MENTŐSEINK

 2021.03.29 19:07

mentok.jpg Ezzel a címmel jelent meg 20 évvel ezelött a Kór-lap-ban egy írás, melynek apropója az volt, hogy a sorok írójának javaslatára Esztergom Város Képviselő-testülete az OMSZ Esztergomi Szervezetét „Pro Urbe” kitüntetésben részesítette. Nem kéne a mai Képviselő-testületnek is valami hasonlóban gondolkodnia?

A kiegyezést követő ipari fejlődés vetette fel a szervezett mentés szükségességét. 1887-ben alakult meg a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület.

Esztergomban már az I. világháború előtt voltak kezdeményezések a mentés szervezésére. 1910. augusztus 20-án, például dr. Áldori Mór városi tiszti orvos a Bazilika harangtornyának alsó szintjén orvosi segélyhelyet hozott létre a Várhegyen tartózkodó ünneplő tömeg ellátására. Az ünnepségek végével ezt asegélyhelyet felszámolták.

Az I. nagy világégésben szerzett tapasztalatok egyértelműen bizonyították a szervezett mentés szükségességét.

1919. május 1-én dr. Péter Imre 6 mentővel a Szent Anna zárdában, dr. Berényi Zsigmond a vizivárosi képezdében várta a segítségre szorulókat, dr. Darvas Géza és dr. Bíró Imre pedig 14 fővel a várost járta és biztosította létregészségügyi ellátást.

A fővárosi példa nyomán az ország más városaiban is sorra alakultak szervezetek az akut betegellátás és a betegszállítás céljából. Ennek nyomán 1926-ban létrejött a Vármegyék és Városok Országos Mentő Egyesülete.

Szent István városában ezen egyesület fiókintézményeként 1928. augusztus 14-énalakult meg a helyi szervezet. A megalakításban jelentős szerepet vállalt a megye akkori tiszti főorvosa dr. Sajó Lajos. A szervezet ügyvezető igazgatója dr. Gönczy Béla kórházigazgató főorvos, a pénztárnok pedig Morvai Antal a kórház gondnoka lett.

Az első közgyűlést1929. márciusában tartották. Ezen az ülésen ott volt a budapesti központ titkára dr. Kürthy Tibor is, aki beszámolt arról, hogy már 64 vidéki városban van kirendeltségük. /Esztergom a 25. volt/. Addig 2200 ápolót képeztek ki és 16000 embernek nyújtottak segítséget, mentőautóik kb 500 000 kilométert futottak. Gönczy Béla ügyvezető elnök elmondta, hogy várják a lakosság támogatását. Az örökös tagsági díj 500 pengő, az alapítók díja 50, a rendes tagok díja 5 pengő volt. A tagok mentőszállítás esetén 40 százalékos kedvezményben részesülnek.

1929. novemberében tartott következő egyesületi gyűlésen Gönczy Béla arról számolt be, hogy míg 1928-ban 1 032 kilométert futott a mentő és 361 beteget szállított, 55 balesetnél segédkezett, addig 1928-ban a közgyűlésig 11 967 kilométert tett meg az autó és 361 beteget szállítottak.

1929- már Kisbéren, majd rövidesen Tatabányán és Komáromban is beindult a szervezett mentés.  Az 1931. április 26-i mentőegylet közgyűlési anyagából megtudhatjuk, hogy az előző évben már 8766 km-t tett meg a mentőautó és 352 kivonulást teljesített.

Esztergomban a mentőállomás a Tűzoltóságon lett létesítve és 1947-ig egy mentőautó látta el feladatokat.

1947-ben indultak meg a tárgyalások és a vármegyék és városok országos mentőegyesülete kilátásba helyezte a második mentőautó beállítását.

1948. április 10-én a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület és a Vármegyék és Városok Országos Mentő Egyesületének összevonásából létrejött az Országos Mentőszolgálat.

1949-től az esztergomi szervezet a kórház területére költözött. Kezdetben a kápolna mellett lett elhelyezve, majd a fertőző osztály mellé került.

Az 1956. október 26-i sötétkapui sortűz után kiemelkedő szakmai tevékenységet végzett a mentőszolgálat. Ezt a kórház falán 1993-ban elhelyezett emléktábla is bizonyította. 1973-tól sikerült a gépkocsik számát növelni kettőre, hat év múlva pedig háromra.

A mentőszolgálat fokozatosan kilőtte a kórház melletti helyét. Pénzhiány miatt azonban új mentőállomás építésére nem volt lehetőség, így került 1989. augusztus 15-én az OMSZ a Papnevelde úti bölcsőde helyére.

A ’90-es évek elején nagy nehézségek mellett, óriási erőfeszítések árán végezte feladatát az esztergomi szervezet. Pénzhiány, létszámhiány és a közalkalmazotti törvény bizonyos paragrafusai megkeserítették a mentésben dolgozók mindennapi életét.

1992. november 01-től a Máltai Szeretetszolgálat segítségével önkéntes orvosok és mentőtisztek kerültek az új Toyota mentőkocsikra. A megoldás nem bizonyult véglegesnek.

A mentőszervezet saját létszáma, bérkerete terhére az OMSZ Főigazgatósága segítségével Mercédesz mentőkocsit adott és szerelt fel az Esztergomi Mentőállomás részére. 1995. április 01-tő megszervezte az állandó esetkocsi szolgálatot.

A környéken az a gyakorlat alakult ki, hogy Esztergom-Dorog vonzáskörzetében a sürgős esetek zömét az Esztergomi esetkocsi látja el. A betegszállításokat pedig a Dorogi Mentőállomás.

2000 évben az OMSZ Esztergomi állomása 2110 sürgős feladatot látott el, 1033 elsősegélyt nyújtott.

A meglevő 4 helyett gyakran csak 2-3 autóval, 102059 km-t tettek meg.

Jelenleg a mentőállomás Szentgyörgymezőn van. 11-ve sokan úgy gondolták, hogy ez az elhelyezés csak ideiglenes lehet. A szentgyörgymezőiek örülnek minden náluk levő intézménynek, de belátják, hogy a mentőállomás egy korszerűbb és talán a kórházhoz közelebbi elhelyezést érdemelne.

Az állomáson jelenleg 4 orvos részidőben, (Dr. Gál Zsuzsanna, Dr. Hámori Zsolt, Dr. Csordás Zoltán, Dr. Szabó Gergely) 4 mentőtiszt, (Katona Ferenc, Tiba Gábor és Túri Lajos főállásban, Morva László részállásban) 4 ápoló, (Pintér Dávid, Daróczi Tibor, Jurák Krisztián, Kasztner János, Németh Attila, Bata István) 6 gépkocsivezető, (Magdák Sándor, Csépke Attila, Bozó László, Puizl Zoltán, Dávid Gábor, Rostási Krisztián ) dolgozik. Szolgálatvezető: Pintér Veronika. Gazdaságvezető: Kruszvár Károlyné.

Mindannyiunk egyetértésével találkozott Esztergom város képviselőtestületének az a döntése, hogy március 15-én ünnepélyes keretek között az Országos Mentőszolgálat Esztergomi Szervezetében „Pro Urbe” kitűntetést adományozott.