DR. ZSEMBERY DEZSŐ FŐORVOS ÚR 90 ÉVES

 2018.08.21 15:41

Zsembery.jpg Dr. Zsembery Dezső, a dorogi Szent Borbála Kórház nyugalmazott belgyógyász osztályvezetője, a Vaszary Kolos Kórház egykori igazgatója, 90 éves! Isten éltesse sokáig. Egy nagy generáció utolsó tagjaként maradjon még sokáig közöttünk! Dorog Város díszpolgárával, a kiváló műgyűjtővel számos interjú készült már. A Kór-Lapban megjelent beszélgetés egy részével köszöntöm az ünnepeltet!


Kiskunhalason születtem, apám mozdonyvezető volt, és amikor Ferencvárosba helyezték, a család is ide került.

Szóval nem orvosdinasztiából indult?

 

- Nem, de bizonyos mértékig az indulásomban mégis meghatározó volt a környezetem. Középiskolai tanulmányaim elvégzése után inkább a műszaki pálya irányába vonzódtam. 1947-ben a vasúthoz mentem dolgozni, és a munka mellett jogot tanultam. Ezidőben találkoztam volt gimnáziumi osztálytársaimmal, akik orvosegyetemre kerültek, az ő hatásukra pályát módosítottam. 1948-ban beiratkoztam az orvosegyetemre, 1954-ben orvossá avattak.

 

Mikor alakult ki az érdeklődése a belgyógyászat iránt?

 

- Tudni kell, hogy az évfolyamunk egy reform évfolyam volt. Érdekességként mondom, hogy felavatott orvosként a doktori címet nem használhattuk, egy évig a személyi anyagunkban Zsembery Dezső orvos szerepelt. Óriási viták után, egy év elteltével módosított rendelettel orvosdoktorok lehettünk. Abban az időben a szigorló évet un. gyakorló orvosként töltöttük el azon a szakon, amit V. év után választottunk. Ötödéves koromban döntöttem el, hogy belgyógyász leszek.

 

 

Hol volt az első munkahelye?

 

- Vasutas dolgozó gyerekeként kerülhettem a MÁV Kórházba, a belgyógyászatra. Tanítómesterem Róth Imre volt, aki Debrecenből a Fornet klinikáról került az intézményhez, így voltam a Fornet iskolának „indirekt tanítványa”. Főnököm diabetiológiával foglakozott, így e terület az én érdeklődésemet is felkeltette. Előzőekben is a Fornet iskola szellemét szívtam magamba, mint IV-V. éves hallgató. Cegléden könyveztem Végh Pál tanár úr belgyógyászati osztályán - aki szintén Fornet tanítvány volt, haematológiával foglalkozott- és tőle is sokat tanultam.1957 februárjáig dolgoztam itt, amikor elbocsátottak.

….

Azt azért szeretném, ha elmagyarázná, hogy miért bocsátották el?

 

- Ahogy mondottam, munkáscsaládból származom. Apám szociáldemokrata beállítottságú volt. Részt vett a 1945. utáni újjáépítésben, kiemelték, mint jó szakembert, és oktató tisztként működött tovább, hittel és a jobbítás szándékával. 1953. fordulópont az életünkben. Apámat feljelentési kötelezettség elmulasztása címén letartóztatták, 4 évre elítélték. 33 hónapot Márianosztrán letöltött. Ezek az események nagy vihart és lelki válságot okoztak bennem.

1956. október 23-a a MÁV kórházban ért, ahol, mint mondottam, segédorvosként dolgoztam. A kórház Munkástanácsába választottak, vezetőségi tag lettem. Az intézményen belül semmiféle atrocitás nem történt, illetőleg senkinek semmi bántódása nem esett. Az aktív részvételre tekintettel 1957 februárjában- az akkor hozott kormányrendelet alapján - az intézményből, mint „létszámfölöst” elbocsátottak.

 

Munkanélküli lett 1957-től?

 

- Nem. Sok külföldre távozó között számtalan orvos is volt, ezért az elhelyezkedés akkoriban könnyű volt. Átmenetileg - 3-4 hónapig - Tápiószelére mentem körzeti orvosnak, de rövid idő után újra hiányzott a kórház, az intézeti munka, és a belgyógyászati szakvizsgát is szerettem volna megszerezni, ezért választottam a pályázati kiírásban megjelent Dorogot, ahol is a belgyógyászaton segédorvosként kezdtem dolgozni 1957. szeptember 23-tól, ahol a mai napig is tevékenykedem.

 

Mi várta Dorogon?

- Dorogon régebben sohase jártam. Amikor odakerültem, ez a kórház már nem a Szent Borbála kórház volt, de hangulatából ma is érzékelhető valami. Ez egy családias intézmény volt a maga három /belgyógyászat, sebészet, nőgyógyászt / alap osztályával. Az osztályvezető főorvos dr. Miskolczi Zoltán volt, aki egyben az igazgató főorvosi teendőket is ellátta. Dr. Vajkó Ferenccel ketten voltunk segédorvosok 5O ágyas osztályon…- Miskolczi Zoltán igazgató Főorvos urat, aki egyben a belgyógyászat osztályvezetője is volt a kórház igazgatása nagymértékben lekötötte, így a gyakorlati munka lényegi része rám hárult. Széles lehetőségem nyílt mindazon elméleti és gyakorlati ismeretek alkalmazására az osztály munkájában, amelyet budapesti éveim alatt megszereztem. Tudományos munkámat is előző munkahelyemen a MÁV kórház segítségével, illetve Dorogon, autodidakta módon végeztem.

Miskoczi Zoltán főorvos úr 1966-ban történt megbetegedésekor megbíztak az osztály vezetésével, s az osztályvezető főorvosi kinevezést 1967-től véglegesen elnyertem, s egyben ezen időtől a Dorogi Kórház igazgató főorvosa is lettem.

 

Hogyan lett Dorogon gastroenterológia, rheumatológia és nephrológia?

 

- Több mint 30 évvel ezelőtt Wolf-Schindler féle félmerev endoscoppal kezdtem a gastroenterologiai vizsgálatokat. Ennek a hőskornak már élő tanúja is volt, Szontagh doktor, aki 1963-ban került Dorogra.

1970-ben kaptuk az első száloptikás endoscopot, és azóta a száloptikás eszközök mind modernebb változatával - Pák doktorral együtt- többezer vizsgálatot végeztünk. Amikor 1975-ben, Esztergomban szülészet-nőgyógyászati pavilon megépült, akkor alakították ki Dorogon a szülészt-nőgyógyászati osztály helyén a rheumatologiai osztályt. 52 éves koromban rheumatologiából szakvizsgát szereztem, azért hogy amit csinálok, ahhoz „jogosítványom” legyen. Ebben az időben alakítottuk ki Dorogon az intenzív kórtermet, megteremtve az intezív betegellátás alapvető feltételeit. Ekkor sajátítottuk el Pák doktorral - Pintér József urológus professzor miskolci osztályán, ahol az első művese állomás működött - a peritonealis dialysis technikai, gyakorlati ismereteit. A vesebetegek acut és chronikus ellátása ezen kezdeti ismeretekre épült, amit azóta folyamatosan végzünk. 1984-ben munkásságom elismeréséül - szakvizsga letétele nélkül - nephrologiai szakorvosi cím használatára jogosultam.

 

Milyen főnöknek tartotta magát?

 

- Nem tudom. Visszakérdezhetnék úgy, hogy milyen embernek ismersz engem. Joviális, közvetlen embernek tartom magam, mindig hangoztattam, hogy a vezetőnek empátiával kell rendelkezni. Rá kell érezni a beosztottak bujára-bajára, észre kell venni az emberek gondjait. Nem szükséges, hogy imprerative vezessen valaki, szépszóval, és meggyőzéssel is lehet irányítania munkatársakat.