EMLÉKTÁBLA AVATÓ SARKADON!

 2018.11.12 21:23

Leel-Ossyek.jpg Nem csak Esztergom díszpolgára volt prof. dr. Leel-Őssy Lóránt, hanem Sarkadé is. 2018. november 4-én emléktáblát avattak a professzor úr tiszteletére. Az avatáson ott volt és koszorúzott, többek között Főtisztelendő dr. Fekete Károly a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, dr. Mokán István polgármester! Az elhangzott méltató beszédet idézzük:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Püspök Úr! Tisztelt Polgármester Úr! Kedves Leel-Őssyek! Tisztelt Megjelentek!

 

Szeretettel köszöntök minden kedves jelenlévőt a Sarkad-Belvárosi Református Egyházközség és Sarkad Város Önkormányzata nevében, emléktábla avató ünnepségünkön, amely keretében két kiváló férfiú, a városunkban több, mint húsz esztendőn át szolgáló Leel-Őssy Árpád református lelkész, országgyűlési képviselő, valamint fia, Prof. Dr. Leel-Őssy Lóránt ideg-elmegyógyász főorvos, címzetes egyetemi tanár munkássága előtt tisztelgünk.

 

Leel-Őssy Lóránt professzor 2008. május 20-án, életének 81. esztendejében hunyt el Esztergomban. Halálának tízedik évfordulóján emléktábla felavatásával emlékezik rá és tiszteleg munkássága előtt a református egyház és Sarkad város. Mivel az édesapa, Leel-Őssy Árpád református lelkész számára, a rendszerváltást követően állított emléktábla erősen megkopott, ezért ma az ő lelkészi munkássága előtt is tisztelegve, számára is új emléktáblát avatunk a református lelkészlak falán.

 

Kérem, hallgassák meg visszaemlékezésünket, mely keretében Prof. Dr. Leel-Őssy Lóránt munkásságára emlékezünk.

 

Prof. Dr. Leel-Őssy Lóránt ideg-elmegyógyász főorvos, címzetes egyetemi tanár, Esztergom és Sarkad városok díszpolgára:

 

Leel-Őssy Lóránt Berekböszörményben született 1927. július 25-én. Édesapja vitéz Leel-Őssy Árpád református lelkész, országgyűlési képviselő, édesanyja Némethy Jolán. Felesége Molnár Éva, gyermekei: Lóránt és Lilla Éva. Ősi bihari nemesi család leszármazottai, akik Lél vezér nevét is örökölték.

 

Az orvosi egyetemet 1952-ben Debrecenben végezte „summa cum laude” minősítéssel.

 

Neuropathológiai kutató munkáját, mint medikus 1950. januárban kezdte a DOTE Idegklinikáján. Első tudományos dolgozatát 1952-ben publikálta.

 

Az orvosi diploma megszerzése után politikai okok miatt először Miskolcra, majd ismét Debrecenbe került. Mint mentőorvos, majd laboratóriumi orvos a miskolci idegosztályra (1953), illetve a DOTE Ideg-és elmeklinikájára járt be dolgozni, mint externista, ami lehetővé tette tudományos munka folytatását mind a neuropathológiában, mind a neurológiában.

 

Az 1950-es évek közepétől folyamatosan jelentek meg tudományos munkái.

 

Orvosi pályája során öt területen is szakvizsgát szerzett. Ideggyógyászatból 1956-ban, elmegyógyászatból 1960-ban szerzett szakvizsgát. Neuropathológiából és EEG-ből 1979-ben nyerte el az úgynevezett ráépítéses szakorvosságot, majd 2003-ban szakorvos lett az „Agyi érbetegségek”-ből is.

 

Külföldi, hollandiai tanulmányúton volt 1964-65-ben Hágában, ahol egy Ideg-idegsebészeti klinikán klinikai neuropathológiai munkát végzett.

 

Kandidátusi fokozatát 1970-ben szerezte „Az agyvérzések pathomechanizmusa” című disszertációval. A Hajdu-Bihar Megyei Kórház Ideg-elmeosztályán volt alorvos, majd adjunktus 1968-ig. Itt a DOTE Neuropathológiai Laboratóriumában végzett munka mellett a kórházban is szervezett neuropathológiai laboratóriumot. Igazságügyi ideg-elmeorvos szakértői tevékenységet 25 évig folytatott.

 

1968-tól Esztergomban, az esztergomi kórház ideg-és elmeosztályán volt nyugdíjazásáig főorvos, ahol mint osztályvezető új osztályt szervezett és nemcsak a helyi, hanem a megyei korszerű ideg-elmeellátást alakította ki, mint megyei szakfőorvos, megyei neurológiai-pszichiátriai szakfelügyelő főorvos. A tatabányai ideg-elmeosztályt is átszervezte úgy, mint Esztergomban.

 

Mindezeket tanítványaival is megismertette. Aktívan részt vett a Nemzeti Stroke Program előkészítésében és az országban másodikként, Komárom-Esztergom megyére kiterjedő agyi érbeteg ellátó részleget alakított ki rehabilitációs osztállyal. Oktató osztály lévén önállóan kb. 20 ideg- és elmegyógyász szakorvost képzett. Több gyógyszerkutatási programban is aktívan közreműködött.

 

Munkatársaival, tanítványaival minden jelentősebb hazai és külföldi kongresszuson részt vett, a tudományos munkában sok fiatal orvost biztatott, segített Debrecenben, Esztergomban, Miskolcon és Tatabányán. Nyugdíjba vonulása után aktív tudományos, szaktanácsadói munkát végzett, neuropathológiai laboratóriumot alapított a Komárom-Esztergom Megyei Szent Borbála Kórház Pathológiai Osztályán, amelyet 2002. január 1-ig vezetett a miskolci neuropathológiával együtt.

 

Kutatásait tovább folytatta a dementiák témájában, kutatói munkái mellett mind a miskolci, mind a tatabányai neuropathológiai laboratóriumban egyben iskolát is teremtett, mivel a rendszeres továbbképző tanfolyamok, klinikopathológiai megbeszélések számos fiatal neurológus számára neuropathológiai szemléletet adtak.

 

Hosszú pályája alatt számos magyar és külföldi tudományos társaság megbecsült, nagy tiszteletben álló, sok esetben alapító tagja volt.

 

A SZOTE 1977-ben meghirdetett ideg-és elmegyógyászati tanszékvezetői tisztségének betöltésére a kar alkalmasnak minősítette, mivel az MTA szakmailag első helyen ajánlotta, azonban politikai okok miatt végül nem Ő kapta meg a tanszéket.

 

Évekig oktatott a SOTE Pszichiátriai Klinikáján, neuropathológiai továbbképzéseket, szakvizsga előtti tanfolyamokat szervezett Miskolcon, egy évtizeden át volt a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Családorvosi Tanszékének előadója „Neurológia” tárgykörben.

 

Az Ideggyógyászati Szakmai Kollégiumnak 8 évig volt tagja. Több évig tagja volt a neurológiai szakvizsga bizottságnak, illetve a SOTE államvizsga bizottságának. Két egyetemen is címzetes egyetemi tanári kinevezést kapott: A Haynal Imre Egészségtudományi Egyetemen 1986-ban, a Debreceni Orvostudományi Egyetemen pedig 1992-ben, ahol címzetes egyetemi tanárrá nevezték ki, továbbá 2002-ben aranydiplomára is méltónak tartották.

 

A neurológai és neuropathológiai tudományos munkásságért 1982-ben „Schaffer”, majd 1990-ben „Sántha emlékérem”-mel tüntették ki.

 

Tanítványai közül többen osztályvezető főorvosok lettek.

 

Tudományos dolgozatainak száma közel 200, aminek negyede külföldi lapokban jelent meg. Jelentős tudományos könyveinek a száma hat (kettő angol nyelvű), három monográfiát írt. Könyv fejezeteinek a száma 17. A szaklapokban megjelenő kivonatok száma 150 feletti és ezeknek több mint fele külföldi szaklapokban, illetve kongresszusi füzetekben jelent meg. Előadásainak száma meghaladja az ötszázötvenet.

 

Az Magyar Tudományos Akadémia orvostudomány doktori címét 2000-ben kapta meg. Szakmai érdeklődése széleskörű, leginkább az agykutatás mikroszkópos részéhez kötődött, mellyel közel 50 évig foglalkozott s mely területen leginkább ismerik itthon és külföldön. Emellett a gyakorló orvoslásban az agyi érbetegségek területén fejtett ki igen sok munkát. Az epilepsziához illetve az agyi elektromos vizsgálathoz szintén kötődött. A dementia tárcaszintű kutatási témája, ami mindkét szakmát érinti. Dolgozatai, könyvei ezekből a témakörökből születtek. Nyugdíjas éveiben – a folyamatos szakmai tudományos kutatás mellett – a múlt ismerete és ismertetése végül nemcsak az idegtudományokra, hanem az orvostudomány egészére is kiterjedt, kiemelve a magyar kutatókat. Igyekezett nemzetközi szinten ismertté tenni a magyar tudomány neves kutatóit.

 

Az általa végzett civil tevékenység is igen széles, az Esztergomi Balassa Bálint Társaság elnöke 1980-tól haláláig. Társadalmi tevékenysége elismeréseként Esztergom városától 1994-ben, Sarkad városától 1999-ben díszpolgári kitüntetést kapott.

 

Ezen kitüntetéseket három könyvvel igyekezett kiérdemelni: 1997-ben jelent meg a „Bihar Sarkad és a Leel-Őssyek”, majd 2006-ban a „Baltazár Dezsö, a püspök” és „A Balassa Bálint Társaság története”.

 

Gyermekkorának városa, Sarkad, különösen érdekelte, a város történetét igen jól ismerte és Sarkad számos nevezetes szülötte számára kezdeményezte emléktábla avatását.

 

Prof. Dr. Leel-Őssy Lóránt 2008. május 20-án hunyt el Esztergomban.

 

Kérem Főtiszteletű dr. Fekete Károly püspök urat, Koncz Zsolt lelkész urat és dr. Mokán István polgármester urat az emléktáblák leleplezésére!

 

Kérem városunk vezetőit és a Leel-Őssy család tagjait az emléktáblák megkoszorúzására.

 

Emléktábla avató ünnepségünk végén kérem, készítsünk egy közös csoportképet az emléktábláknál, majd fáradjunk be a templomba, ahol hamarosan kezdődik az ünnepi Istentisztelet.