1963. November  25

 

Vaszary Gábor öccse, Vaszary János tehetséges és sokoldalú színházi ember, akinek szintén hányattatott sors jutott. Az elemi iskola elvégzésével a II. kerületi Királyi Egyetemi Katolikus Főgimnázium tanulója. Tizenhét éves korában önként vonult be katonának. A gimnázium után elkezdte a jogi egyetemet, de a színészi pálya iráni vonzalma miatt tanulmányait abbahagy- ta. János gyermekkorától kezdve bevonta testvéreit a színház iránti szenvedélyébe.

„… egyikünk sem járt valami szívesen iskolába… Ahogy múlott az idő, János testvérem egyre okosabb lett és rájött arra is, hogy a színészeknek… nincs szükségük iskolai képzettségre. Nyomban összeültünk és megírtunk egy öt felvonásos drámát, amit egy szép délután, amikor szüleink nem voltak otthon, elő is adtunk. (…) Piroskát egy meg- tért fegyenc szerepében [meg] kellett nyírnunk, Kolos öcsémnek pedig, aki egy agg misszionárius szerepét alakította, anyám ezüstrókájából nyírtunk ki megfelelő őszülő szakállt. A ragasztószer, amivel a szakállat meg- rögzítettük, oly undorítóan jól ragadt, hogy Kolost később a legjobb akarattal sem sikerült szakálltalanítani”.

 

„Szegénynek ilyen szakállasan kellett bevárnia apánk hazatértét, akinek úgy kellett előbb bemutatni saját ezüstszakállas gyermekét, hogy aztán az abszolút felis- merhetetlenségig összepofozza.”

 

egy másik alkalommal édesapjuknak egy jótékonysági előadásra darabot kellett írnia. Mivel nem ért rá magát a darabot megírni, elmesélte a nyolc-tíz éves gyermekeinek, akik megrendezték és a Várszínházban hibátlanul eljátszották azt.  A teendők megosztása során – akárcsak későbbiekben

– gyakran a rendező szerepe jutott Jánosnak.

 

Vaszary János először Rákosi Szidi színésziskoláját látogatta. „… fantasztikus memóriája volt; négy-ötsza kos verset egyetlen olvasásra elmondott hibátlanul”. Színészi pályáját a Magyar Színházban kezdte1920- ban, de Új Színházban (1920) és a Belvárosi Szín- házban (1923) rendezőként és színészként is részt vett kísérleti színházi előadásokon. 1924-ben a francia bohózatokra szakosodott Vígszínház-ban rendezett. Ugyanebben az évben Gábor bátyjával közösen indultak ki tanulmányútra Párizsba – eredetileg csak 14 napra. A rövid utazásból hosszabb tartózkodás lett: János színházi rendezést tanult a Sztanyiszlavszkij módszerét követő Georges Pitoëffnél, és közben az Est c. lap párizsi tudósítója volt. Párizsban Magyar Kamara Társulat néven 1925-ben színházi vállalkozást is alapított. 1926- ban rendezőként visszaszerződött a budapesti Belvárosi Színházhoz.

 

A vígjátékokra specializálódott Vaszary későbbiekben is magánszínházaknál vállalt munkát, melyek a nehéz időket könnyebben vészelték át. általában rövidebb, egy-egy éves időszakokra kötött szerződést: 1927–1929 között a műsorpolitikáját vígjátékokra alapozó Magyar Színházban rendezett, majd 1932 őszétől a Terézkörúti Színpad művészeti vezetője. (A Terézkörúti Színpad a két világháború közti, csaknem másfél évtizedig tartó virágkorában a Nagy Endre és Salamon Béla nevével, majd Vadnai László népszerű Hacsek és Sajó dialógusával sikerre jutó pesti kabarék legnívósabb műsorait játszotta.) 1933–34-ben a Fővárosi Operettszín- házban, 1936-ban a Nemzeti Színházban is rendezett.

 

Munkásságának legfontosabb  korszaka az Andrássy úti Színház társulatához fűzi, ahol 1941–1944 között volt igazgató.  A színházépület Budapest egyik jelentős színházi vállalkozó családjának, Wertheimeréknek tulajdonában volt, akik a zsidótörvények következtében 1941-ben kiszorultak a színházi életből.  Az új igazgatói pályázat benyújtására állítólag maga Wertheimer Elemér kérte meg Vaszaryt, akinek később ezt a szemére vetették.

Az 1920-as, 1930-as években a főváros színházi életét a válságok és a csődök jellemezték. A gazdasági válság megrendítette a közönséget, a mozi, majd a hangosfilm és a rádió gyors elterjedése megszüntette a színházak kivételezett helyzetét. A magánkézben levő színházépületekben különböző társulatok, vállalkozások váltották egymást. Műsorpolitikájukat egyértelműen a közönségigény határozta meg, ugyanis folyamatos telt ház nélkül elképzelhetetlen volt a talpon maradás. Üzleti vállalkozásokként kabaré, revü és varieté műsorok keveredtek egész estés színdarabokkal. A nézőszámért folyó versenyben az győzött, aki új, eredeti és vonzó árut kínált, vagyis aki a szórakoztató, lehetőleg zenés műveket részesítette előnyben, és elfogadta a sztárkultuszt.

 

Vaszary János – alkalmazkodva a körülményekhez, – jó érzékkel tudta kiaknázni a sokirányú tehetségében rejlő erőt és a családi kapcsolatait is. Társulata megszervezésekor elsősorban a már ismert színészekre számított, de felkarolta a pályakezdő ifjú tehetségeket is. általában felesége, Muráti lili kapta a női főszerepeket; testvére, Vaszary Piroska az asszony- és anya-, illetve a komikai szerepeket; míg öccse, Gábor írta a színdarabokat. János maga számára tartotta fenn az előadások rendezését. (A Színház önálló működése alatt mindössze egy alkalommal engedte át e feladatot.) Az Andrássy színház eredeti profilján nem változtatott: hazai és külföldi vígjátékokból, bohózatokból és kabaréból állította össze a repertoárt. A színházi élet háborús években történő fellendülése kedvezett a könnyedebb műfajú előadásoknak, melyet jó szervezőkészséggel és tapasztalattal használt ki, és növelni tudta a bevételeket. Vaszary felismerte a háborús témában rejlő lehetőséget is.

 

A színház történetének legnagyobb sikerét az Egy nap a világ c. darabjával aratta, melyben a világháború által szétdúlt emberi kapcsolatokat ábrázolta.  Az általa vezetett intézmény a színházak között élénkülő versenyben, a körülmények ellenére talpon maradt, míg 1944 tavaszának háborús eseményei, a német megszállás és az egyre magasabbra szökő infláció véget nem vetett a színházi konjunktúrának. Az utolsó előadásra 1944. december 22-én került sor, majd a karácsonyi szünet után, a főváros ostroma miatt, végleg bezárta kapuit a színház.

Vaszary sokoldalú tehetsége az akkoriban fellendülő magyar filmipar területén is megmutatkozott. Tapasztalatait a filmkészítésben nem csak a rendezésben, hanem forgatókönyvíróként és dramaturgként is kamatoztatta. 1937 és 1943 között sikeres vígjátékaiból, forgatókönyveiből nyolc filmet forgatott - köztük volt az Egy nap a világ-ot is. A Vaszary által írt, rendezett színművek és filmek állandó főszereplője volt felesége, Muráti Lili volt.

(folytatjuk)