ÚJRA KOLOS FÜZETEK

 2018.08.21 15:03

kolos.jpg  Ezúttal egyszerre jelenik meg 2 „Kolos füzet”. Ennek a magyarázata, hogy 50 éve indult el Esztergomban a neuropszichiátriai fekvőbeteg ellátás. Az egyik füzet az osztály történetét igyekszik bemutatni, a másik, pedig az alapító, első főorvosnak prof. dr. Leel-Őssy Lórántnak kíván emléket állítani!


Rövid részlet az osztály történetéből:

 

Lell-Őssy professzor úr szerette volna megírni az esztergomi ideg és elmegyógyászat részletes történetét. Belekezdett, de a sors nem engedte meg, hogy befejezze. Az Ő alaposságát, precizitását ismerve biztosan megemlékezett volna azokról a kollegáiról, akikkel együtt dolgozott beleértve a szakdolgozóit is, ahogy ezt például első főápolójával tette a kezdetekről szóló írásában.

„Külön ki kell emelni Wagner Nándor főápoló működését, aki mar rövid idő alatt belátta, hogy az addigi, szinte szanatóriumi jellegű tüdőosztály mennyire különbözik egy akut betegeket ellátó es kezelő ideg-elmeosztálytól. Mindenre kiterjedő figyelme, fegyelmező magatartása, alapos ápolói szaktudása egyik legnagyobb segítőtársa lett a főorvosnak”.

 

Egy füzet keretei nem teszik lehetővé, hogy ezt én megtegyem, pedig az elmúlt 50 évnek ők voltak a névtelen hősei. Nélkülük Leel-Őssy tanár úr sem lehetett volna sikeres vezető.

 

Rövid részlet Lell-Őssy professzor úrra emlékezve:

kolos.jpg Nagyon kellemetlen, de van egy kis problémánk tanár úr…

„Jó, hogy csak szemerkél.” mondta a főorvos úr, miután begurultunk a benzinkút fedett terébe.

Ezzel szemben nyirkos, hideg köd vett körbe minket, de nem fáztunk, mert mintegy kétszáz méteren át toltuk, a szerencsére nem nagy kocsimat.

Miskolcról jöttünk haza. Leel-Őssy professzor úr a miskolci Szentpéteri kapui Kórház idegsebészetének neuropathológusaként is tevékenykedett. A neurológiai szakvizsga megszerzéséig az osztály minden orvosának lehetősége volt részt vennie a miskolci idegsebészeti osztály neuropathológiai anyagának feldolgozásában. A tünetek, a fizikális vizsgálat, az EEG, az angiográfia leletei a patológia makroszkópos, mikroszkópos részleteinek megismerése semmivel nem pótolható alapot adtak szakvizsgára való felkészülésünkhöz. Ezt egészítette ki még az a megkülönböztetett figyelem, amivel a Leel-Őssy osztályáról érkezett szakvizsgázóként kezeltek. Rendkívüli tudású, elismert szakember volt.

„Még jó, hogy csak szemerkél” mondta a főorvos úr, miután mintegy kétszán méteren toltuk, a szerencsére nem nagy kocsimat.

Mindezt azért, mert kifogyott a benzinem.

Olykor szarkasztikus, de mindig nagyon pontos és mértéktartó humora volt. Mindez puritán, érték és teljesítmény elvárásokkal kiegészítve éppen megfelelő intellektuális tér volt pályakezdő életünk számára.

Dr. Tittmann János