ESZTERGOM KÖZEGÉSZSÉGÜGYE A DUALIZMUS KORÁBAN 12.

 2019.04.01 13:56

Patrovics_1_1_.jpg Pátrovics Mikolt diplomamunkáját tárjuk ismét olvasóink elé folytatásokban. Az eredeti, teljes cím: „Esztergom közegészségügye és egészségügyi intézményei a dualizmus korában”. Az elismerést megérdemlő fiatal szerző dolgozatát 2000-2001 telén írta.


KOLERAHÁZ

 

 

1886-ban, az egész országban felütötte a fejét a kolerajárvány. Pesten tört ki előbb, majd a fertőzés Győr felé haladt, így az esztergomiak reménykedtek egy ideig, hogy ők kimaradnak a fertőzésből. Ám nem így történt, amin nem lehet csodálkozni, hiszen a városnak szennyezett volt a vize, és a szemét „hegyekben” állt az utcán.

 

A járvány első halottja november közepén egy hat éves szentgyörgymezei kisfiú volt, Pócs József. Másnap Leskó Margit, egy másfél éves kislány esett a kolera áldozatául. A két haláleset következtében november 15-én szigorú intézkedéseket hoztak, mely a járvány terjedésének akadályozását szolgálták. Azonban meg kell jegyezni, hogy ekkor még nem volt bizonyított, miszerint a két gyermek valóban kolerában halt volna meg. Erről akkor bizonyosodtak meg, amikor 15-én délután felboncolták Leskó Margit holttestét. Az intézkedéseket Reviczky Győző főszolgabíró, dr. Lipthay János főorvos, dr. Mátray Ferenc és dr. Berényi Gyula a szentgyörgymezei körorvos együtt hozták. Eszerint létrehoztak egy rögtönzött koleraházat, ahol hat kolerás beteget tudtak elhelyezni. A kolerában elhunytak számára fölállítottak egy külön halottas kamrát. A koleraház állandó fertőtlenítésére betanítottak egy személyt. Megalakult Szentgyörgymező község járványügyi bizottsága, mely azonnal ülést tartott. Döntés született, miszerint fölhívták a lakosok figyelmét a járvány megelőzésére: tisztán kellett tartani magukat és környezetüket, továbbá a kolera legkisebb tünetének jelentkezésekor orvoshoz kellett fordulni. Az elhunytak lakását dezinficiálták.

 

Ugyan ez év novemberében a himlő is felütötte a fejét. Ekkor nem tettek olyan hatékony lépéseket, mint a koleránál. A himlőben szenvedő betegeket -a kezelőorvos tudta nélkül- a városi közkórházba szállították ahelyett, hogy elkülönítették volna őket. Pedig csak így lehetett volna elejét venni a járványnak. Dr. Berényi Gyula a bécsi dr. Heinrich-féle állati oltóanyaggal már hosszabb ideje oltotta felnőtt pácienseit a himlő ellen, méghozzá nagy sikerrel.

 

November végén a kolera már Párkány lakossága között is pusztított. Az esztergomi koleraházat áthelyezték egy másik, nagyobb épületbe, így az új helye a szabad királyi városrész központjában, a Rozália kápolna mellett lévő városi házban lett. Egyik felében a civil, másik felében a katonai betegeket fektették. Mivel a járvány egyre több áldozatot követelt, ezért újabb rendeleteket hoztak. Eszerint a járvány ideje alatt már este 8 órakor be kellett zárni a kocsmákat. A város forgalmas helyeit naponta desinficiálták fertőtlenítő szerekkel. Megtiltották Esztergom lakosságának, hogy vizet merítsenek a Kis Dunából, ugyanis ez a víz járult hozzá a járvány kirobbanásához és elterjedéséhez. A városi tűzoltóság gőzfecskendőkkel tisztította meg a nyílt csatornákat.(130)

 

A kolera eddig csak a szegény réteg között szedte áldozatait, ennek legfőbb oka a hiányos hygienia volt. Esztergomban nem volt tiszta ivóvíz és nem volt jó levegő. De éppen ezért az akkoriban „intelligens osztálynak” nevezett réteg is veszélyeztetett volt. November végén már a vízivárosi zárdában is áldozatot követelt a kolera, pedig az intézmény híres volt mintatisztaságáról. Az első halott egy 14 éves diákleány, Kiszely Sarolta volt. A haláleset után pánikhangulat tört ki: az intézetet feloszlatták, a tanulókat hazaküldték. A kislányt Szentgyörgymezőn temették el. Bár előkelő családból származott a diáklány, úgy temették el, mint egy koldust. Nem várták meg, amíg a Kiszely család Esztergomba jön, a holttestet sem vihették haza a családi kriptába. Sarolta temetésére senki sem mert elmenni, sem a tanárok, sem pedig a diáktársak. Csak négyen voltak ott, s a koporsót is fertőtlenítették, mielőtt a földbe tették.

A járvány már Szenttamásra is átterjedt. És közben a himlőnek újabb három gyerek esett áldozatul. A gyerekek óvodába jártak, és a szülők nem jelentették az intézménynek, hogy himlő miatt tartották otthon gyermekeiket. Így tovább terjedhetett a járvány.

 

A főszolgabíró egy röpiratot intézett a város egészséges lakosaihoz, melyben a megelőzésre hívja fel a figyelmet. Öt pontban foglalta össze, hogy a betegség kiküszöbölése érdekében mit kellett tenni.

1. Szigorú mértékletességet kellett tartani mind az étkezésben, mind pedig az alkohol fogyasztásában. A túlzott testi és szellemi megerőltetés legyöngítette a szervezetet, amely aztán könnyen lebetegedett. Így kerülni kellett a túlzottan sok munkát is.

2. Szükségesnek tartották a szobák gyakori szellőztetését, melyre fel is hívták a lakosok figyelmét a röpiratban.

3. Az állott ételek fogyasztásának fokozott veszélyéről is írtak, továbbá figyelmeztették azokat az embereket, akik hajlamosak voltak a hasmenésre, hogy igyanak makkávét, és egyenek sok csokoládét. A sörrel különösképpen vigyázni kellett, hiszen a rosszul forrt sör is ártalmas volt.

4. A megfázást is kerülni kellett, a réteges öltözködéssel meg lehetett előzni.

5. Legfontosabb a tisztaság volt. Előírták a mindennapos tisztálkodást, a naponta új, tiszta ruha felöltését, a lakás tisztántartását, és a gyakori tiszta ágynemű húzását. (131)

 

Ahogy azt már pár sorral följebb írtam, a kolerát főként a Kis Duna csatornája okozta, amely végighaladt Esztergom városrészein, és belefolyt a Dunába. Innen aztán a szentgyörgymezeiek elsőként kaphattak a fertőzött vízből. Ez az oka annak, hogy a járvány ott ütötte föl először a fejét. Esztergom csatornarendszere kezdetleges volt, amelynek tartalma megfertőzte a kutakat, amikből a lakók az ivóvizet nyerték.

 

Hogy mit lehetett tenni? Először is ki kellett tisztítani a Kis Duna csatornáját. Mivel a város szeméttelepei megteltek, ezért újakat kellett létrehozni. Továbbá az emésztőgödröket is ki kellett üríteni, hiszen az a kolera tökéletes táptalaja volt. Felmerült az is, hogy aki elhanyagolja saját emésztőjét, azt a bíróság kötelezze a rendbehozatalra. A régi kutak helyett új, artézi kútból kell az ivóvizet szerezni.

 

A betegség tüneteit részletesen közölték a környék egyik legolvasottabb újságában, hogy mindenki tisztában lehessen a kolera okozta problémákkal. Az újságcikkből megtudhattuk, hogy az első fázisban a betegnél hasmenés jelentkezett, amely gyakran és hirtelen ismétlődött. A színe jellegzetes volt: eleinte halványsárga, majd rizsfőzethez hasonló nyákos és fehéres cafatokat tartalmazó savó üríttetett. Ekkor a tünetek még fájdalommentesen jelentkeztek. A hasmenés mellett a beteget hányás is kínozta. Ilyenkor közel került a kiszáradáshoz, és égető szomjúságot érzett. A második fázisban a végtagok begörcsöltek a nagy folyadékveszteség miatt. Előbb a lábikrában, majd az egész testben jelentkezett az izomgörcs. A kiválasztás ritkult, majd teljesen megszűnt. Ekkor a szívverés már szapora és gyönge volt, a légzés pedig gyors és felületes. A bőr hideg és petyhüdt lett, az ujjak megkékültek. A beteg arca beesett, a szemhéjak, ajkak és a nyelv kékes színűvé vált.

 

A betegség bemutatása után különböző fertőtlenítő szerekről írt a cikk, melyek használatával a járvány terjedését akadályozták. Ilyen volt a kénsavas vasgálic, ami az árnyékszékek, emésztőgödrök és csatornák dezinficiálására szolgált. Használatban volt továbbá cinknitriol, amivel a ruhát fertőtlenítették, carbolsav az ágyra, padlóra és a falakra, a kút vízét chloretum manganival tisztították, a gáznemű kénsavval pedig a csatornákat füstölték ki. (132)

 

A járványban elhunytak testét nem volt szabad ravatalra kitenni, koporsójukat lezárva kellett tartani, melyet vastagon bekentek szurokkal. Ha a család bármely tagja megbetegedett, azonnal be kellett jelenteni, ennek elmaradása esetén súlyos büntetést róttak ki a szabálysértőre. A járvány kitörésekor az esztergomi vöröskereszt 100 Forint segélyt adott a szentgyörgymezei koleraháznak.

 

November végéig 31 megbetegedést regisztráltak, ebből 14 végződött halállal. December közepére a járvány csitulni kezdett, a kolera-megbetegedések már nem voltak halálos kimenetelűek. Karácsonyra a járvány megszűnt. Összesen 49 ember kapta el a kolerát. Városrészekre bontva azt mondhatjuk, hogy legtöbben Szentgyörgymezőn lettek betegek, 36 kolerást jegyeztek föl. Vízivárosban kilencen, míg Szenttamáson négyen kapták meg a fertőzést. 25 gyógyult betegről tudunk, és 24-en haltak bele, ebből 12 gyerek.(133)