A VASZARY CSALÁD (1)

 2019.12.22 14:58

vaszary_cimer.jpg Géger Melinda  „Egy művészcsalád hányattatásai a XX. században” című tanulmánya a Vaszary család történetével foglalkozik. ( Megjelent a Somogyi Múzeumok Közleményei-ben 2008-ban). A szerző engedélyével folytatólagosan közöljük az írást.


A Vaszary család kultúrtörténeti jelentősége különleges a magyar századforduló ész azt követő évtizedekben. A családtagok a művészeti és társadalmi élet többféle területén tevékeny alakítói voltak a századelő és a két háború közti magyar szellemi életnek. Kevéssé köztudott, hogy a monarchia korának hercegprímása, Vaszary Kolos Vaszary János festőművészet és a 30-as évek filmgyártásának sztárjai, Vaszary Gábor, János és Piroska a művésze unokatestvérei voltak. A Vaszaryk meghatározó résztvevői és tevékeny alakítói egy változásokkal teli kornak, amely átfogta Magyarország történelmét a felbomló monarchia utolsó éveitől kezdve a két világháborún át egészen az azt követő diktatúrákig. Noha a festőművész Vaszary János alkotásai között esetenként felbukkannak a szűkebb rokonság tagjai, festészetében nem szerepelt oly nagy nyomatékkal a családi vonatkozás, mint Rippl-Rónai esetében. A művész saját magáról, gyermekkori élményeiről és hozzátartozóiról elég szákszavúan beszélt.

 

A ma ismert, részletes családfát a rokonság egyik tagja, Tirczka Károly állította össze 1941-ben. A festőművész visszaemlékezése részben alátámasztotta családi emlékeket rögzítő naplójában a Tirczka által készített összesítést. Vaszary emlékezete szerint az ősök a Pápa környéki  Vaszar községből származtak. A Bakonyalja és a Kisalföld találkozásánál, a Gerence  patak közelében fekvő község alig 10 kilométerre észak-keletre található Pápától. Nevét az államalapítás korában kovácsművességgel foglalkozó lakóiról kapta. Első okleveles említése 10332-ből való. Jobbágyfaluként a győri püspökség adó és szolgáltatásköteles birtoka volt. Az eltelt évszázadok alatt háromszor pusztult el és lakosságba is többször lecserélődött. A török idők után, a XVI. század végére ismét lakatlanná vált, majd a XVII. század eleji, harmadik újratelepülés során költözhettek be a Vaszary család Ősei. A család eredeti vezetékneve Zsédenyi, ami arra enged következtetni, hogy a Sárvár közelében fekvő településről érkeztek. A helyi szóbeszéd szerint az 1740-es években két testvér települt át Keszthelyre, ahol rájuk ragadt a Vaszari név – így lett a csúfnévből családnév. Az 1700-as évekből származó másik családi legenda egy Vaszar községből származó másik családi legenda egy pápaiak körében népszerű vaszari kenyérről kapta a család ragadványnevét, a vaszari-t.

 

A Vaszary vezetéknév írásmódja a hosszú idő alatt megváltozott. Eleinte többnyire Vaszari-ként fordul elő, de ritkán és következetlenül használták az y-os változatot is. Ezzel kapcsolatban a festőművész naplója a következőket írja: „Egyszer Vaszary Kolos hercegprímást megkérdeztük, hogy hogyan áll a nemességünk, amire nevetve mondta: „Ha nemesek lettünk volna, nem fizettünk volna füstpénzt és nem szállásoltak volna be hozzánk katonát…Azonban a családban valaki számára jogom volna báróságot kérni”. Majd hozzáteszi: „az ipszilont nevünk végén először Vaszary Kolos hercegprímás használta, mint fiatal tanár, azelőtt csak az egyszerű „i” járta.

 

A család Keszthelyre történő áttelepülése a XVIII. század második felében valószínűsíthető. Az 1790-es években három Vaszari tűnik fel Keszthelyen, akik életkori közelségük miatt valószínűleg testvérek voltak: a legidősebb, Vaszari Ferenc a művészcsalád alapítója. Rajta kívül Vaszari István (sz.1771?) és Vaszari Antal (sz. 1774, ) nevét jegyzik a források: ez utóbbi keresztnevét illetően eltérőek az adatok: Boronyai Teréz férjeként hol Antal, hol Ignác, hogy János néven találkozunk vele.

 

A leszármazottak társadalmi státuszában a XVIII. század végére változás állt be: A jobbágysorból kinőve már többnyire iparos emberek voltak. Az 1700-as évek fordulóján Vaszari Ferenc szűcsmesterként kereste kenyerét: Ez a foglalkozás öröklődött a családban. A Vaszaryk társadalmi státusza XIX. századra fokozatosan emelkedett: elsőként a számos egyházi szolgálatba lépő, majd a gazdálkodói pályát választók jelezték az előrehaladást. Vaszary István veszprémi esperest követően Vaszary Kolos, a későbbi hercegprímás személyében a társadalmi ranglétra legmagasabb fokát érték el, amit az 1920-30-as évekre a Vaszary család művészeti életben beöltött szerepe is megerősített.

 

A generációkon át igen magas gyermeklétszám következtében a Vaszary családfa rendkívül szétágazó. Családonként jellemző volt a 6-7 fős gyermeklétszám, amit a XVIII-XIX. századra jellemző halandóság sem befolyásolt lényegesen.

 

A családalapító id. Vaszary Ferenc (Keszthely, 1764 ? – Keszthely, 1840. július 22) és felesége, Nyesmánszky Erzsébet (1764? – Keszthely, 1827. szept. 1.) Vaszary János, a leendő festőművész dédnagyszülei. Hét gyermekük közül a második fiú, Vaszary János (sz.: 1795. júl. 17.) a somogyi Széchenyi uradalom jószágigazgatója volt. Leszármazottainak kiterjedt családjában a gazdálkodói tevékenység dominált: Többen köztük uradalmi tisztségviselőkként kaptak állást Vaszary Kolos érseki gazdaságában. (Az idősebb Vaszary János gyermekei közé tartozott az a Vaszary János köz- és váltóügyvéd, aki az 1870-es évek elejétől folytatott ügyvédi gyakorlatot Kaposváron. Míg a legidősebb Vaszary János a család gazdálkodói ágának, Id. Vaszary Ferenc harmadik fia, Vaszary Antal (sz. Keszthely, 1797. június 16.) szűcsmester a művészetekkel kapcsolatban kerülő mási ág alapítója volt.

( folytatjuk)