AZ ESZTERGOMI TÖKHÁZRÓL

 2018.03.05 10:42

esztergom-gyar-feloli-homlokzat.jpg Ma bútorüzlet működik az épületben. Az esztergomiak csak „Tökház”-ként ismerik. Az interneten az építéséről találtam egy érdekes írást, ezt osztom meg az olvasókkal

Beszélgetés Kévés Györggyel Az esztergomi Labor Műszeripari Művek kultúrház-étterméről, amelyet 1969-71-ben közösen tervezett és épített fel Tokár Györggyel.

 

A Labor Műszeripari Művek a szovjet hadseregnek gyártott műszerkocsikat. Mi nem tudtuk ezt, de miután a vezérigazgató magas rangú orosz tábornokokkal volt jóban, vagyis hát ők rendeltek nála, az épületet az orosz katonák építették a mi vezetésünkkel. Itt látszik (a archív fényképre mutat – KD), egy kolléganőm nagyítóval megnézte, hogy elkészült az épület és orosz őrség van előtte. Ez maga a kuriózum.

Kész lett a ház, még nem került üzembe, addig ők őrizték.

Lett volna folytatása, egy irodaház, azt valamelyik korabeli Építőművészetben mi le is közöltük, de arra nem került sor, mert közben Bondor elvtárs megszüntette ezt a dolgot.

A régi elvek szerint, a lenini úton, két lépés előre, egy lépés vissza.

Ez az egyébként szovjet vezérigazgató meg a korabeli esztergomi tanácselnök minket, bár párton kívüliek voltunk Tokár Gyurka barátommal, a tenyerükön hordoztak. Mikor ’68 május 8-án a Bondor-rendelet megjelent, mi fölhívtuk a vezérigazgató urat, hogy hát itt valami baj van, mert mi közben kaptunk a Prímás-szigeten egy nagy sportcsarnokot, és el is kezdtük a tervezést. De hogy ne a levegőben lógjon a munka, felhívtuk: olvastuk az újságban, hogy visszavették ezt a lehetőséget.

És akkor a vezérigazgató elvtárs azt mondta, hogy nyugodtan, nem magukra vonatkozik ez az új rendelet. Hát mi azért nem nyugodtunk ebbe bele, bementünk az építésügyi minisztérium főosztályvezetőjéhez, aki közölte, hogy nincs lehetőség a kibúvásra. Így nem épült meg az irodaház és a sportcsarnok sem.

KD: Hogyan jutott a megbízás Önökhöz, magántervezőkhöz?

A megbízást a Labor Műszeripari Művek az Ipartervnek adta, mi mind a ketten itt dolgoztunk.

De tekintettel arra, hogy nem is volt ipari épület, bár persze az Iparterven másféle épületek is készültek, azt mondták, hogy itt az új mechanizmus, terveztesse meg a gyár magánemberekkel.

Mi tudtuk, hogy ez az igény fennáll, felvettük a kapcsolatot a gyárral és így történt, hogy velünk terveztették meg.

A megvalósításnál nem volt egy egyszerű dolog, ezt állami beruházásban nem is engedték volna megcsinálni.

Mert ezt úgy terveztük meg, hogy ez egy nagy vasbeton cső (a két bejárat közötti áthidaló elem – KD), amit nyolc ponton alátámasztottunk, ide beraktuk az összes gépészetet, és gyakorlatilag ezt használtuk fel teherhordóként.

A födém acélszerkezet, nem újdonság, de ritkaságszámba ment akkor, nem szerették, ha erre használták.

A gyár ilyesmivel sose foglalkozott, és miután az esztergomi kivitelező cég sem volt járatos ebben, nekünk minden héten két hétvégi napot lenn kellett tölteni. Miután munkaerő nem volt, mert elég sok munka folyt a városban, az orosz hadsereg jött ki építeni.

Rendesen, nekünk mindig tisztelegtek, tiszta komikum volt.

Ma elmondva hihetetlennek hallatszik, de így volt.

Minket nagyra becsültek ezek a generalisszimuszok.

Az oroszok nyilván azért hagyták, mert tudták, hogy a gyárat nekik segíteni kell.

Tehát katonák kivitelezték az épületet?

Persze. Aztán ezt például (a homlokzati panelekre mutat – KD), azt hiszem Pakson, ott volt egy olyan előregyártó üzem, amelyet én később is használtam magáncélokra, ott meg lehetett rendelni ilyen nagyméretű paneleket.

Ezt Pakson legyártattuk, és úgy hozattuk fel ide.

Az oroszok csinálták az alapozást, földmunkát, mindent.

Ez (az áthidaló elem – KD) egy monolit vasbeton szerkezet, sajnos ez nem mindig sikerült jól, mert lyukacsos volt a beton. Ugye ez egy vékony héjszerkezet, és mint ilyen, állandóan ellenőrizni kellett. A statikus, Vörösmarty László, nekem évfolyamtársam volt, ő ellenőrizte, mindig le kellett ellenőrizni kizsaluzás előtt kalapáccsal.

Ráütöttek és a műszer mutatta, hogy elég tömör-e a vasbeton. Ahogy haladt, mindig ellenőriznünk kellett.

Ez egyébként látványos volt, egy hatalmas nagy cső.

Sajnos korabeli fotók nincsenek, mert elég kuplerájos volt az építkezés, nem volt kedvünk fotózni.

Tulajdonképpen ez egy gyári étterem és kultúrház, úgy nézett ki, hogy az egyik felében volt a konyhaüzem, a másik volt az étterem és kultúrház, és a cső alatt volt a kiszolgálás. Hétfőtől szombatig ott étkeztek a gyár dolgozói.

Hogyan alakult ki a homlokzati kép?

Ezek vasbeton panelek és itt fölül van egy vasbeton koszorú, ennek lettek alátámasztói a panelek. Ezeket fölállítottuk, kifüggőztük és belül a koszorút megcsináltuk, ez egy merev doboz lett, amire aztán ráemeltük az acél tartókat, és a tető elemei szintén Pakson az üzemben előregyártott pallók.

A fémszerkezetű födém lehetőséget adott, hogy legyen hely a levegő befúvásának, az elszívásnak az étteremben meg a konyhában is az álmennyezet alatt.

Viszonylag gyorsan megépült a ház, mert ezek előregyártott elemek voltak. Talán egy jó év, vagy még annyi sem.

(Kovács Dániel)

Forrás: kek.org.hu