PÁZMÁNY PÉTER ÉS AZ EGYETEMEK

 2018.04.16 18:32

Pazmany.jpg Az ellenreformáció és az irodalom óriása nem kis részt egyetemalapítása révén él a köztudatban. Pedig a Budapesti / 1944-ig Királyi / Tudományegyetem csak 1921-1949 között viselte a nevét. Az anyaintézmény 1635-től datálódik, amikor a zseniális bíboros a saját vagyonából az akkor ideiglenes prímási székhelyen: Nagyszombatban megalapította a teológia és bölcsészeti fakultásból álló univerzitást.

Mintául a gráci csonka egyetem szolgált, ahol ő maga korábban tanároskodott. A steyer intézményt I. Ferdinánd fia, Károly főherceg alapította 1584-ben, pontosabban XIII. Gergely pápa hozzájárulásával a gráci jezsuita kollégium „ universale studium” statust kapott, ahol hitvitázó pap-tanárokat képeztek ki a terjedő protestantizmus visszaszorítására.

 

Noha Pázmány Péter anyagi lehetőségeit tekintve nem versenyezhetett egy Habsburg főherceggel, mégis ragaszkodott legalább két kar létesítéséhez. Igaz, ahogy Győry Tibor írja a kartörténetében, a magyar bíboros ugyanúgy küzdött a reformáció ellen, akár osztrák kollegái, a kétségtelen hasonlatosságok mellett azért a különbségek is szembeötlőek. Így a nagyszombati egyetemet jóval hamarabb egészítették ki a még hiányzó orvosi, valamint jogi fakultással.

 

Hogy ez még Pázmány életében nem sikerült, annak több oka volt. Egyrészt s főképpen ez a nagy államférfiúi adottságokkal rendelkező főpap már az alapítás évében elhunyt, másrészt a Szentszék magatartása szintén fékezőleg hatott. A jezsuita rend római generálisa, Mutio Vitelwschi 1635-ben azt írta Pázmánynak szinte a halálos ágyán: „ Barberini bíbornok jól tudja, hogy Magyarországon a jogi és orvosi hivatásra nem minősítenek, ám ennek különösebb szüksége nem is látszik fennforogni, mert hiszen számos akadémia hagyatott már jóvá és nyert megerősítést, amelyben sem jogi, sem orvostudományi doktorok nem képeztettek.”

 

Vagyis várjunk vele még, egyenlőre semmi szükség Lajtán inneni egyetemre.

Barberini érvei mellett súlyosan esett latba az anyagi források kimerülése. Pázmány 100 ezer

forintja hamar elfogyott, az uralkodói költségvetésből pedig nem számíthattak támogatásra. Ugyanis az orvosi fakultást füvészkert, laboratóriumok / olyan-amilyenek /, megfelelő betegágyakkal rendelkező közkórházak nélkül lehetetlen lett volna felállítani, márpedig ez jelentette a legnagyobb anyagi megterhelést.

 

A helyzetet még nehezítette, hogy az akkori pápa, VIII. Orbán, mint a Habsburg ház kérlelhetetlen ellensége, a közvetítők miatt sem rokonszenvezett a kiváltságok megadásával. Tény, hogy Pázmány elővigyázatosságból az uralkodótól már előzetesen megszerezte a privilégiumos oklevelet, így a Szentszék sem tagadhatta meg a jóváhagyást, s 1635. november 13-án megnyílhatott a kétfakultásos egyetem, jó félesztendővel az alapító halála után. Eszmei hagyatékából a folytatást az utódai kiolvasták. Lósy Imre és Lippai György prímás magánvagyonukat végrendeletileg a jogi karral való kiegészítésre íratták.

 

Jurisprudentiával 1667-től bővült a nagyszombati „pázmaneum”, már csak az orvosi fakultás

hiányzott. A csak szó itt nagyon idézőjelbe kívánkozik, mert magánpénzből ugyan lehetett volna beindítani, de hosszútávon működtetni aligha. Pedig a kétségbeejtő közegészségügyi körülmények megkövetelték volna. A magyarbarátsággal igazán nem vádolható Kolonics Lipót prímás szintén sürgette már 1689-ben a felsőoktatás teljessé tételét. „ Az új egyetem felállításával a községek, városok és falvak sok ezer magasabb és alacsonyabb rendű népe kellően tanult orvosokat kap egészségének megtartására, mert most olyanokkal kell megelégednie, akik másutt nem kellenek, de elegendő tapasztalatuk sincsen és Magyarországra jönnek, hogy itt sok temető megtöltése árán, gyakorlatilag tanuljanak valamit.”

 

A magyarországi ifjak nyugati egyetemeken szereztek oklevelet, s ami csodálatos, - többnyire

hazajöttek. A Habsburgok hatáskörében levő egyetemek a protestánsoknak doktorátusi helyett csak a licenciátusi fokozatot adták meg, ezért a németalföldi, svájci és angol egyetemek a kálvinistáknak, a szászországiak a lutheránusoknak biztosítottak ösztöndíjakat. A protestáns főurak sem zárkóztak el peregrinusi feltételek pénzügyi biztosításától, így az ország szűkös orvosi ellátását külföldi egyetemek biztosították.

 

Sajátságos helyzet alakult ki a Felvidéken. Fischer Dániel Késmárkon, Moller Károly Ottó / a

magyar Hippokratész / Besztercebányán tartott fenn orvos-előképző magániskolát. Hallgatóik

többnyire Halle / Saale egyetemére vándoroltak, ahol hamar megszerezhették a megfelelő

képesítést, illetve oklevelet. A diplomahonosítást 1723-tól Pozsonyban végezték, s kialakult egy szokásjog, amely aztán a hazai orvos-utánpótlást biztosította. Mindazok, akik később a medicinális fakultás felállítását szorgalmazták /pl. Perliczei János Dániel, Markhot Ferenc /, Pázmány szellemében cselekedtek. A megvalósításra azonban még várni kellett.

 

Szerencsére Mária Terézia elég sokáig uralkodott, valamint elég okos volt ahhoz, hogy a

németalföldi eredetű van Swieten udvari főorvos tanácsait megfogadja. Ennek következménye lett 1770-ben az egységes egészségügyi jogszabály, a Generale normativum in re Sanitatis birodalmi bevezetése, illetve Nagyszombatban végre az orvosi karral való kiegészítése. Összesen öt tanárral, de abban a korban a többi egyetemen sem voltak többen. Hét esztendeig szűkösködött az esztergomi primácia 1543 óta ideiglenes székhelyén a pázmányi alkotás.

 

A botanikus kert kisterületűnek, a város részéről a hullaszállítás az oktatáshoz elégtelennek

bizonyult, ezért 1777-ben Budára, majd 1784-től véglegesen Pestre költözött a négy fakultás orvosi része. Az alapító nevét csak a Habsburgoktól való függetlenség után, 1921-ben vette fel és viselte 1949-ig. Utána a homlokzatra Eötvös Loránd neve került, az orvosi kar pedig önállósult.

Majd 1996-tól Semmelweis Orvostudományi Egyetem lett. Az orvostörténészek mindig

kihangsúlyozták az alapító érsek érdemeit. Bethlen Gábor kortársáét és méltó társáét, aki ezzel is szívén viselte hazája sorsát.

 

A mai Pázmány Péter Egyetem szintén jogutód, azonban valamennyi hálával gondol egyik

legnagyobb univerzitási „honalapítóra”.

 

Szállási Árpád dr.

1998. április