ESZTERGOM KÖZEGÉSZSÉGÜGYE A DUALIZMUS KORÁBAN 5.

 2018.12.11 19:47

Patrovics_1_1_1.jpg Pátrovics Mikolt diplomamunkáját tárjuk ismét olvasóink elé folytatásokban. Az eredeti, teljes cím: „Esztergom közegészségügye és egészségügyi intézményei a dualizmus korában”. Az elismerést megérdemlő fiatal szerző dolgozatát 2000-2001 telén írta

 

Új kórház: a Kolos kórház

 

 

AZ ÉPÍTKEZÉS OKAI

 

A dualizmus kori Esztergom legjelentősebb lapja az „ Esztergom és vidéke” volt. Ebben az újságban írtak először az új kórház megépítésének szükségességéről. Amikor biztos lett, hogy megépül az új épület, a kisebb lapok is egyre többet foglalkoztak az építkezés késlekedésével. Elsőként dr. Riegler Gusztáv hallatta a hangját, aki az intézmény orvosaként, mint szakértő írta meg a régi épületben uralkodó tarthatatlan helyzetet.

 

A XIX. század végéig a kórház a legszegényebb emberek ápolására szolgált. A századforduló közeledtével ez a vélemény változóban volt: rájöttek, hogy minden embernek szüksége van a kórházi kezelésre, akinek gyógyítása otthon nem lehetséges. Azonban a régi épület piszkos és egészségtelen volt, nem szívesen feküdtek be az emberek ápoltatni magukat. Már nem lett volna elegendő renoválni és új berendezéssel ellátni. Hogy miért, arra pár sorral lejjebb még kitérek. A kórháznak nem csak a gyógyítás volt a feladata, hanem hasznot is kellett hoznia, amiből a fenntartását fedezni tudja. A régi kórház, ahogyan azt már Lőrintzy doktorral kapcsolatban is írtam, az 1880-as évekig deficites volt, így saját ellátására sem tudta kitermelni az elegendő pénzt. A változást a szemléletmód átalakulása, a kórház szükségességének igénye hozta meg. És ezt mutatja a város 1893-as költségvetése is, ami már nagyobb összegeket áldoz Esztergom egészségügyére. Az egészségügyi személyzetre 825 Forint kiadással számoltak, és további 400 Forintot költöttek egy húsvizsgáló állatorvos fizetésére. E tisztségre egyébként pályázatot írtak ki, melyet Singer Henrik nyert el. Ő lett Esztergom első kinevezett állatorvosa. (49)

 

Az 1893.évi kórházi költségvetést áttekintve a következőket láthattuk:

a kórház bevétele 6349 frt 27 kr volt

kiadása  6338 frt 41 kr volt.

Mindebből az következik, hogy az 1893-as évet a régi kórház már nyereséggel zárta. (50)

Mielőtt leírnám Rieger doktor érveit, melyek az új kórház építése mellett szólnak, hadd említsem meg, hogy az építkezés ellen éppen azok voltak, akiknek a város csak a beleegyezését, nem pedig a pénzét kérte.

Dr. Rieger Gusztáv azzal kezdi cikkét, hogy felteszi a kérdést: kell-e egyáltalán új kórházépület Esztergomnak? A választ csak az okok felsorolása után adja meg, mintegy következtetésként, melyet három érvvel támaszt alá.

1. Budapest ekkortájt kezdett világvárossá fejlődni, de a lakosság betegebb volt, mint a többi nagyvárosé, mert kevesebb pénzt fordítottak egészségükre. Esztergom közel fekszik a fővároshoz, és egy jó kórházzal magához tudná  „ csalogatni” a betegeket, és velük együtt a pénzt. A pénzből húzna hasznot a kórház, a haszonból pedig megépülhetne az új kórház. De nem csak Budapestről jönnének a betegek, hanem Esztergom környékéről is. A szomszéd megyékben ugyanis csak nagyon messze volt kórház. Tehát lett volna elegendő beteg és így pénz is, Rieger doktor ezért azt írja, hogy érdemes megépíteni az új kórházat.

2. Ráadásul Győr és Érsekújvár már ekkor építették a nagy kórházaikat, pedig ők távolabb estek Budapesttől, és környékükön több nagykórház is működött. Ha nekik megérte, Esztergomnak is biztosan megérné.

3. A régi kórház évente átlagosan 500 beteget gyógyított, és közel 10000 ápolási napot tudhatott maga mögött. Ez az adat is bizonyította egy új egészségügyi intézmény létrehozását, hiszen a fenti számadatok szerint még a régi kórház betegforgalma is igen magas volt, ami egy új épületben jelentősen növekedett volna.(51)   

Rieger doktor azt is leírja, hogy milyen legyen az új kórház, ami megfelel az előírt követelményeknek. Egy jó lakóházhoz hasonlította: tiszta, fertőzésmentes, ne vizesedjen, vagyis legyen bevonva belülről is szigetelőanyaggal. Így- ha rendesen szellőztetik- a levegő tiszta, nincs dohszag. Dr. Rieger az új épületre sok és nagy ablakot javasolt, ez nem csak a beszűrődő fény miatt volt fontos, hanem a fent említett szellőztetés miatt is lényeges volt. A régi épület ablakait nagyon kicsire építették, a kórtermek szellőzése így elégtelen volt, ami viszont elengedhetetlen a gyógyuláshoz, hiszen egy fertőzött levegőjű szobában a kórokozók csak még jobb táptalajra találnak. A terv szerint a betegszobákat is tágasra építenék. Belmagassága 4 méter lenne, területe pedig az ott elhelyezett ágyak számától függene, de mindenképpen egy ágyhoz 5x5 négyzetméteres terület tartozzon. A betegágyaknak olyannak kell lenniük, amit könnyen lehet tisztítani. A régi kórháznak az ágyneműje is kevés volt, ráadásul nem lehetett dezinficiálni sem, hiszen a betegek szalmazsákokon aludtak, és vattás paplanokkal takaróztak. Ezek helyett a doktor vékony matracokat, pokrócokat és lószőrből készült vánkost javasol. A régi épülettel ellentétben minden kórterembe meg kell oldani a fűtést, de nem cserép-, vagy vaskályhával, mert attól a kórteremben túl nagy lesz a nedvesség, ami egyrészt egészségtelen, másrészt a falak is hamarabb tönkremennek. A kórtermekben legyen asztal és szék, és minden ágy mellett álljon éjjeliszekrény. A régi kórházban az ágy alatt homokkal teli ládák álltak, melyet Riegler doktor „köpőládáknak” nevezett. Ebből nagyjából tudhatjuk, mire is használták ezeket, és azt is el lehet képzelni, hogy miként néztek ki ezek a ládák három-négy beteg „kiszolgálása” után. A doktor kis fémcsészéket javasolt a ládák helyett, melyek elférnek az éjjeliszekrényeken, és könnyen tisztántarthatók. Az új épületet tág, világos folyosókkal kell megtervezni. Legyen a betegeknek külön fürdőszobájuk, építsenek konyhát, éléstárat és pincét. Fontos, hogy az árnyékszéket könnyen fertőtleníteni lehessen. A régi szokással ellentétben, az új épületben külön kell fektetni a sebészeti-, belgyógyászati- és fertőzőbetegeket, és külön kórtermeket kell létrehozni az elmebetegeknek. A kórházhoz nagy parkot kell építeni, ahol a lábadozó betegek sétálhatnak, elősegítve ezzel gyógyulásukat. A kórház épülete mellé fel kell húzni egy külön pavilont, melyben a személyzet lakószobáit alakítják ki, ezenkívül ott lenne az orvosoknak egy tanácskozó szobájuk, valamint a járó betegek rendelőterem. A műtéteknek fönt kell tartani egy különálló, csak erre a célra használható műtőszobát, melyet folyamatosan fertőtleníteni kell. Ekkoriban kezdett elterjedni a Semmelweis-féle assepsis, amely módszert munkámban pár sorral lejjebb még bővebben bemutatok. A régi intézményben a műtőszoba több funkciót töltött be. Azonkívül, hogy helyet adott a különböző sebészeti beavatkozásoknak, használták még: orvosi szobaként, gyógyszertárként, itt tartották az eszközöket, ez a helység volt a ruhatár és egyben az iroda. A padlóját még megépítésekor fenyődeszkával rakták le, melyet képtelenség volt tisztán tartani, ráadásul a szú is megette már akkorra.(52)

 

Az is kérdés volt, hogy maradjon-e a régi épület, és csak renoválják, vagy építsenek egy teljesen újat? Aki ismerte a régi kórházban uralkodó viszonyokat, annak ez nem volt kérdéses: ugyanis már a bemenetel problémát okozott, ugyanis a bejárat előtt sártenger hömpölygött. Az épület falai is fertőzöttek voltak. Amikor a padlót a kórtermek egy részénél felszedték, a látvány megdöbbentő volt: fél- egy méteres szennyvizes, saras talajt kapartak ki. Végül is ez vezette a városatyákat a megállapításhoz, miszerint többe kerülne a helyrehozatal, mint egy új épület megépítése. Ráadásul már a kút vize is szennyezett volt, melyből a betegek ivóvízét nyerték.

 

Az új kórházat másik telekre kellett építeni, amit már Rieger doktor is javasolt cikkében. Igaza volt, hiszen a régi kórház kevés területtel rendelkezett, még parkot sem tudtak létrehozni. És ha a fentebb leírt állapotra gondolunk, biztosan az egész területet ki kellett volna kaparni, ami önmagában is nagyon sok pénzt emésztett volna fel. (53)

 

Pár hónappal később már Bártfay Géza is cikket írt az új kórház megépítése érdekében. Bártfay az akkori kórház gondnoka volt. Tőle tudjuk meg, hogy a régi épületet az 1840-es évek elején építették, és azóta sem fejlesztették. Így hiába voltak jó és képzett orvosai

Esztergomnak, a rossz körülmények között ők sem tudtak csodát tenni. A régi épületet megtekintette Helz Antal, aki Esztergom város polgármestere volt, továbbá Frey Ferenc országgyűlési képviselő és Waldvogel József. Mindhárman egyetértettek abban, hogy a régi kórházat hasztalan lenne felújítani. Ugyan azokat az érveket mondták el, melyeket már Rieger doktor, mint ott dolgozó szakember megírt az újságcikkben. Ők is észrevették a legsúlyosabb hibáit az épületnek, miszerint nem volt külön műtőszoba, és nem volt fürdőhelység a betegek számára, melyek pedig a kormány által is előírt alapvető feltételek voltak. (54) Mindezek ellenére a kórház jelentős betegforgalommal és bevétellel dicsekedhetett. Az elmúlt tíz év alatt az ott ápolt betegek után közel 70181 Forint és 15 krajcár folyt be a kórház kasszájába. Joggal feltételezhették az akkori szakemberek, hogyha a régi kórház ilyen sok beteget látott el, az új és korszerű épülettel még több betegre számíthattak.

 

1894. szeptemberében Mátray Ferenc, a régi kórház igazgató főorvosa, Keményfy János bizottsági elnök, továbbá a már említett Bártfay Géza, aki a kórház gondnoka és egyben bizottsági jegyző volt, levelet írtak a Városi Tanácshoz. Levelük első részében az új kórház építése mellett, és a régi épület felújítása ellen szóltak, nagyjából a már előzőekben leírt érvek alapján. Majd ezután konkrét terveket fogalmaztak meg a levélben. Így írtak arról, hogy az új kórházat nyolcvan ágyasra tervezik, és az épület az összes, a Minisztérium által előírt rendeletnek megfelelne. Az építkezésre a következő forrásokra számítottak:

- alapítvány létrehozása a kórház javára,

- adományok és ezek kamatai,

- a betegápolási díjak felemelésére,

- Vaszary Kolos hercegprímás kilátásba helyezett egy nagyobb összegű adományt az építkezés finanszírozására,

- az özvegy Mayer-Bisutti-féle telek ingyen volt, a város „adománya”, ide kívánták felépíteni a kórházat.(55)

 

A városi közgyűlés az 1894. november 20-i ülésén végül kimondta szükségességét egy új kórház felépítésének, mert a jelenleg működő kórház épületét ilyen állapotban nem lehet fenntartani, de újjáépítése is lehetetlen, mert annyira elöregedett már. (56) Az új épület helyét is kijelölték: „ ... a város tulajdonát képező Bisutti-féle telket azzal, hogy a város, közkórház építése czéljára díjtalanul engedi át... „ Továbbá kötelezték a kórházi bizottságot egy részletes tervrajz készíttetésére, és az építési költség hozzávetőleges összegének, valamint annak fedezésére készített tervezet benyújtására  a városi közgyűlés felé. (57)