FERENCZY RUDOLF ÉS MOLNÁR ÉVA KÖSZÖNTÉSE

 2018.07.24 06:44

Dax.jpg Ferenczy Rudolf, alias - másnéven Dax és feleségre Molnár Éva körházunk volt munkatársai. Sajnálom, hogy Rudi 70 éves születésnapjára rendezett megemlékezésen melyet az Esztergomi Vizivárosi Templomban 2018. július 24-én rendeztek nem tudtam személyesen részt venni.

A hazai karizmatikus megújulás gitárosa, zeneszerzője Dax néven ismert és sokan tudnak felesége Éva karitasz munkájáról, az Esztergomi-Bajóti régiójában végzett tevékenységéről.

 

Mindketten munkatársaim voltak, Rudi kórházunk műszaki részlegének volt  a vezetője. Rudi, 1972-től 2007-ig, 35 évet dolgozott a kórházban. A Simor- ban, a Dobozi Mihály utcai elöregedett műszaki állapotban levő ideg-és elmeosztályon sok problémával fordultunk hozzá.

Éva 1988 - 1994 - ig az Esztergomi Ideggondozóban volt munkatársam mint pszichiátriai ápoló és szakgondozó.

 

A kórházi műszaki és ápolói hivatásuk mellett emlékezetesebb, ismertebb karizmatikus egyházzenei tevékenységük, a gitáros istetentiszteletek, különösen a karácsonyi - kórházunk osztályain rendezett vidám kis koncertek, mindenki számára lélekemelő, lélekmelegítő alkalmak voltak. Az érdeklődő fiatalok összefogása, zenei foglalkozásokkal, táborozásokkal - számos közösségi program kedves emlékek azok számára, akik ezekben részt vettek.

 

Prof. Leel-Őssy Lóránt elismerése egy különösen sikeres karácsonyi ünneplésen -  ma is mintha hallanám. "Rudi, Ti ezt nagyon jól csináljátok" - mondta lelkesen Leel-Ősssy Tanár Úr. Kedvenc papköltőm verse jut eszembe. Sík Sándor 1957-ben írta a “Megyen már a hajnalcsillag lefelé…” verset. Számomra Rudi szerzeményeiben az üdítő zenei élmény mellett mindig sokat jelentett a szöveg, a zene és a szöveg értékét Sík Sándor is összekapcsolja, amikor hallatlan szerénységgel  írja  mintegy számvetéssel saját életéről, munkásságáról.

 

Sík Sándor versével köszöntöm az ünnepelteket.

 

Megyen már a hajnalcsillag lefelé.

Készülődöm én is már hazafelé.

Készülődöm, - nincsen messze odáig:

Megkérdeznek, hol maradtam idáig?

A nagy könyvből felolvassák előttem

A kontraktust: mi mindenre szegődtem.

Latra vetik a munkámat mennyit ért?

Számonkérnek, felelnem kell magamért.

Szedegetem a cókmókom szepegve:

Van-e közte, amit oda vigyek be?

Számolgatom itt akiket szerettem:

Lesz-e aki szól egy jó szót érettem?

Jó szót hiszen mondtam én is eleget:

Tudtam én, hogy szóból ért a szeretet.

De ha volt is szeretetem csipetnyi:

Inkább csak szerettem volna szeretni.

Mégis, talán ott sem leszek egyedül:

Hónom alatt ez a kopott hegedű.

Nevem mellé írva lesz tán odaát:

"Sokat nem ért, de legalább muzsikált."

Szeretik a muzsikaszót amott is,

A muzsikust ha még ilyen kopott is,

Hát - ha nem is a mennyei karokban,

Elcincognék valahol egy sarokban.

 

Az együtt öltött évekre, felemelő alkalmakra, munkatársi  - baráti kapcsolatunkra emlékezve én is szeretettel gratulálok Ferenczy Rodulf - Dax és Éva  ünneplésén.

 

Pátkai István

főorvos