ÁPOLÓK KÉPZÉSE

 2021.01.04 09:28

apolo.jpg “Valamikor réges-régen, egy másik korban, egy másik világban dicsőség volt a betegágy mellett dolgozni.

Valamikor régen, ebben a világban túljelentkezés volt az egészségügyi iskolákban. Szakközépbe 4,5 fölötti átlaggal tolongtak a jó tanulók, de 4-es körüli eredménnyel jutottak be a szakiskolába is.


Abban a régi világban szervezetten működött a nővérkék képzése. Senkinek nem jutott eszébe, hogy évről-évre megkavarja a tanrendet, kivegyen, betoldjon valamit. Valahogy tudták a szakoktatók, hogy mit és hogyan kell átadni a tudásukból .Az orvosok is ott voltak az órákon, tanították a betegségeket szigorúan és következetesen.

 

A gyakorlatokon a kórházakban természetes volt, hogy az alapokat gyakorolja be először a tanuló. Nem volt hiszti, ha ágytálat, éjjeliszekrényt kellett mosni. Nem is mert volna senki, hiszen az oktatók, a főnővér ott volt a sarkukban, figyelte munkájukat. Mégsem érezték a kisnővérek, hogy ki vannak szolgáltatva a nagyok kényére, kedvére. Mire végeztek a tanulmányaikkal, teljes értékű ápolóként kezdhettek dolgozni.

 

Ma még sokan ott vannak a betegágyak mellett ebből a régi világból. Ma még viszik a hátukon a rendszert, Recseg, ropog ez a rendszer, recseg, ropog az ápolók gerince a súly alatt, de teszik, még teszik a dolgukat. Hébe-hóba jönnek fiatalok is az ágy mellé.

 

Hébe-hóba még jelentkeznek a szakképzésbe ápolónak. Maholnap elfogynak. Az idős kiöregszik, a fiatal elmenekül.

Valamikor, valahol, valakik nagyon elrontottak valamit.

Nincs több időnk. Vagy most közösen helyrehozzuk, vagy az utolsó majd lekapcsolja a villanyt, ha lesz áram és lesz kapcsoló”...

 

Forrás: Facebook

Tóth Henriett

#freeEü