KERTAI PÁL: JÁRVÁNYOK ÉS JÁRVÁNYÜGY AZ ÚJKORI MAGYARORSZÁGON .

 2021.09.27 14:39

Kertai_Pal_1.jpg 1000 év járványtanának és járványügyének históriáját kell néhány oldalra sűríteni, ami elkerülhetetlenné teszi a szubjektív válogatást, és az igazságtalan mellőzést. Ennek tudatában, valamint tapasztalataim birtokában kezdtem el írni az ismertetést, kérve az olvasó szíves megértését.

A három részre szakadt ország legnagyobb egészségügyi problémája továbbra is a pestis maradt. Több helyi és néhány kiterjedtebb járvány után a pestis a Rákóczi-szabadságharc idején csapott le teljes erőből. A járványt 1708 januárjában a Moldvából menekülő cigányok hurcolták Brassóba, s innen terjedt előbb a Székelyföldre, majd egész Erdélyre. Evvel egy időben a kurucokat támogató lengyel, kozák és tatár csapatok Munkácsra, míg török és szerb kereskedők Debrecenbe hurcolják a járványt, amely futótűzként terjed előbb a szepességi városokra (erről ír, Mikszáth Kálmán a "Fekete város" című regényében), illetve az Alföld irányába, hogy végezetül elérje Pozsonyt, illetve a Dunántúl néhány városát. A járvány természetesen nem kímélte sem a kuruc, sem a császári sereget és sorsdöntőnek bizonyult, hogy az Érsekújvár félmentésére indult 16 ezer főnyi kuruc sereg a járvány következtében már csak 3 ezerre apadt. A járvány egyik áldozata Vak Bottyán volt, de a pestis még a bujdosó kurucokat sem hagyta el: Rodostóban ez a betegség végzett Mikes Kelemennel. Az áldozatok számát ma már nehéz megbecsülni, de utólagos becslések szerint mintegy másfélmillió ember halt meg. Néhány éves szünet után a pestis újból támadt, előbb 1717-19 között, majd 1738- ban: az utóbbi áldozatainak számát 300 ezerre becsülik. Az 1770-71-es erdélyi járványról még a belga Adam Chenot számol be részletesen - akit van Swieten küld Brassóba a járvány megfékezésére - de ettől kezdve a leírások egyre gyérülnek, és 1828-ban jegyezték fel az utolsó, bizonyíthatóan pestises esetet. 
Hogy a himlő mikor jelent meg hazánk területén, nem tudni, az első megbízható adatok a XVII. század végéről valók. Ekkor írja le Spinler Pál pozsonyi orvos az enyhének induló, majd egy év múlva már rosszindulatúvá váló "fekete himlő" járványt, amely előjátéka volt a XVIII. században több hullámban támadó, és állítólag 60 millió európai életébe kerülő pandémiának. Az 1760-80-as években Magyarországon évente 25 ezren haltak meg himlőben, és ha ehhez hozzávesszük, hogy ezekben az években Erdélyben a pestis, a határőrvidéken pedig a kiütéses tífusz és a malária szedte áldozatait, máris előttünk áll a barokk Magyarország járványügyi állapota. 
Szemben a himlővel, a syphilis egyike azoknak a betegségeknek, amelynek megjelenését sikerült évhez kötni. 1495 ez az év, amelynek februárjában VIII. Károly zsoldosai könnyűszerrel elfoglalták Nápolyt és a 80 napos tobzódás közben robbant ki az a járvány, amely hihetetlen gyorsasággal árasztotta el Európát. A pándémiát Magyarország sem kerülhette el. Egy lengyel krónika arról számol be, hogy egy zarándokútjáról hazatérő asszony már 1496-ban (!) Magyarországon szerzett syphilisét hurcolja be Krakkóba. Hadnagy Bálint szentlőrinci pap 1511-ben megjelent könyvében egy "francvar"-os betegség csodálatos gyógyulásáról ír, a dátum 1498. Egy évvel később Montagnara padovai orvos a syphilisben szenvedő Bakócz Tamás esztergomi érseknek hashajtót, guajakfa-kérget, továbbá vígadást, és minden délutánra egy nyugodt coitust ajánl.
A Nagyszebenben felállított elkülönítő, az "infirmi francos" arra utal, hogy a XVI. század elején már itt a járvány, és ezt csak megerősíti az 1512-böl származó Missale, amely imádságot tartalmaz a "morbus gallicus" ellen. A járvány a XVI-XVII. században tovább terjedhetett, mert a XVIII. század második felében legalább négy rendelet intézkedik a "csavargó nők" szigorúbb ellenőrzésére, elkülönítő kórházak felállítására, míg a budai egyetem orvosi kara 1782-ben kelt véleménye szerint a fertőzött lakosság évről-évre történő átszűrése hozna tartósabb eredményt.
Az említett három nagy járványon kívül számos fertőző és táplálkozási betegségről tudunk, amelyek elterjedtségüknél fogva tovább pusztították három részre szakadt, majd később osztrák uralom alá került ország lakosságát. Az egykori leírások alapján felismerhető a kiütéses és hastyphus, a dysenteria, a malária, a scorbut, a pellagra és az ergotismus gyakorisága: a dolgozat terjedelme azonban nem ad lehetőséget ezek részletes ismertetésére. Annál több figyelmet kell azonban fordítanunk a járványok elleni védekezésre. Hasonlóan a középkorhoz, az újkor első századaiban sem volt magyarországi egyetem, és így a diákok tanulóéveiket külföldön töltötték. Ezt a helyzetet kívánták megváltoztatni, amikor egy 1769-ben kelt rendelet a nagyszombati katolikus egyetemet állami intézménnyé szervezte, és orvoskarral egészítette ki. Az egyetem később Budára, majd Pestre költözött. A külföldi egyetemeken végzett orvosok már tevékeny részt vettek a járványok elleni küzdelemben, sőt jelentős tudományos és klinikai megfigyeléseket tettek. Közülük kettőről emlékezünk meg: Jordán Tamásról (1539-1585), aki elsőnek írt le egy extragenitális syphilis járványt, és Paterson Hain János eperjesi főorvosról, aki Leeuwenhoek-kel egyidőben készített mikroszkópján először látott erjesztő gombákat, és azoknak szerepet tulajdonított a bor ecetesedésében. Valószínű, hogy ezek a külföldröl hazatért orvosok is szerepet játszottak annak az "Ordo pestis"-nek a megfogalmazásában (1692), amely Kollonics érsek nevéhez fűződik, .és amely példája volt mindazoknak az intézkedéseknek, amelyeket a járványok ellen később Magyarországon foganatosítottak. Az "Ordo..." szerint az intézkedések a pestiském kirendelésével kezdődnek, akinek feladata a szomszédos települések figyelése, és a járvány közeledtének jelzése.
Amennyiben veszélyhelyzet van, megalakul a pestisbizottság (commissio sanitatis) a város vezetőiből, valamint orvos-sebész tudorokból. A  bizottság dönt a zárlatról (contumatia), és jelöli ki az elkülönítésre szánt épületeket (veszteglőház, contumatia ház). A betegségre gyanúsak vizsgálatát különleges öltözékbe bújtatott pestis-orvosok (pestientiarii) végezték, akik a mai felügyelőknek felelnek meg. Megvannak a mai ellenőrök elődei is, a tisztogatók és füstölők (visitatores) személyében, akik a fertőtlenítést boróka, fenyőmag, mirrha füstjével végezték, a ruhákat kifőzték, a használati tárgyakat elégették. Még javában tartott a pestis és dúltak más járványok, amikor a Magyar Királyi Helytartótanács elkezdte az egészségügyi (főleg járványügyi) közigazgatás kiépítését.
Az első lépésben (1724) arra kötelezte a megyéket és városokat, hogy orvosokat alkalmazzanak a szegény betegek ingyen gyógyítására, valamint a járványügyi teendők (elkülönítés, zárlat) ellátására. Harminc évvel később egy olyan császári dekrétum jelent meg, amely a városi orvosok kötelezettségeit kibővíti a közegészségügyi és járványügyi viszonyok megfigyelésével és javításával, és munkájuk összefogásával az újonnan kinevezett "megyei physicusokat" bízta meg. Ez az 1752-ben született dekrétum tekinthető a magyar tisztiorvosi szolgálat alapító okiratának. A megyei physicusok közreműködésével készült el az első magyar egészségügyi törvény, a Generale Normativum, amely - többek között - nemcsak megerősíti a megyei physicusi rendszert, hanem a hatósági orvosi kart központi szakmai vezetésének rendeli alá. 1786-ban ki is   nevezik   az   országos   föorvost (Protomedicus Regni Hungariae) Veza Gábor személyében, és egy év múlva megjelenik a megyei physicusok számára írt működési szabályzat. A szabályzat legfontosabb pontjai közül az egészségügyi személyzet (orvosok, sebészek, bábák, gyógyszerészek) szakmai felügyeletét, a fertőző betegek elkülönítését, a járványügyi zárlat elrendelését (később a himlőellenes oltóanyag beszerzését, tárolását és szétosztását), valamint a kórházak ellenőrzését emelnénk ki.
Befejezésül elmondhatjuk, hogy Magyarország népe nehéz járványoktól sújtottan, de ébredező orvosképzéssel és járványügyi közigazgatással lépett át a XIX. századba.
Kertai Pál*
Debreceni Egyetem, Megelőző Orvostani Intézet
*A dolgozat a Pécsett 1996. április 26-án, valamint a Balatonbogláron 2001. május 30-án elhangzott előadások kibővített változata. 
Magyar Epidemiológia
webdoki