DR. RAJK ANDRÁS FŐORVOS AZ ESZTERGOMI ÉVEIRŐL

 2021.04.26 10:04

Rajk_Andras.jpg

Dr. Rajk András a közelmúltban töltötte be 86. életévét.1981-1993-ig volt Kórházunk Gyermek Osztályának vezetője. Önéletrajzi írásából engedélyével az esztergomi évek történetét adom közre folytatásokban. Jó egészséget főorvos úr!

….Mielőtt beadtam volna a pályázatomat az esztergomi főorvosi állásra, információkat akartam szerezni.

Megtudtam, hogy a sebészeti osztály főorvosa Mátyus Lajos dr. Őt régebbről ismertem, mert 1956-ban, mikor a forradalom miatt, mint medikus bementem a Tétényi úti Kórházba, ott dolgozott, mint sebész segédorvos. Az események miatt hetekig benn laktunk a kórházban, én pedig az ő kórházi garzon lakásának előszobájában aludtam éjjelenként egy gumimatracon, amikor nem kellett dolgozni.

Elutaztam hozzá Esztergomba. Nagy szeretettel fogadott, bár akkor már csaknem 30 éve nem láttuk egymást. Sok mesélni valónk volt e az elmúlt évtizedekről. Ő még évekig dolgozott a Tétényi úti Kórházban, ahol főnöke lett Littmann professzor, a híres szívsebész, aki később magával vitte a klinikára a tehetséges sebészt. Évekig dolgozott a szív és érsebészeti klinikán, még Littmann disszidálása után is, majd onnan pályázta és kapta meg az esztergomi sebészetet. Közben elvált és újra nősült, fia után lánya is született. Második felesége Mattyasovszky dr-nő radiológusként dolgozott a visegrádi Kórházban.

Nagyon örült a szándékomnak és rábeszélt, hogy adjam be a pályázatomat, ő messzemenően támogatni fog.

Elmondta, hogy a gyermekosztályt Nábrádi János dr. vezette, aki nem jött ki a kórház vezetőségével és ezért nem hosszabbították meg osztályvezetői minőségében. Szerinte nehéz természete volt és senki nem szerette. Azt javasolta, hogy rajta kívül még beszéljek gyermekgyógyászokkal is, akik jobban ismerték a viszonyokat és értékesebb információkkal szolgálhatnak nekem. Ajánlotta, hogy keressem fel Dr. Nádori Rezső gyermekorvost, aki jó tanácsokat tud majd adni.

 Így tehát felkerestem Nádori dr-t. Igen kedvesen fogadott lakásában. Rögtön összebarátkoztunk. Sok mesélni valója volt. Mivel Nábrádi pályázata idején ő is megpályázta a gyermekosztály főorvosi állását, jól ismerte a helyzetet. Az osztály első főorvosa Dr. Patonai János volt. Nyugdíjazása előtt már évek óta gyakorlatilag ő vezette az osztályt, így komoly esélyese volt, hogy őt nevezik ki főorvosnak. Azonban nem így történt, hanem a fővárosi klinikáról jövő Nábrádi-t nevezték ki. Nábrádi az Orvostovábbképző Intézet gyermekosztályán dolgozott adjunktusként, ott ahol korábban Korányi is dolgozott. Nem volt túl népszerű a klinikán, ezért nagyon támogatták pályázatát. Nábrádinak rokoni kapcsolatai voltak a Tatabányai Pártbizottságon, akiknek komoly beleszólásuk volt a megyeileg hozzájuk tartozó esztergomi kórház Patonay főorvos 25 évig vezette az osztályt, 71 évesen ment nyugdíjba. Az osztály, működésének utolsó éveiben már, bizony elég korszerűtlen volt. Nábrádi az ”új seprő” maga mögött tudva támogatóit, meglehetősen agresszív módon követelte az osztály átépítését, korszerűsítését. Kihasználva az „újonnan jött” lehetőségeit, sok változást vezetett be, mind személyi, mind tárgyi szempontból. Ezzel már eleve sok ellenséget szerzett magának. Zárkózottabb, hideg agresszív modora nagyon ellenszenvessé tette az osztály régi dolgozói és a főorvosi kar szemében is. Nem fogadták be társaságukba és ahol tehették, keresztbe is tettek neki. Mivel nem volt rossz képességű ember, szakmailag is jól felkészült, sikerült neki az osztályt korszerűsíteni. Kialakított egy koraszülött részleget, felszereléseket is szerzett, és  mint orvos jól dolgozott, egy ellenséges közegben. 8 év után nem hosszabbították meg osztályvezetői minőségében, pályázaton meghirdették állását. Ezt láttam meg én.

 

Nádori Rezső ezt mind őszintén elmondta és nagyon rábeszélt, hogy adjam be a pályázatomat. Ő már nem akart akkor pályázni, jól érezte magát, mint házi gyermekorvos. Viszont ismerve a Nábrádi elleni ellenséges hangulatot, remélte, hogy megjelenésemmel megszabadulnak tőle.

 

Megnéztem az osztályt is. Nagyon megtetszett. Kis gondolkozás után, merészen beadtam a pályázatomat, melyet megnyerve 1981. május 1-től megkaptam a kinevezésemet az Esztergom Városi Tanács Egyesített Kórházai Gyermekosztályának osztályvezető főorvosi állására.

 

Az első problémát az jelentette, hogy elődöm nem távozott az osztályról. Nábrádi ott maradt még 2 évig. Megérkezésem után első dolgom az volt, hogy leültem vele beszélgetni. Tájékoztattam arról, hogy nekem semmi szerepem nem volt abban, hogy őt nem hosszabbították meg osztályvezetői beosztásában, barátilag szeretnék vele együtt dolgozni, szeretném, ha segítené, és nem akadályozná a munkámat.

Ő elfogadta ezt a megállapodást és valóban nem tapasztaltam, hogy bármiben akadályozott volna, vagy ártott volna nekem. Kétségtelenül furcsa helyzet volt, mert mindenki azt várta, hogy ő sértetten távozik Esztergomból, de maradt, és mint helyettesem dolgozott tovább.

Mivel az osztály rendben működött, nem volt semmi okom, hogy azonnal változtatásokat kezdeményezzek.

Később rájöttem, hogy ez nem volt mindenben szerencsés döntés. Azt gondoltam ugyanis, hogy Nábrádit azért utálták meg mikor érkezett, mert azonnal agresszíven változtatni akart az örökölt osztályon. Nekem azonban, vele ellentétben, nem volt okom agresszív változtatásokra, mert az osztály a körülményekhez képest rendezetten működött. Ezért nem használtam ki az „új seprő” lehetőségeit. Mikor később már szükséges lett volna átalakításra, változtatásokra, felújításra, már nehezebb dolgom volt a gazdasági vezetéssel, mint új emberként lett volna.

Nábrádi azt mondta, hogy rám nem haragszik az őt ért megaláztatás miatt, mert tudja, hogy személyesen nem én fúrtam meg őt. Hónapokkal később egyszer elmondta, hogy csak azért neheztelt rám, mert ő azt hitte, hogy senki nem fogja megpályázni az állását és ezért majd meghosszabbítják.

 

Az osztályon akkor rajta kívül, Bense Katalin, Dorogi Éva, Cselényi Éva és Szabados László dolgozott. A főnővér Gerendásné, Balogh Anci, a kezelős nővér: Czuthné, Etelka volt. Szabados nagyon hamar eltávozott, mert sebészetre akart menni, később gyereksebész lett Pesten.