A GYERMEKGYÓGYÁSZAT VÁLTOZÁSAI AZ ELMÚLT 50 ÉVBEN II.

 2021.08.16 16:07

Rajk_2.jpg Ezúttal Rajk András főorvos úr – egykori gyermekosztályunk, egykori főorvosa – írását adjuk közre, mely a gyermek ellátás 50 éves múltjára tekint vissza, melynek ő is tevékeny részese volt.

A koraszülöttek, különösen az igen kis súlyú, igen korán szülöttek (1000 g alatt és 24. terhességi hét előtt) komoly dilemmát jelentenek a gyermekorvoslás számára. Orvos etikailag nem kérdéses, hogy egy ilyen magzatot, ha életjeleket mutat, életben kell tartani és mindent el kell követni, hogy minél kevesebb károsodás nélkül felnevelődjön. Tesszük ezt akkor is, ha tudjuk, hogy sajnos ezeknek a gyermekeknek nem kis százaléka nem lesz teljesen intakt testileg és mentálisan. Komoly terhelést fognak jelenteni a családnak, az egészségügynek, a társadalomnak is. Nem tudhatjuk, hogy ezek között a magzatok között nem lesznek-e kiváló tudósok, művészek, vagy csak egészséges emberek.  Ma még csak azt tudjuk, hogy ezekhez képest jelentős számban „termelünk” károsodott, (látássérült, hallássérült, értelmi fogyatékos, súlyos fejlődési rendellenességgel élő egyedeket is.
Valójában ezzel a tevékenységünkkel ellene dolgozunk a természetes kiválasztódás evolúciós törvényének is. Hiszen ezek a koraszülések nagy része tulajdonképpen spontán vetélés, melyek során a természet meg akar szabadulni a rendellenesen fejlődő csökkent értékű egyedektől. Mi meg nagy anyagi áldozatok árán megmentjük ezeket és fogyatékosként kényszerítjük leélni életüket.
Ha visszatekintünk még régebbre a történelemben, nagyanyáink még 8-10 gyermeket szültek. Igaz, hogy ezekből az újszülöttekből csak 2-3 gyermek érte meg a felnőtt kort, mert korai gyermekkorukban elhunytak gyermekbetegségekben, sorvadásban, súlyos fejlődési rendellenességekben. Akkor a „természetes” kiválasztódás, nem csak a magzati korban, de a korai gyermekkorban is történt. A gyermekgyógyászat fejlődése a korai csecsemőkori és gyermekkori betegségekkel sikeresen vette fel a harcot: Ezt a későbbiekben még részletezem. Ma a magzati élet védelme és  betegségeinek gyógyítása került a kutatás és a gyakorlat előterébe.  Tesszük ezt főként azért, mert ma már nem szülnek az anyák 8-10 gyermeket, amikor meg szülnek, azt az 1-2 magzatot kell óvni és megmenteni.

A koraszülött-ellátás előtérbe kerülésével kialakításra kerültek korszerűen felszerelt koraszülött osztályok, majd ezek intenzív terápiás részlegei a Perinatalis Intenzív Centrumok (PIC).
A koraszülöttek betegségei közül kiemelem azokat, melyeket korábban még nem tudtuk kezelni, ma azonban már egyre eredményesebben foglalkoznak a gyógyításukkal.
Az éretlen tüdő okozta súlyos légszomj szindróma, vagy IRDS, korábban jelentősen hozzájárult a koraszülöttek magas halálozásához. Ma már a hiányzó felületaktív anyag befecskendezésével és a folyamatos pozitív nyomású lélegeztető gépek segítségével ez a betegség eredményesen kezelhetővé vált.
Az inkubátorok korszerűsítésével, megfelelő műszerek alkalmazásával  megelőzhetővé vált a súlyos vakságot okozó oxigén ártalom is. (ROP,vagy RF retinopathia praematorum, retrolentaris fibroplasia)


Említettem a fertőző gyermekbetegségeket, mint a korai gyermekhalál okait. Ha nevezetes emberekről szóló életrajzfilmeket néztünk, gyakran láttuk, hogy fiatal házasként milyen tragikus körülmények között vesztettek el gyereket, néha többet is, pl. diphteriában. Nagyszüleink, dédszüleink is elvesztettek testvéreket ebben a szörnyű betegségben.
Amióta gyermekeink megkapják az oltásokat, ez a betegség a ritkaságok közé került.
Fiatal orvosként sokszor láttunk kanyarós gyerekeket. Rettegtünk, ha kórházba került felvételre, mert annyira ragályos volt, hogy 100% biztonsággal tudtuk, hogy az osztály fogékony betegei mind el fogják tőle kapni, alapbetegségükön kívül. Ez a betegség nagyon megviselte a fiatal csecsemőket, kisdedeket. Bár gyógyítható volt, de a szövődményei nagyon súlyosak lehettek. Az afrikai országokban, ahol még nem oltják ellene a gyermekeket, sokszor halálos betegség is lehet. Ez a betegség is eltűnt mostanra az oltások következtében.
Gyermek-ideggyógyászati osztályokon sokszor láttam egy szörnyű betegséget, a leukoencephalitist, amely az agyvelő fehérállományának gyulladása. Ez az agyvelőgyulladás jól fejlődő, egészséges gyermekeket támadott meg váratlanul, és hónapok alatt teljes leépülés, bénulások után halálhoz vezetett. Akkor teljesen tehetetlenek voltunk, minden therápiás próbálkozásunk eredménytelen volt. Sokan kutatták az okát és a gyógyítás lehetőségeit, magam is feldolgoztam 2 osztály beteganyagának dokumentumait, de nem jutottunk előbbre.
Évekkel később derült ki, hogy a kanyaró virusának egy lappangó formája okozza. Mióta az oltással gyakorlatilag eltünt a kanyaró hazánkban ez a borzasztó szövődmény is eltűnt a kórházakból szerencsére.
Gyermekkoromban a skarlát (vörheny) is súlyos betegség volt. 6 hétig zárlatban kellett feküdni, sokan súlyos vérmérgezéses, szeptikus állapotba kerültek. Mióta Penicillinnel kezeljük, megszelídült egy hetes enyhe betegséggé vált. 
A hatvanas években a gyermekosztályon sok olyan gyermek feküdt, akik a rheumás láz valamilyen klinikai formájának szenvedő alanyai voltak. Sokan sokizületi gyulladással kerültek felvételre, amely nagyon fájdalmas betegség volt, de sokkal veszélyesebb volt a vele együtt jelentkező szívgyulladás. Eleinte még nem volt megfelelő gyógyszerünk ennek szövődményeit kezelni. Ezek a gyerekek szerzett szívhibák (billentyű szűkületek, tágulatok stb.) miatt szívbetegek maradtak, annak minden következményével. Később a szívsebészet fejlődésével lehetővé vált ezek műtéti gyógyítása is. A mellékvesekéreg hormonok (szteroidok) alkalmazásával a megelőzése is.
A rheumás láz másik súlyos szövődménye volt a vesegyulladás is.  Ezek a gyermekek is heteket töltöttek kórházban és nem ritkán voltak maradandó vesekárosodások is. A Penicillin kezelés ma már ritkává tette ezt a vesegyulladás formát is.
A hetvenes évektől nem találkoztunk rheumás lázas gyerekkel, így eltűnt annak idegrendszeri szövődménye a chorea, a vitus tánc is.
A szamárköhögés és a rózsahimlő vagy rubeola és a mumpsz, vagy fültőmirigy gyulladás előfordulása, az alkalmazott oltások  következtében ritkaságszámba megy mostanában. Pedig ezeknek a ragályos gyermekbetegségeknek a szövődményei néha igen súlyosak is voltak.

Medikus koromban zajlottak le hazánkban az utolsó poliomyelitis (Heine-Medin) járványok. Emlékszem, hogy sok szülő milyen aggódva engedte el gyermekeit táborozni, nyaralni, mert ilyen táborokban támadt sokszor ez a szörnyű kór. Ebben a betegségben sok gyermek és felnőtt halt meg, vagy lett egy életre nyomorék, súlyos esetben, géphez kötött emberi roncs. A Salk féle oltás, és a Sabin cseppek hatására ez a betegség is gyakorlatilag eltűnt hazánkból. Ma már csak maradvány tüneteivel találkozhatunk.

A morbus hungaricus-nak nevezett tuberculosis, népbetegség volt hazánkban a világháború előtt és még a negyvenes-ötvenes években is. Sok-sok gyermek került tüdő-tbc-vel kórházba, majd szanatóriumokba. Évekbe került, amíg a BCG oltások, a tüdőszűrések kiterjedt megszervezése, a hatásos antibiotikumok hatására egyre kevesebben betegedtek meg ebben a súlyos, sokszor halálos megbetegedésben, amely olyan sok áldozatot szedett az évszázadok során, még a XX. század első felében is Európában. Ma már gyermekosztályokon csak elvétve találkozhatunk tbc-s gyermekkel, ezek is jól gyógyíthatók.

Folytatjuk