DR. CSORDÁS ZOLTÁN ESZTERGOMI MENTŐORVOS

 2021.06.07 17:28

Csordas_Zoltan.jpg Az Amega legújabb interjúalanya dr. Csordás Zoltán volt. A beszélgetés egy részletével hívom fel itt az olvasó figyelmét. A teljes riport az „Amega” link alatt olvasható.

…..Volt-e olyan oktató, professzor, aki meghatározta a pályaválasztásodat? 
Aki miatt az anesztéziát választottam a végzés után, az Pénzes tanár úr volt. Őt korábban az esztergomi piacon sokszor láttam, édesanyám mindig tőle vett rózsakrumplit. Számomra az ő előadásai voltak azok, amikben végre egyszerre az elmélet és a gyakorlat is megjelent. Olyan mértékben elbűvölt, hogy nem is merült föl bennem, hogy mással foglalkozzak, mint az aneszteziológiával és az intenzív terápiával. Az volt az érzésem, hogy a bölcsek köve Pénzes tanár úrnál van. Óriási élmény volt, amikor már a Péterfyben dolgoztam, és a reggeli referálóknál egy-egy beteg kapcsán a kollektív bölcsesség megakadt. Ilyenkor a főorvos fölhívta „Pistámat” és ötletet kért tőle. Nagyon gyakran előfordult, hogy a professzor úr megjelent nálunk, vakargatta a fejét, de nagyon sokszor kimozdított minket a szellemi holtpontról. Rengetegszer láttam a betegágy mellett állni és hümmögni, ötleteket adni. Az orvos tulajdonképpen egy pap pótlék a mai világban. A papi működés feldarabolódott szakterületekre, mint az orvosi működés. Régen a pap, tanító, jogász, bíró, lelki vezető, orvos volt egy személyben. Ma az orvos az, aki papi funkciókat lát el. Ott van a születésnél, a halálnál és a problémás pillanatokban meg kell keresni őt és elmondja, milyen varázslatok kellenek ahhoz, hogy meggyógyuljunk. Pénzes professzor úr ilyen pap volt. Ugyanakkor hagy emlékezzek meg egy „igazi” papról is Beer Miklósról, akihez ha elmentem valamilyen lelki problémámmal, ő meghallgatott és mondott valamit, amiről először nem hittem el, hogy működni fog. De a Beer Miklós mondta, megcsináltam. És működött! 
Pénzes professzornál szakvizsgáztál?
A Péterfysek általában Pécs felé orientáltak, ahol szintén egy óriási szellemi műhely volt akkoriban. Így kerültem Pécsre Bajor professzorhoz. A szakvizsgám nem az iskolai jellegű vizsgáztatásról szólt, hanem a gondolkodásról. Nagyon hálás vagyok a pécsieknek. A mai napig előszeretettel járok oda továbbképzésekre, ugyanúgy, ahogy pl. Szegedre is. 
Mi határozta meg, hogy a végzés után hová mész dolgozni? 
20 méterre lakok az Esztergomi Kórháztól és itt kezdtem a pályafutásomat. Akkor még az anesztézia egy új tudomány volt. Pénzes tanár úr és a hasonló szellemi nagyságok vezették be, hogy csak aneszteziológus altathat. Előttem Esztergomban döntően csak asszisztensek altattak. Ők olyan szakmai és szellemi magasságban voltak, hogy én – minden tiszteletem a kollegáimé – de sokkal többet tanultam tőlük. 
Meddig dolgoztál Esztergomban és miért távoztál innen? 
3 évig dolgoztam a Vaszary Kolos Kórházban. Elkövettem azt az ifjúkori ostobaságot, hogy elmondtam a főnökömről a véleményemet.   Ezután helyezkedtem el Péterfy Sándor utcai kórház traumatológiáján, mely a fővárosi traumatológiák között a legjobb osztály volt. Sok vezetéses érzéstelenítést csináltam, rengeteg politraumatizált beteget operálhattam.  Anesztesként az ember sokat lát és pontosan tudja, hogy ki mire képes a műtőasztalnál. Volt egy csodálatos manulitású főorvos, Feckó főorvos a Péterfyben. Egyszer megkért -  nem talált asszisztenst – hogy mosakodjak be egy kézműtétjéhez. Semmit sem csináltam, csak tartottam a kampót. Néztem, hogy mit csinál…. mint Csontvári. Csoda született. Korábban láttam, hogy mit tébláboltak mások egy ilyen műtéti területen. Nála minden a helyén volt. Esztergomban is találkoztam olyan sebészekkel, pl. Hermann Károly, Perényi István, Hámori Zsolt, vagy Zsoldos Laci, akik egy mozdulattal megcsinálták, amin más fél órát vergődött. Nem kellet reoperálni, szépen gyógyultak a betegek 2000-ig főállásban dolgoztam a Péterfyben, de később is visszajártam még ügyelni. …..