VASZARY CSALÁD (3)

 2020.01.19 14:58

Lvaszary_cimer.jpg Géger Melinda  „Egy művészcsalád hányattatásai a XX. században” című tanulmánya a Vaszary család történetével foglalkozik. ( Megjelent a Somogyi Múzeumok Közleményei-ben 2008-ban). A szerző engedélyével folytatólagosan közöljük az írást.

I. A képzőművész ág

 

Vaszary Kolos élete során mindvégig támogatta, segítette féltestvéreinek családjait. Legszorosabb kapcsolatban Keszthelyen élő idős bátyja, Vaszari Antal gyermekeivel állt. A harmadik fiú, Mihály mindössze 5 évvel

volt idősebb Vaszary Kolosnál. A családi legenda szerint a kis Ferenc tőle tanult meg írni és olvasni. Mindketten papi hivatásra készültek a pannonhalmi szemináriumban,  amikor egyik szünidő alatt Keszthelyen beleszerettek

a szomszéd földbirtokos lányába, hosszúfalusi Szabó Kornéliába. A lány Mihályt választotta, és a fiatal pár Keszthelyen házasodott össze 1859. január 22-én. Ők Vaszary János festőművész szülei. Az író Vaszary

Gábor Családi emlék című elbeszélésében dolgozta fel e történetet, amely szerint a két legény között sorshúzással döntött Nelli.19 A sorhúzás kegyeltje, Vaszary Mihály az 1850-es években tanító volt a Somogy megyei Lábod községben. Feleségét lábodi otthonába hozta:két legidősebb gyermekük itt született.

 

Vaszary Mihály az 1860-as évek közepén költözött családostul Kaposvárra, ahol a helyi főgimnáziumban magyart, latint és németet tanított.

„Mindig virzsinia szivar lógott a szájából, kedélyes, aranyos ember volt – emlékezett róla a festő Kunffy Lajos.20 István bátyjával közösen vásárolták

meg a Zárda utca 9. szám alatti klasszicista stílusú házat, melyet a kaposvári megyeháza építője, Török Ferenc tervezett 1833-ban. Pár épülettel feljebb

tőlük Rippl-Rónai Mihály iskolaigazgató lakott családjával, egy utcával mellettük Kunffy Lajos apja, Kunffy Adolf bérelt házat.

Kaposvár gazdasági fejlődése ezekben az években indult, falusias településből fokozatosan egy fejlődő, modern város arculata bontakozott ki. A lakosság

létszámának robbanásszerű gyarapodása, a Fiume- Budapest dél-balatoni vasútvonal kiépülése, a posta és a banki szolgáltatások megjelenése mind hozzájárult .

 

A keszthelyi Vaszary család több tagja telepedett le a városban. Mihály legidősebb testvére, Vaszary István Kaposvár főjegyzője, és az

1870-es évek elejétől itt indította sikeres praxisát unokatestvérük,

dr. Vaszary János (sz: 1833 körül – Kaposvár, 1901.), aki köz- és váltóügyvédként korának egyik legtekintélyesebb polgára, jelentős közéleti személyisége volt.22 Szerepe helytörténeti jelentőségű: hosszú

időn keresztül a kaposvári Esterházy uradalom jogi képviseletét

is ellátta. 1875-től a Nemzeti Casino igazgatója, majd vezetőségi tagja a Kaposvári Bank ésTakarékpénztárnak. 1887-től a Zalaegerszegi Ügyvédi Kamara választmányában képviselte a somogyi ügyvédséget. Ő kezdeményezte a róla elnevezett János(ma: Dózsa György) utca nyitását.23 Egyetlen lánya, Ilona fonyód-bélatelepi villájában látta vendégül Hollósy Simont, aki 1902 nyarán itt tartózkodott festőtelepével, és 1903 januárjában Dankó József szobrászművész isdolgozott.24 Vaszary Ilona a fonyódi hegy tetején, villájával szemben Mária kegyszobrot állíttatott Vaszary Kolos hercegprímás támogatásával.

 

A Kaposváron a kibontakozó társasági élet és a helyi szellemi elit tekintélyes alakjai közé tartozott Roboz István író és lapszerkesztő – Bernáth Aurél anyai nagyapja, aki az 1860-as évektől haláláig a Somogy c. lap szerkesztője,

műértő, nagy tudású, kifinomult ízlésű ember. (Kapcsolata a képzőművészekkel közismert, Kunffy portrét festett róla, Rippl-Rónai lerajzolta.) Vaszary Mihály kollégája a főgimnáziumban Hock János katolikus hittanár, nagy hatású hitszónok és politikus – később Budapesten a Szabadelvű, majd Nemzeti Párt képviselője és a Nemzeti Szalon alelnöke. 1899-től itt tanított Mihalik Gyula, a századforduló jelentős művészeti írója és pedagógusa, a modern rajzoktatás szakembere is, aki Galimberti Sándor útnak indításában játszott szerepet.

 

A kaposvári gimnáziumban uralkodó liberális szellemre Kunffy Lajos is szívesen emlékezett vissza.28 1888–89-ben az iskola pártoló testülete bízta meg a Münchenben tanuló Vaszary János festőnövendéket, hogy a gimnázium „philológiai” termét (a múzeumi szertár) kifesse un. „pompeji” stílusban. A vörös mezőkkel, sokalakos kompozícióval, ornamentikával és antik motívumokkal feldíszített fantasztikus tér „tempera-féle”  eljárással készült, sajnos mára nyoma sem maradt. A terem közepén pompeji vörös sáv, alatta 60 cm széles fekete és vörösmárvány talapzat, legfelül szürkésalapú világos fríz futott körbe. Az egyes mezőket görög ornamentikájú lécek és szalagok választották el egymástól: alul csigameander, eggyel feljebb gyöngylánc, és ion tojásfüzér, végül legfelül két aranyszalag között szögletes meander. A falakat 11 plasztikusan festett pálmatörzs tagolta függőleges mezőkre. A mezőkben figurális díszek: groteszk alakok, szatírok és nimfák csoportja, Seneca alakja, egy vidéki táj képe, Archimedes tudósai között, Sokratés, áldozati jelenet csata előtt” című jelenetek, továbbá „rendes nagyságú, lebegő nő”, és az Apollón fülke fölött két nyugvó alak volt látható.

A mennyezet kompozíciós magját négy női alak által tartott plasztikus keret alkotta, benne lebegő amorettekkel, középen pedig egy Meduza-fő.

 

A Vaszary család nem dúslakodott az anyagi javakban. Gyermekkori emlékeiről a festő Vaszary János így írt: „Népes családunk bizony szerény viszonyok között éldegélt. Apámat mindenki szerette és tisztelte. Szív embere volt; nem tudott megtagadni semmi kérelmet senkitől és szívesen vállalt anyagi kezességet másokért – sajnos aztán ezen is úszott el kis vagyonunk.” Vaszary Mihály „… a családban tekintélyt tartott és respektáltuk.

(…) első pillanatra zárkózott, kolerikus, érzelmes, lobbanékony,

hirtelen természetű volt, de azonnal lehiggadt, szerette a társaságot. Humanista verseket írt és egyéb irodalmi működése is maradt utána; nagyapánk szintén versfaragó ember volt – és kétségtelen, hogy a

családban nagyon elterjedt művészi hajlandóságot tőle örököltük; a költészet és irodalom éppúgy, mint a zeneművészet kultusza, szinte magától értetődött nálunk. (…) Anyám – hosszúfalusi Szabó Nelli – a Madonnák típusához tartozott. (…) a legjobb anya volt, a kiterjedt

család nevelésében, gondozásában pihenést, fáradtságot nem ismert; apánkat bizonyos komor tekintély zárkózottsága vette körül és tiszteltük –, de anyánkat csak szerettük. Sokszor emlegette, hogy anyja szigorú

elvek szerint nevelte. Ezt a szigorúságot nem örökölte: de határtalanul kitartó, erélyes volt. Valószínű, hogy a művészet iránti hajlandóságot apánktól örököltük, de a konstruktív szellemet, az energiát, kitartást tőle.

Úgyszólván minden pillanatát a családjának szentelte; mindenkit meghallgatott, megértett, de senkit el nem ítélt. Fölényes, nemesen gondolkodó hölgy volt, nem tűrt semmiféle alacsonyságot. Derűs, kiegyensúlyozott, harmonikus kedélyét egész életén át megőrizte. A gyerekkori hangulatok és emlékképek tömege még ma is él

bennem…”    (folytatjuk)