IN MEMORIAM DR. ARNOUX BASSO (1840-1919)

 2020.01.19 15:00

Basso.png Szegényen, megkeseredve halt meg, pedig a magyar államnak kellett volna gondoskodnia róla. Ő volt Kossuth Lajos olasz kezelőorvosa a torinói száműzetésben, aki mindent megtett az idős politikusért, ehhez képest Kossuth halála után szépen lassan elfelejtették, a megemlékezésekre sem hívták meg, ő pedig az öngyilkosságot fontolgatta.


Következzék dr. Arnoux Basso élete, aki sokkal többet érdemelt volna Magyarországtól.

1840-ben született Szardínia szigetén, Cagliariban. Mindig is az orvoslás érdekelte, hosszú ideig volt katonaorvos, majd 1887-ben, 47 esztendős korában lett Kossuth Lajos kezelőorvosa Torinóban.

 

Kossuth ekkor már 85 éves volt. Basso doktor a turini remete házával szemközti épületbe költözött, úgy, hogy belásson az ebédlőbe. Az orvos a svédmasszázs egyik specialistája volt, az idős Kossuth nem győzött hálálkodni neki a terápiáért. Így történt, hogy több személyes tárgyat is ajándékozott az olasz doktornak, pipákat, kalapokat, sőt, egy levél is előkerült, amelyben kifejti, Basso nélkül talán már nem is élne.

 

„Kedves Drága Barátom! Én önnek annyi hálával tartozom azon gondjaiért, melyeken ön, mondhatnám, gyermeki kegyelettel évek óta rám pazarolt, hogy vén gépezetemet olyan állapotban tartsa, hogy meg tudjon küzdeni az élet súlyával.” - írta Kossuth. Az orvos mindig mellett volt, együtt ebédeltek és vacsoráztak, sétáltak vagy éppen svédmasszázzsal kezelte az idős politikust.

Aztán 1894 márciusában a tüdőgyulladás végzetesnek bizonyult, Kossuth Lajos meghalt Torinóban. A pesti temetésére természetesen dr. Arnoux Basso is eljött, sőt, kijelentette, annyira tisztelte és kedvelte Kossuthot, hogy miatta Budapesten szeretne letelepedni.

 

Egy ideig a Hungária szállóban lakott, majd 1895 februárjában meg is nyitotta az Andrássy út 94. szám alatt a masszázs-gyógyintézetét, amely a lakása is volt egyben. Több vidéki nagyvárosba is ellátogatott, ahol éljenző tömegek várták.

1895-ben aztán a „megrongált egészségi állapota miatt” Arnoux Basso visszaköltözött Olaszországba. Az újságok is megírták, hogy a masszázs-gyógyintézet bútorait és felszerelését árulni kezdte.

Hazautazott, de tovább ápolta a magyar politikus emlékét, a Kossuthtól kapott személyes tárgyakat magyar múzeumoknak ajánlotta fel. Így került például Kossuth tajtékpipája Debrecenbe.

 

Basso doktornak hálás volt a nemzet, ehhez képest szép lassan meg sem hívták a Kossuth-megemlékezésekre. Mindezt szóvá is tette egy levélben, amelyben sértőnek találta, hogy a magyar politikusok nem reagálnak a leveleire.

„Mily együgyüség idealistának lenni! S mindezek az urak annak idején megjelentek nálam, hogy megköszönjék azt a gondozást, amelyben Kossuth Lajost részesítettem. Komédia! Ha a nagy hazafi csak egy percre is feltámadna, megtagadná ezeket a szívtelen áltisztelőket."

 

Aztán egy drámai hangú levél is érkezett évekkel később az egyik aradi barátjához. Ebben azt írta, nincs pénze arra, hogy megfelelő helyen gyógykezeltesse magát, egyedül él, az anyagi gondok pedig lassan felemésztik az idegeit, még azon is elgondolkozott, hogy egy pisztollyal vett véget a szenvedésének.

Az aradiak - azért akadnak kivételek - egy piros-fehér-zöld zászlót küldtek az orvosnak. Arnoux Basso megható válaszlevelében azt írta, ez a lobogó lesz a szemfedője a koporsójában.

 

Kossuth Lajos orvosa végül 1919-ben, 79 éves korában halt meg Olaszországban. Kossuthot örökre a szívébe zárta, ám az utolsó percig keserű volt azért, mert elfelejtették, hogy ő ápolta, támogatta a magyar história különleges alakját az utolsó éveiben.

Talán sosem késő: köszönjük, dr. Arnoux Basso!

Nyugodjon békében!

Újságmúzeum Január 9.,