TALÁN MÉG NEM KÉSŐ! FEDEZZÜK FEL A KARÁCSONYT!

 2019.12.09 09:37

Gyokossy.jpg A harmincéves háborúban Wallensteinnel folytatott csatái közben Gusztáv Adolf svéd király (1611-32) egy katonatisztje súlyos sebet kapott. Egy észak-német család fogadta be. Életre ápolták a csatából lemaradt svéd tisztet. Amikor az sebeiből úgy-ahogy felgyógyult, ősz táján kiült a kertbe, és fadarabkákból késével kis állatokat és játékokat farigcsált. Majd faggyút szerzett, s abból a pajtában gyertyákat öntött.

Amikor elérkezett december 24-ike, a közeli erdőből zsenge fenyőfácskával tért vissza. Estefelé odalépett a házigazdához és azt mondta neki: Hónapok óta ápoltatok, etettetek, itattatok, emberségesen bántok velem. Ma én viszonzom ezt egy svéd szokással. Hadd mutassam meg, hogyan ünnepeljük mi karácsony szentestéjét, Jézus születésének ünnepét! Összehívta az egész családot és bevezette őket az előzőleg elkért belső szobába, amelynek a közepén már ott állt a fenyőfa, rajta az aprócska gyertyákkal. A fa alatt voltak a saját maga faragta játékok. Meggyújtotta a gyertyákat s a körbe letelepedő család felé fordulva így szólt:

Ez a fiatal fenyő ezentúl emlékeztessen benneteket is a fiatalon „kivágott", megölt Jézus Krisztusra, aki értünk született meg ezen az éjszakán és értünk halt meg egy másféle fából ácsolt kereszten. Ezek a kis lobogó lángok, gyertyák jelképezzék számotokra is azt a világosságot, amit Ö hozott erre a földre. - Aztán egyenként szétosztotta az ámuldozó családnak a maga faragta ajándékait. Amikor mindenki kezében szorongatta az egyszerű faragványokat, így folytatta:

Ezek a magam faragta egyszerű ajándékok nemcsak hálám jelei. Ha elmegyek, és talán kezetekbe veszitek ezeket, arra emlékezzetek, hogy a legnagyobb ajándék jelképei is, mert egyszer egy ilyen éjszakán ajándékozta Isten a világnak a legnagyobb ajándékot: Jézus Krisztust, így kezdődött el Európa északi részében először a szenteste ünneplése fenyőfával, gyertyákkal, ajándékokkal. Mire hozzánk ért, a fenyőből már „karácsonyfa" lett, a gyertyákon kívül angyalhaj, csillagszóró, szaloncukor, üvegdísz és sok egyéb került mellé. Túl sok „egyéb".

A parányi fenyő óriási, „plafonig érő" ezüstfenyővé változott, s a szívvel, szeretettel magunk készítette ajándékocskákból ajándékverseny lett.

A férj és a feleség így versenyeznek: - Még ha egy hónapig paprikáskrumplin élek is, akkor is megveszem Böbének azt a nyakláncot, amiért fél évig nyafogott. Böbe pedig: - Tudom, mit akar nekem venni, de nem hagyom magam letromfolni! Egy ezressel drágább lesz az, amit tőlem kap.

Valóban mindkettő „megkapta a magáét". Ezután teleették és itták magukat vendégeikkel együtt. Igaz, a mama sírva rohant el vacsora után, mert a veje túl foghagymásnak találta a kocsonyáját; Pisti két pofont kapott, mert levert egy karácsonyi díszt, és amikor rájuk csapta a konyhaajtót, annak kitört az egyik üvegtáblája. Az ajtóból még rájuk lövöldözött ajándék játékpisztolyából.

Másnap macskajajjal ébredtek és Böbe első szava ez volt: De legalább túl vagyunk a karácsonyi cécón.

Mi lett belőled, szép karácsony?

Egyre gyakrabban hallani már jóval karácsony előtt vagy a vásárlási láz és áruházi tolongás közepette valakitől: -Sietnünk kell, mert „nyakunkon a karácsony"; csak baj nélkül essünk túl rajta.

Ennek a feszült lelkiállapotnak már neve is van: karácsonyi pszichózis.

...A svéd katona által hálából rendezett karácsonyi ünnep óta nem jártunk-e úgy a karácsonnyal, mint az a szudáni törzs, amelyet egyiptológusok és nyelvészek kerestek fel és részt vettek a törzs egy évben egyszer megismétlődő legfőbb ünnepén. Megdöbbenve észlelték, hogy ezek a szudániak rendkívül régi, óegyiptomi nyelven mondott Izisz-Ozirisz liturgiát ismételgetnek, s fogalmuk sincs, mit mondanak és mit tesznek. Ám teszik, mert őseiktől és azok őseitől és még azokétól ez maradt rájuk. A szertartás után következett a hajnalig tartó dínomdánom, a hasfájdító lakoma, dobolás, mulatság, amit már mindenki értett és élvezett.

Itt-ott még hallani: a szeretet ünnepe. Ám legyen is az! De jó volna közben arra gondolni, hogy elsősorban A SZERETET ünnepe, Aki azon a napon öltött testet és született meg egy betlehemi istállóban.

Még azt is mondogatjuk: a család ünnepe. Legyen az! De arra már nem gondolunk, hogy a legelső a szent családé volt, Máriáé, Józsefé és az egynapos Jézusé, akik körül - hála Istennek - barmok eszegettek.

Ha újra megtaláljuk karácsony gyökerét, szebbek lesznek az ágai és ágán a gyümölcsei: a család ünnepe lesz meg a szereteté, amely nem egy napra korlátozódik, hanem átlengi majd a feketebetűs hétköznapok dolgos óráit is.

Fedezzük fel újra a karácsonyt! Az igazit, hogy szebb legyen az ünnepünk, ünneplésünk és körülöttünk emberibb az élet!

Gyökössy Endre (Rákospalota, 1913. február 17. – Budapest, 1997. november 20.) református lelkész, pszichológus, egyházi író, költő.