A VASZARY CSALÁD (6)

 2020.03.02 10:34

Vaszary_Gabor.jpg Géger Melinda  „Egy művészcsalád hányattatásai a XX. században” című tanulmánya a Vaszary család történetével foglalkozik. ( Megjelent a Somogyi Múzeumok Közleményei-ben 2008-ban). A szerző engedélyével folytatólagosan közöljük az írást.


A Vaszary család és a színház

 

Míg a Gadányi család életében a képzőművészet, három unokatestvére életében a színház és az ahhoz kapcsolódó művészeti műfajok váltak meghatározó tényezővé. Vaszary Mihály harmadik gyermekének családja a színház vonzásában élt. Az idősebb Vaszary Gábor – nővérével, Katalinnal ellentétben – különös keveréke volt a művésznek és a civil embernek: „kitűnően festett, jó zenész volt és nagyon szép verseket írt. Mi den tudományhoz értett és borotvaéles ítélőképessége volt mindenféle helyzetben”. Sokoldalú, tehetséges ember, aki festett, rajzolt, szobrászkodott és írt. Noha nem beszélte, de nyolc nyelven értett, az egyetemen latinul vizsgázott és  ámulatba  ejtette  a  professzorait is. Eredetileg ő is papnak készült, később Budapest Főváros levéltárosa lett, legidősebb fia így emlékezett meg róla:

 

„… a legnagyobb, a legnagyszerűbb ember volt, akit valaha ismertem. Égvilágon mindenhez értett. Mi csak töredékei vagyunk.”  „Mi hárman: Piroska, János és én csak kis forgácsai vagyunk apánknak, ennek a rendkívüli embernek. … Franciául akkor tanult meg, amikor én Párizsban jártam. A hagyatékában találtam egy hozzám írt levelet; tökéletes francia nyelven írta. … a szabad pályát, a művészetet adta fel cserébe és beállt az állam szolgálatába. Akkor a nyugdíj jelen- tette a biztonságot.

 

Vaszary Gábor felesége, Csipka Augusztina eredetileg színésznőnek készült. állítólag szép pálya állt előtte, de Gábor féltékeny természete miatt visszavonult. A szülők összetett művészi hajlamait négy gyermekük közül három bizonyíthatóan örökölte. Gábor, János, Piroska és Kolos meleg, szerető családi légkörben nőtt fel. Színház iránti érdeklődésük korán kezdődött: a gye- rekek az iskolai elfoglaltság helyett sokkal szívesebben foglalkoztak a játékkal, szabad csavargással, és legfőképp a színházzal.

 

ifj.  Vaszary  Gábor  író  (Budapest,  1897.  július  1  – Lugano, 1985. május 22.)

 

Vaszary Gábor elsőszülött gyermeke, ifj. Vaszary Gábor apjához hasonlóan több művészeti műfajban mutatott tehetséget. Eleinte a képzőművészet vonzotta: a gimnázium elvégzése után 1915–1918-ig a díszítő- festészetet majd a grafikát tanult az Országos Magyar Iparművészeti Iskolában. Ezt követően unokatestvére, Gadányi Jenő példáját követve a Szépművészeti Akadémiára iratkozott be rendkívüli művésznövendékként, amely a Magyar Képzőművészeti Főiskola jogelődje volt. Jellegzetes frivol humorával döntését így indokolta: „mert oda nem kell könyveket cipelni, sőt még dohányozni is lehet.

 

 

 

Tanulmányait kihagyásokkal tarkítva folytatta, így 1921 januárjában újra kellett kezdeni az iskolát. Balló Ede után mesterként nagybátyját, Vaszary János válasz- totta – valószínűsíthetően családi nyomásra. A főiskolát azonban ezúttal sem fejezte be: a második évfolyam záró félévét már nem fejezte be. Az intézményesített tanulmányok egyre kevésbé voltak fontosak számára, időközben ugyanis elkezdődött szakmai pályafutása: 1919-től már több mint 40 budapesti lap számára készített karikatúrákat. Sikeres indulását jelzi, hogy 1920-ban

2.000 és 5.000 koronás pályadíjat nyert, majd 1921-ben a Szinyei–Társaság díjjal tüntette ki. Az Iparművészeti Múzeum mesekönyv-kiállításán díjat nyert és általános elismerés környékezte a Nemzeti Szalon egy kiállításán bemutatott mese-illusztrációit is.

 

1924-ben rövid tanulmányútra indult Párizsba öccsével, Jánossal, és egészen 1932-ig élt a francia fővárosban. Eleinte karikatúrarajzolásból élt, de rákényszerült írói tehetségének kibontakoztatására is. rendszeresen küldött Magyarországra a Nemzeti Újságnak tárcákat és karcolatokat, és „Párizsi pletyka” címen az Est lapokban riport-sorozatot vezetett. Kezdetben szűkös kö- rülmények közt élt. Unokatestvére, Gadányi Jenő 1927- es párizsi látogatása során találkozott vele.

 

„Együtt mentek a rue Bobillot-ban lévő szállodába. Furcsa, sőt kínos benyomást keltett Jenőben ez az elhanyagolt, piszkos hotel, ahol Gabi is lakott. Unokafivére anyjának írt leveleiben azzal dicsekedett, nagyszerűen megy sora, előkelő szállodában lakik. (…) Gabinak nem szólt, hanem indítványozta, menjenek valahová vacsorázni. A vendéglőben Jenő érdeklődéssel tanulmányozta az étlapot, amiből alig értett valamit, Gabi azonban jól tud ta a francia nyelvet, és ismerte az ottani ételeket. A rendelés megtörtént, de csak Jenő részéről; Gabi savanyú arccal panaszkodott, rossz a gyomra, nem tud enni. De amikor Jenő kijelentette, öregem, ma az én vendégem vagy, kiderült, gyomrának semmi baja, csak a zsebe üres; úgy nekilátott a vacsorának, mintha már napok óta nem evett volna.”

 

Vaszary Gábor 1925-ben vette feleségül Aimée Maria louise Fontant-t, akinek alakját híres regénye- iben (Monpti, Ő) megrajzolta. 1928-ban gyermekük is született, (Vaszary Gábor Claude lajos József), aki korán meghalt. Gábor a 20-as évek végére sikeres raj- zolóként már konszolidált jómódban élt. „Negyvennégy újságban jelentek meg rajzaim, köztük a világ egyik legnagyobb lapja (Le Matin) az első oldalon hozott. Persze a vicceket is én csináltam. Az első rajzomat két napig csináltam, később hatvan rajz és hatvan vicc lett a re- kordom. Ettől is megundorodtam. Nem bírtam a szé riázást. …Egy barátom… egyengette az utamat, elvitt a nagy lokálokba, ahol megfestegettem a nőket, akik a gazdag barátaikkal szórakoztak. Egyszer egy ilyen gazdag fráter azzal akart kifizetni, hogy nekem adja a legszebb nőt, akit kiválasztok…”.