ITTHON VAGYOK

 2019.08.05 09:34

Pilis.jpg A közeljövőben fog megjelenni Pátkai István főorvos „Elindultam szép hazámból…” című, visszaemlékezéseit tartalmazó könyve. Ez a mostani  „hírlevél”  értelemszerűen már nem kerülhetett be a kötetbe, de ugyanolyan elgondolkodtató, érdekes, mint a szerző eddigi valamennyi írása. Ezt és a visszaemlékezéseit is szeretettel ajánlom az olvasók figyelmébe.

 

Itthon vagyok

 

- Újabb iraki missziómra háború miatt nem került sor -

 

Legutóbbi hírlevelemben, több mint egy évvel ezelőtt  mosul-ninive-i utamról írtam. Visszatekintve az Iszlám állam veresége utáni klinikai, oktatási, szervezési küldetésemre hálát adok a Gondviselőnek. Túléltem és a súlyos válságzónában dolgozni is tudtam.

 

Gyorsan hozzáteszem, hogy az itthon szenvedő, gyakorta ellátatlan  betegek nem kevésbé fontosak. Családunkban, szomszédságunkban, itt a Kárpát medencében is megtaláljuk Moszult, Ninivét vagy éppen Nicaraguát és egyre nagyobb számban a szegény - és háborus területekről hozzánk érkező menekülteket is.  A sanyarú körülmények között élő, gyakorta éhező gyermekeket befogadó ferences szerzetes, Böjte Csaba szeretettel bíztat, hív a hazai segítő feladatokra (1).

 

Kalandos életutam, a katasztrófa sújtotta országokban szerzett tapasztalataim lehetőséget adtak számomra, hogy távoli országokban is részt vállalhattam ezekben a feladatokban. Így próbálom magyarázni bizonyítványomat, igazolni, hogy újra utra készültem, ismét a háború sújtotta Irak északi tartományába Ninivébe. Meghívásom Mosultól észak-nyugatra, NInive - megye nyugati, Sziriával határos  vidékére, Sinjarba, a jezidíták földjére szólt.

 

Nem lehetünk közömbösek a gazdag vagy viszonylag gazdag országaink kapui előtt  álló, vagy földjeinken - utjainkon vándorló menekültek vagy jobb megélhetésre vágyók problémáit látva. Sokan, nagyobb részt a fiatalok besétálnak az embercsempészek, a kábítószerkereskedelem, a sexrabszolgaság, a szélsőséges militáns terror csapdáiba, korábban elképzelni sem tudták, hogy mi vár rájuk az utakon, a tengeren, a táborokban, a karavánokban vagy a szélsőséges csoportokban. Meggyőződésem, hogy a bajok keletkezési helyén is sokat tehetünk. Figyelembe kell vennünk a hatalmi, politikai, gazdasági kereteket, de ezeket a rendszereket meghaladva - valamiféle “megújult misszióval” érjük el a rászorulókat. Kegyelem, küldetés, ha részt vállalhatunk ebben a feladatban, akár ittthon, akár a távoli országokban. Ha folyton hangoztatjuk, hogy ott kell segíteni, ahol a bajok vannak és közben semmit nem teszünk az csupán lelkiismeretünk altatását szolgálja.

 

“Megújult misszión” egyházaink szeretetszolgálatát, a pszichoszociális problémákra adott választ értem, a felsőbbrendűség, a hódítás, a hatalom arroganciája nélkül. A szolgáló szeretet fontosságát átérezzük, amikor a szegény országokban járunk. Részvétel az egészségügyi és szociális misszióban és ezen belül a mentális zavarokban szenvedőkről való gondoskodás alkalom, lehetőség az egyházaink megújulására. Közel harminc évvel ezelőtti Szent II. János Pál pápa a missziókról szóló enciklikája (2) ma is érvényes.

“… az ideológiák összeroppanása, az elnyomó politikai rendszerek bukása, a határok megnyitása, az egységes világ utáni vágy, hála a információk növekvő áramlásának, az evangéliumi értékek növekedése a népek között – azon értékeké, amelyeket Jézus életében megtestesített: béke, igazságosság, testvériség, erőszakmentesség, a gyengékkel való törődés –, továbbá a gazdaságban és technikában elhatalmasodó lélektelenség sürgetően követeli az Istenről, az emberről, az élet értelméről szóló igazság megismerését…”

 

Szinte rutin volt számomra az újabb készülődés - utlevél, vízum, szakmai dokumentumok, hatósági erkölcsi bizonyítvány, orvosi kamarai tagság, oltások, orvosi ellenőrző vizsgálatok, nélkülözhetetlen gyógyszerek beszerzése, szakmai ajánlások frissítése. Vártam már a vízumot, replülőjegyet - interjúkat és a potenciális veszélyekre felkészítő előadásokat.  Ezuttal is Törökországon át a kurdok följére Erbllbe vezetett volna az utam és az erbili bázisról gépkocsival értem volna Irak Ninive megyéjében elhelyezkedő Sinjar-ba.

A meghívástól a várható utazásig volt egy hónapom - órákat töltöttem tanulással, átnéztem az Internet anyagokat a földrajzi adottságokról - klímáról, a jelenlegi politikai helyzetről. A hozzáférhető szakmai jelentéseket tanulmányoztam a betegek helyzetéről az egészségügyi és szociális rendszerek állapotáról. A sürgősségi pszichiátriai és neurológiai betegek ellátása mellett az iraki és a nemzetközi stáb alapvető pszichoszociális képzésére készültem. Újra olvatam Tringer László “Sürgősségi ellátás a pszichiátriában” (3) könyvét. Harangozó Judit  és munkatársai írásaiból  a lelki segítés korszerű közösségi perspektíváit (4) tanulmányoztam, az elsődlegesen fontos állapotokról és a katasztrófaellátásról szóló WHO ajánlásokat (5,6) is átlapoztam. Ahol ennek szükségét éreztem ott a kiváló hazai és nemzetközi alapelvekhez és gyakorlatokhoz igazítottam szakmai orientációmat.

 

Érdeklődéssel olvastam Nadiye Murad, Nobel-békedijas szerző könyvét. Nadiye túlélte az Iszlám állam iszonyú terrorját - sorozatos nemi erőszakot, a kínzásokat és gondviselésszerű szabadulása után írta le megrendítő narratíváját. A jazidita hitű Nadiye Murad könyve magyarul is olvasható - “Az utolsó lány - Küzdelmem az Iszlám Állam ellen” cimmel, 2018-ban jelent meg (7). Hogy elaljasul az ember a totalitárius rendszerekben, a háborúkban! Mennyire érthető a keserűséggel teli jazidita nő jogvédő elkötelezettsége! „A szemébe akarok nézni azoknak a férfiaknak, akik megerőszakoltak, és látni akarom őket a bíróság előtt. De ami a legfontosabb: én akarok lenni az utolsó lány a világon, aki ilyen dolgokat élt át.”

 

Látszóleg véletlenül került a kezembe az “Európa furcsa halála - Bevándorlás, identitás, iszlám - Mit tartogat számunkra a jövő” címmel Douglas Murray, brit újságíró európai válságunkat áttekintő műve (8). 2018-ban magyarul is megjelent  könyv sokat elmond a menekültválságról, az iszlám szélsőségesekről, hitelesen, számos forrásra támaszkodva  - lehangoló a kép. Reménysugarat talán csak az jelent, hogy “az Európa alapjául  szolgáló görög római kultúra, a kontinenst katalizáló kereszténység, és az azt kifinobultabbá tevő felvilágosodás” egyedi, megbecsülendő örökségünk, melyhez fordulva, melyet tudatosítva a jelenlegi krízist reménnyel élhetjük túl.

 

Esztergomi kötődéssel Ninivébe készülve Babits Jónás könyvét (9) olvastam el ismét és megálltam a Vaszary Kolos Kórház falánál, Borsós Miklós domborműve (10) előtt. Költőnk súlyos állapotban, némán írta halhatatlan művét, ellentmondásos politikai helyzetben tanusítva bármily körülményben a reményt, életünk értelmét.

 

Igen, az ember tervez, tájékozódik, percnyi létének  - tevékenységének tágabb összefüggésekben próbál értelmet adni de a Gondviselő gyakorta váratlan helyzetet teremt. A készülődés fináléjában kapom a hírt. Észak - Irakban újra súlyos háborús helyzet alakult ki és biztonsági okokból nem indulhatok.

 

“Biztonsági okokból nem indulhatok…” - lehetséges, hogy ez az üzenet nem csupán az iraki missziómra vonatkozik? Elérkezett az idő, hogy a hosszabb utazásoktól végleg visszavonuljak? Teljesítőképességem határait már éreztem a legutóbbi útjaimon - Dél-Szudában a hőség és a tábori viszonyok miatt Észak-Irakban a biztonsági gondok miatti bezártságot tűrtem nehezen. Ugyanakkor szakmailag egyre vonzóbbnak tűnt a misszió. Meddig folytathatom? Nem kívántam magam dönteni - némi heroizmus is munkált bennem - “Folytasd, amíg hívnak, hogy meddig az nem a te dolgod.” Egyik barátom kedvesen köszönt el - “Ha az Úr elvisz, akkor arra is gondja lesz, hogy hazahozzon.”

 

Most, hogy az újabb misszióra készülődve meg kellett állnom  a frusztráció helyett békesség tölt el. A lelki segítés nemzetközi színtereiről hazatérhetek, van hazám, van otthonom. Megújult örömet találok családomban, megtisztelő számomra, hogy gyakran segítséget - konzultációt kérnek tőlem, hogy baráti - szakmai - lelki közösségekhez tartozhatok és az összegezéseknek, írásnak egyre több értelmét látom. Itthon vagyok.

 

 

Jegyzetek:

1. Böjte Csaba: Hol van Nicaragua? Internet forrás.

2. II. János Pál pápa enciklikája minden időre érvényes missziós megbízatásról, 1990. december 7.

3. Tringer László, Sürgősségi ellátás a pszichiátriában, Medicina, 2003.

4. Bujáki Tünde és dr. Harangozo Judit szerkesztésében A Közösségi pszichiátia kézikönyve, Ébredések Alapítvány, Budapest, 2018.

5. IASC Guidelines on Mental Health and Psychosocial Support in Emergency Settings, WHO, 2007.

6. Assessing mental health and psychosocial needs and resources - Toolkit for humanitarian settings, WHO, 2012.

7. Nadiye Murad, “Az utolsó lány - Küzdelmem az Iszlám Állam ellen”, 2018. Jeziditák - perzsa szó, “Isten követői” - t jelent. Nagyobbrészt kurd nyelvjárást beszélő ősi vallási közösség. Szokásaikat szájhagyomány utján adják tovább. A Bibliát és a Koránt is követik. “A gyermekeket szentelt vízzel keresztelik meg, az esküvőkön a pap kenyeret tör. A menyasszony vörösbe öltözik és keresztény templomokba látogat. Rendszeresen állatot áldoznak, a fiukat körülmetélik.” Ősi hitükhöz ragaszkodó jeziditák történelmük során számos pogromot szenvedtek el. - Internet forrás. Az Iszlám állam népírtást végzett a jaziditák között és a területen élő keresztényekkel, a terrorista szervezettel együttmüködni nem kívánó muszlimokkal együtt a háború legszörnyűbb atrocitásait szenvedték el.

8. Murray Douglas, Európa furcsa halála, Bevándorlás, identitás, iszlám. Mit tartogat számunkra a jövő?, Alexandra, 2018.

9. Babits Mihály, Jónás könyve, 1937-38.

10. Borsos Miklós, Babits dombormű, Esztergom, 1966.