IN MEMORIAM DR. VARGA TIBOR (1951-2018)

 2018.11.26 21:38

Varga_Tibor.jpg Ismét búcsúzni kényszerülünk! Megint egy kollega emlékére lobog a fekete zászló a kórház udvarán. Életének 67. évében elhunyt dr. Varga Tibor. Barátja, dr. Varga Győző így búcsúzott tőle:

 

Tisztelt Gyászolók!

 

Eljöttünk, hogy fejünket meghajtsuk e szívünknek-lelkünknek kedves ember, Varga Tibor emléke előtt; eljöttünk, hogy búcsút vegyünk az apától, férjtől, orvostól, jó ismerőstől.

Eljöttem én is, és itt állok, hogy búcsúszavakkal enyhítsem a halálokozta fájdalmat, hogy búcsúszavakba öntsem 48 év barátságát, közös örömeit, küzdelmeit.

 

1970 óta közelebbi-távolabbi részese voltam Tibor életének, ő tanúja volt az én mindennapjaimnak.

 

Az orvosegyetemi évek, a nyári lengyelországi kalandozások, a kollégiumi színes napok, a pilismaróti esték, a szemem előtt cseperedő gyermekei mind-mind meghatározóan mély kapcsot építettek közöttünk.

Barátok és kollégák voltunk.

Lelkesült ifjúkorunktól a nyugdíjas évek beköszöntéig sokszor együtt, máskor külön utakon, váltakozó sikerrel viaskodtunk a Sors-sal.

 

67 év hol a napos, hol az árnyas oldalon. Honnan indultál, hová jutottál Tibor?

 

Az Élet vékonyka tarisznyával, de Édesanyád, nagymamád gondoskodó szeretetével indított útnak. A nehéz próbákból jutott bőven, de tisztességed, munkabírásod, pozitív életszemléleted és akikhez közelálltál átsegítettek a nehézségeken.

 

Nagyon korán megérintette családodat a tragédia, de igaz, méltó társ segített talpra állni, jövőt mutatni Neked és gyermekeiteknek.

 

Hajlottál a bohémságra - ahogyan mondani szoktad semmi jónak nem voltál elrontója - de mindig tudtad, hol a határ.

 

Jó társasági ember voltál, az utóbbi 40 évben ritkán hiányoztál a hétfői biliárdpartikról, ott érdemelted ki a Lipót becenevet is, aminek nyitját színes életednek egy kedves epizódja rejti.

 

Orvos lettél, nem kevés áldozatot vállalva, esetenként a család érdekeit is beáldozva.

 

Dr. Varga Tibor orvosi hivatására határozottan büszke, áldozatos ember volt, munkáját kellő komolysággal és lelkiismeretesen végezte.

 

Sátoraljaújhelyen kezdett ismerkedni a sebészettel, majd az esztergomi kórházban Mátyus főorvos úr keze alatt vált szakorvossá.

 

Éveken keresztül a dorogi sebészeti szakrendelést vezette betegei, munkatársai és főnökei nagy megelégedettségére. Magam is erősen fájlaltam, amikor néhány évvel ezelőtt elhatalmasodó betegsége miatt nem tudta tovább vállalni a munkát. Egy baráti munkahelyi közösség meghatározó szereplője volt, kiválását azóta sem sikerült pótolni.

 

Kedves Tibor, ezekben a napokban-hetekben az elvesztésed okozta traumával nem tudunk megbékélni, később hiányod fog kínzóvá válni.

 

Nézegetünk majd régi képeket, felidézünk közös történeteket, de Téged nem találunk többé.

Nem találunk fizikai valódban, de továbbélsz gyermekeid, unokáid mozdulataiban, feleséged szívfájdalmában, barátaid emlékezetében.

 

Édes barátaim – írja Kosztolányi Dezső – olyan ez éppen,

mint az az ember ottan a mesében.

Az élet egyszer csak őrája gondolt,

mi megmesélni kezdtünk róla: „Hol volt…”,

majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt,

s mi ezt meséljük róla sírva: ”Nem volt…”

Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,

mint önmagának dermedt-néma szobra.

Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.

Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

 

Érted szól a harang Tibor, de értünk is, mindannyiunkért, mert kevesebbek lettünk Nélküled.

 

Köszönjük élted velünk töltött éveit-perceit, több volt Veled a világ, és most egy rendes emberrel lett kevesebb.

 

Reméljük, kegyes volt Hozzád a Magasságos, és a világgal, s Magaddal megbékélve hagytad itt a földi pályát.

 

 

1974-ben - orvosegyetemisták, kollégisták voltunk Tiborral – meghalt egy közös barátunk. A fagyos, februári télben, autóval útban a temetésre az Omega együttes „Búcsúztató” című dalát hallgattuk:

 

Búcsúztató  /Omega/

 

Jöttem, búcsút mondani, jóbarát

 

Szíved – hallom – eltörött, vége már

 

Kinn a fák virágban állnak, az élet megy tovább

 

Nyárra már fölötted zöldell, belőled hajt az ág

 

Néha kérdik, hol maradsz

 

Elmentél

 

Pillád nyugvó sátorán szemfedél

 

 

 

Tibor, legyen neked könnyű a Nagy Utazás, legyen Hozzád kegyes a Végtelenség Ura!