PRO SANITATE DÍJAT KAPOTT DR. DINNYÉS EMILIA!

 2019.11.10 11:32

Emilia.jpg 2019. október 31-én a gyógyításért végzett több évtizedes munkásságának elismeréséül Pro Sanitate díjat vehetett át dr. Dinnyés Emília. Egy 5 évvel ezelőtt készült beszélgetés ismétlésével gratulálok neki!

Az, hogy Esztergomban, a Vaszary Kolos Kórházban még létezik orr-fül-gégészeti betegellátás az döntően dr. Dinnyés Emília főorvos nőnek köszönhető. Beszélgetésünk aktualitását az adja, hogy sok év után, melyet megbízottként töltött el, most végre kinevezték az osztály élére

 

Miért tartott oly hosszú ideig a megbízotti statusod?

 

- Mindig is azt szerettem volna, ha a vezetés talál osztályvezető főorvost és ezért a megbízotti statusomat átmeneti megoldásnak gondoltam. Soha sem vágytam erre a tisztségre.

 

Ezzel a kinevezéssel hivatalosan is olyan egykori kollegák nyomdokába léptél, mint Kiss Ernő, Russay György vagy Ambrus Ilona.

 

- Nyomaszt is egy kicsit és sokszor felteszem a kérdést: megfelelő ember vagyok én erre a feladatra?

 

Az elmúlt évtizedben sok ember jött és ment a gégészetünkön, és te voltál a stabil pont az esztergomi betegek gégészeti ellátásában.

-Nehezen változtatok, kicsit félek az újdonságoktól és a megszokott dolgokhoz jobban tudok ragaszkodni. Szeretek dolgozni és inkább vállalom a több munkát, mint hogy meneküljek tőle….

 

Mi lesz az orr-fül-gégészet jövője?

 

-A fekvőbeteg ellátás tovább fog szűkülni, a szakma döntően ambuláns ellátást fog nyújtani. Ugyanakkor sokszor elgondolkodom, hogy és hol fogják megtanulni a jövő szakemberei a műtéteket.  A városi kórházakban egyre inkább beszűkül az ellátás, egyre több osztályt zárnak be. Egyre kevesebben lesznek, akiktől a szakma elsajátítható. Nem is az egyszerű esetekre gondolok, ez nyilván a jövőben sem jelent majd gondot, de ott vannak a bonyolultabb, szövődményes kázusok.

 

Térjünk vissza a bemutatkozáshoz Rólad, az új gégészeti osztályvezetőről mit tudhatunk meg?

 

- Esztergomhoz közeli faluból, Nagysápról származom, az esztergomi Dobó Katalin Gimnáziumban érettségiztem. A budapesti orvosegyetem elvégzése után Esztergomba szerettem volna visszatérni.

 

Miért választottad az orvoslást?

 

- Szűk családunkban nem fordult elő ez a hivatás. A tanáraim pedagógusnak szántak, de én azt a pályát nem éreztem magamhoz közelinek. Valami manuális szakmát képzeltem el magamnak és csak félve mertem megemlíteni az orvosegyetemet. Még az osztályfőnököm is úgy vélte, hogy oda nem fognak felvenni. Nem lett igaza. Némi támogatással – édesapám  fizikai dolgozó (bányász) volt – elsőre felvettek….

 

1984-ben egyenes út vezetett vissza Esztergomba?

 

- Abban az évfolyamba, amibe jártam a társaság 3 lényeges pályát képzelt el magának: sebészet, gyermekgyógyászat és belgyógyászat. Én a szemészet és a gégészet között hezitáltam. Az állásokat is így kerestem. Több helyre is jelentkeztem. Salgótarjánból és Esztergomból is pozitív visszajelzést kaptam. Együtt jöttem ide Sólyom Olimpiával és Püspöki Maival. Ambrus főorvosnőnek szimpatikus lehettem, mert az ő segítségével kaptam meg végül az állást.

 

Akkoriban heroikus nagy gégészeti műtéteket is végeztek a kórházban, egészen áldatlan körülmények között.

 

-A régi aneszteziológusok is emlékeznek még rá, hogy milyen kicsi helyen operáltunk 4-5 órás gége tumor eltávolító műtéteket. Nem volt légkondicionálás, a műtő ekkora team számára kicsi volt. Ambrus Ilona sokféle műtétet végzett. Rengeteget tanultam, tanultunk tőle. Ő az osztályon is legendás rendet tartott. Az osztályon mindig rendnek kellett lennie. Arra tanított minket, hogy a betegnek mindig igaza van. Nagyon jó iskola működött itt akkoriban…

 

Nagy, heroikus műtétek, majd lassú leépülés. Miért?

 

- Ambrus főorvosnő nyugdíjba ment. Utána is jöttek még kvalifikált kollegák, akik sokféle műtéthez értettek. 4-5 orvos dolgozott az osztályon. A szemészekkel együtt ügyeltünk Nagy Elemér főorvos úr idejében még jól mentek a dolgok. Vaszkun főorvos úr alatt zilálttá vált az osztály. Olimpia is megpályázta a vezetést, de végül nem ő kapta meg. Vaszkun főorvos sem optimálisan kezelte a dolgot, nem tudta a társaságot maga mellé állítani. Később Sólyom Olimpia lett a főigazgató, ami nem javított a helyzeten…

Végül az áldatlan körülmények is megszűntek és felkerültetek a manuális tömb 4. emeletére.

 

- Meg volt a lazarettnek is az előnye. Nevezetesen az osztály mellett volt a szakrendelő. Most a kórház másik végében van. A többi gégészeti alkalmazottal családias közegben éltünk, amihez a közös főzések, jóízű beszélgetések is hozzátartoztak. Amikor átkerültünk ide  Olimpia főigazgató lett. Ketten maradtunk Szilágyi Erzsivel. Ő lett az osztályvezető, sokkal többet kellett dolgoznunk, azonban ő egy idő után kifáradt a sok ügyeletben.

 

Ugyanakkor itt a Sürgősségi Osztály, ahol bármikor jöhet olyan eset, ami gégészeti beavatkozást igényel.

 

- Gyakorlatilag 5 éve csinálom ezt egyedül. Ha szabadságon vagyok a sürgős eseteket szívességből Tatabánya ellátja. A rendeléseket is próbáljuk fenntartani. Nagyon nehéz helyettest találni.

 

Megtudhatunk valamit a magánéletedről? Mit csinálsz, ha nem vagy a kórházban?

 

- Nagyon szeretnék sokat kirándulni, túrázni a férjemmel. Rendszeresen sportolok, futok, tornázok, hogy formában tartsam magam.  Egyetemre járó lányom van, de ő nem az egészségügyet választotta. Szüleink már egyedül élnek, gyakran látogatjuk őket. Sok tervem van, amit mindig a szabadságaim alatt próbálok megvalósítani…

 

Léteznek emberek, akik nagyon jól menedzselik magukat, még időnként kis teljesítmény esetén is, és körülöttük forog a világ, és vannak, akik csendben teszik a dolgukat és „csak” végzik azt a munkát, ami a hivatásuk. Te az utóbbiak közé tartozol.

 

- Nem igazán szoktam tülekedni az első sorba. Igyekszem mindenki megelégedésére végezni a munkám. Egyszer egy beteg azt mondta nekem: „doktornő, maga jó ember” – ezt éreztem az egyik legnagyobb dicséretemnek, amit kaphattam…

 

Köszönöm a beszélgetést!

Osvai László dr.

( A teljes riport az „Orvosportrék Esztergomból III. kötetben olvasható)