MEGJELENT A KOLOS FÜZETEK KÖVETKEZŐ SZÁMA

 2017.10.16 15:41

kolos_fuzetek_2.jpg
Korábban áttekintettük orvosvezetőink történetét a kezdetektől 1953-ig. A sorozat 2. része az orvosigazgatókkal foglalkozik 1953-tól napjainkig. Nyilván nem lehetett célom az egyes vezetők munkásságának részletes feldolgozása. A Kolos füzetek keretein belül ez nem kivitelezhető, de talán összefoglalja eddigi vezetőink tevékenységének legfontosabb részét. Ízelítőül Dr. Major Györgyre való megemlékezésből idézek:


Édesapja Major György nyomdavezető volt és feleségével Mellaga Mária Amália Erzsébettel a fővárosban éltek. 1910. szeptember 21-én született György nevű gyermekük, aki az orvosi pályát választotta.

 

György a Bencés gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, foglalkoztatta a gondolat, hogy szerzetes lesz, de végül mégis orvosi diplomát szerzett 1936-ban. Az egyetem elvégzése után nem kisebb személyiség mellett kezdte hivatásának gyakorlását, mint Frigyesi József (1875-1967) professzor, aki 1928-tól 19 éven keresztül volt a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának igazgatója.

 

1940-ben vette feleségül Szatzlauer Katalin Erzsébetet, aki Esztergomban született, édesapja itt cukrászmester volt, édesanyja pedig a városban jó nevű Laiszky családból származott, akik tradicionálisan nyomdászattal foglalkoztak.

 

A megsárgult házasságlevélen tanúként Ronkay Antal alkormányzó, szemináriumi igazgató, és Laiszky Jenő nyomdaigazgató neve szerepel.

 

Az esküvő eskető papja a vőlegény testvérbátya Major István györ-révfalusi plébános volt. 1941-ben megszerezte a szülész-nőgyógyász szakképesítést. 1943 novemberében klinikai tanársegéd lett.

 

A háború során Bajorországban esett amerikai fogságba.

 

1948. február 1-től vette át dr. Hamza Józseftől az esztergomi kórház Szülészet-

Nőgyógyászat Osztályának a vezetését.

 

2 év múlva már ő a kórház igazgatója. 1950. április 1-vel kezdte meg az igazgatást.

 

Ez természetesen akkoriban csak úgy volt lehetséges, ha valaki belépett a Magyar Dolgozók Pártjába, de gyermekeit (Balázs sz. 1941. és György sz. 1943.) hitoktatásban részesítette.

 

Nem volt irigylésre méltó a helyzete, hisz 1 hónapja volt igazgató, amikor civilek és rendőrök vették körbe a kórházat. Senkit sem engedtek, se ki se be. A délelőtt folyamán az irgalmas nővéreket teherautóra tették és eltávolították őket az intézményből.

 

Néhány nap múlva a koncepciós perekre jellemző eljárással leváltott elődjének,

Eggenhofer Bélának a halálhíre rendítette meg az esztergomiakat.

A kórházi dokumentumok között bukkantam egy jegyzőkönyvre, mely egy rágalom kivizsgálásáról szól 1950. szeptember 14-én.

 

Ebben tanfolyamos ápolónővérek azzal vádolták meg a frissen kinevezett igazgatót, miszerint egy általuk ismert harmadik személy úgy nyilatkozott, hogy dr. Major minden kommunistának 20 ccm morphiumot adna, „hogy mielőbb elpusztuljanak”.

 

A rágalom ténye bizonyítást nyert, de jól tudjuk, hogy abban az időben egy ilyen

Megjegyzés, milyen következményekkel járhatott volna.

 

Mint tanácstag mindent megtett a kórházért.1951. november 27.-i VB ülésen arról beszélt, hogy mivel az ápolónők száma megnőtt szükségessé vált elhelyezésüket megoldani, és javaslatot is tett erre. 1953-ban sikerült elérnie, hogy aszfaltozzák az Arany János utcát és tanácsi lakásokat is kiharcolt a kórház dolgozói számára.

 

Egyes vélemények szerint azonban a pártitkárral nem tudott kijönni, és 1953.

október 27-től Gartner István vette át a kórház irányítását.

 

Mint tanácstag még 1954-ben több pénzt kért az egészségügy számára, valamint

egy új szülészet megépítését szorgalmazta. Ennek megépülését azonban nem érhette meg. Hirtelen halt meg fiatalon, mint kórházunk számos orvosa.

 

Dr. Lélek István, aki később az igazgatói székben is utóda volt így emlékezett meg kollegája haláláról:

 

„Szomorú emlékként él bennem Major főorvos halála. 3-4 hónappal a kinevezésem után váratlanul a kezeim között halt meg. Előző este operálta édesanyámat és éjjel 1 órakor megjelent értem a kórházi autó, hogy azonnal jöjjek Major főorvos úr lakására.

Én a kocsiban azt hittem, hogy anyám halálát akarja közölni velem, közben

kiderült, hogy ő kapott egy olyan infarktust, amin már nem tudtam segíteni.”

 

A Belvárosi temetőben temették el, sírhelye most is ott található.

 

Emlékét kegyelettel megőrizzük!