90 ÉVES LENNE DR. LUKÁCSI LÁSZLÓ

 2020.06.23 06:48

lukacsi.jpeg Feldereng előttem egy kép: ülök egy kórteremben, és egy csonkolt testű kollegával beszélgetek. Életemben először és utoljára. Azóta meghalt, eltemettük és elfeledtük. Nem hagyott maga után nagy életművet, csak tette a dolgát, ahogy annyian tesszük! Utolsó szavaira ma is emlékezem? „ Nem járt itt senki”…- mondta, amikor azután érdeklődtem, ki látogatja a kórházi ágyon.

Beszélgetés dr. Lukácsi Lászlóval.

Régóta nem láttak betegeid és kollegáid sem. Különböző hírek terjedtek el betegségeidről. Most az Országos Rehabilitációs Intézetben beszélgetünk, és első kérdésemnek kell lennie: mi történt veled?

Az utóbbi években rengeteget dolgoztam. Nyugdíj mellett végeztem a munkám a Tokod Üveggyári körzetben, helyettesítettem Tokodon, az Üveggyár üzemorvosa voltam, esténként pedig sok év óta fogorvosi magánrendelést folytattam. Ugyanakkor el kell mondjam 16 éves korom óta nem voltam beteg.

Most fűnyírás kapcsán vettem észre, hogy egyik lábujjamon behasadt a bőr. Nem vettem komolyan, de később fájni kezdett. Bementem Ungár kollegához és kiderült, hogy elzáródott a tibialis posteriorom. Eljött értem a fiam, aki a II. számú Nőgyógyászati klinikán dolgozik, elvitt egy barátjához a Sebészeti klinikára, ahol transzmetatarsalis amputációra került sor.

De ezzel még nem ért véget a kálváriád.

2 hét múlva arra ébredtem, hogy rettenetesen fáj a gyomrom. Újra a sebészeti klinikára kerültem a gyomorperforációmmal. Később a bal lábam ujjai kezdtek el fájni. Bekerültem a MÁV kórházba, levették az ujjaimat. Pár hét múlva ismét a Sebészeti Klinika következett. Itt kiderült, hogy térdben kellett amputálni. Akkor kerestem meg Dr. Till Attilát, aki készségesen megcsinálta a műtétet. És ez csak a kezdet volt, még 8 alkalommal metélgettek részletekben.

Most mikor beszélgetünk te egy tolókocsiba ülsz. Hogyan élheti meg ezt egy ember, aki egész életében aktív volt, és gyógyította a betegeket és most átkerült a „túloldalra”?

Iszonyatos fájdalmak után vagyok. Őrületes lelki viharok zajlottak le bennem. Összeomoltam Nem megy már tovább, mindennek vége – úgy éreztem. 14 hónapja tart a kálváriám és most már beletörődtem.

Kik voltak már nálad, jártak-e itt kollegáid?

Nem járt itt senki…..

Beszéljünk a múltról. Tokodon fejezted be aktív pályafutásodat. Hogyan kerültél oda?

Édesapám is körzeti orvos volt Paraszti családból, Jászberényből került az egyetemre. Én Jászjákóhalmán születtem 1930 június 27-én László napon. Így lettem László, mint apám is. Egerbe a cisztercitákhoz iratkoztam be a gimnáziumba. 1944-ben Erkre kerültünk apám révén és onnan jártam be naponta a Lehel gimnáziumba. Ez naponta 8 km megtételét jelentette. Apám újabb állásváltoztatása után kerültem Szajolba és a szolnoki Werseghy Gimnáziumban folytattam a tanulmányaimat. Nem volt sokáig maradásunk itt sem. Édesapám először Szeghalmon, majd Nagykőrösön lett tiszti főorvos. Mi természetesen követtük őt, Így jártam a Péter János, majd az Arany János református gimnáziumba is. Nem volt könnyű ennyi helyen újra és újra bizonyítani.

Apád pressziójának köszönhetően lettél orvos?

Egerben 4 évet végeztem a zeneiskolában hegedű tanszakon, és amikor Nagykőrösre kerültem magántanári órákon folytattam a hegedülést. Apám azt akarta, hogy a Zeneakadémiára menjek, de én mégis az orvosit választottam. 1948-ban érettségiztem és a budapesti egyetemre jelentkeztem.

Hogy indult az egyetemi pályád?

Először a Pápai Páris Ferenc népi kollégiumba jártam, nem sokáig, mert kidobtak onnan. Értelmiségi származásom és kispolgári mentalitásom volt ennek az indoka. Kétségtelenül a megjelenésemmel is demonstráltam, mert az első bálunkon zakót vettem fel és nyakkendőt kötöttem, amikor mindenki kigombolt ingben és csizmába járt. A következő évben a nagyvárad-téri Kossuth Akadémia Kollégiumába jelentkeztem. Itt még abba is beleszóltak, hogy mit muzsikáljak, végül is a III. évtől kezdve albérletbe kényszerültem. Az V.évtől bejártam az István kórházba. Rendkívül jó gárda dolgozott akkor ott. Jó kézügyességem volt, szerettem volna ott maradni, de ez nem sikerült. Lett volna lehetőségem, hogy szemészeten kezdjek, de ezt nem fogadtam el. Így kerültem aztán 1954. augusztusába Tokodra. Mielőtt elfoglaltam volna az állást, kórházi gyakorlatot kellett teljesíteni az esztergomi kórházban.

Kikre emlékszel vissza az akkori kórházból?

Major György volt a nőgyógyászat főorvosa, alorvosa pedig Pánczél kollega, a sebészeten Oravecz István mellett Betlehem Attila dolgozott, a belgyógyászatról Rajner Muki bácsira és Tóth Jóskára, a gyerek osztályról Világhy Magdira és Mazslinszky Fricire emlékszem vissza.

Nem akartál a kórházban maradni?

De igen. Csak elhúzták a mézes madzagot. Tokodon új körzet alakult lakással! Úgy képzeltem 2-3 évre kimegyek oda, és majd visszatérek a kórházba. Az októberi forradalom után azzal is próbálkoztam, hogy Pestre megyek vissza, de az sem sikerült. Tokodon maradtam. 1959-ben szájsebészetből és fogászatból szakvizsgát tettem és 39 éven át fogászkodtam. Képeztem magam más irányban is. Szükség is volt rá, hisz a 60-as években még vezettem le szülést lakásokban. 1969-ben üzemorvosi, 1972-ben általános orvosi szakképesítést szereztem.

Nem bántad meg, hogy Tokodon maradtál?

Nem. Sokoldalú munkát tudtam itt is végezni a kis sebészettől a nőgyógyászaton át a fogászatig.

Szakmán kívül, mi volt a hobbid?

Hegedültem. Klasszikusokat, de magyar nótákat is.

Mikor volt a kezedben utoljára hegedű?

Egy 1827-es hegedűm van, de másfél éve nem vettem a kezembe.

Életed egy része betegségeddel lezárult. Fiatalok veszik át tőled az eddigi munkádat. Mit tudnál nekik tanácsolni?

Azt tanácsolnám, tanuljanak, sokoldalúan képezzék magukat, szeressék hivatásukat. Ez a jelenleg kialakult speciális szakképesítésre épülő orvoslás igen rideggé tesz a gyógyítást. Nélkülözi az általános orvosi szemléletet, gyakorlatot és egysíkúvá teszi a munkát.

Hogyan látod a jövődet? Mi lesz veled? Vannak-e barátaid?

Régen sok barátom volt. Zsembery Dezsővel együtt végeztem az egyetemen. László Viktorral, Szeghalmi Dezsővel és Mohos Zolival jó kapcsolatot alakítottam ki. Ma szétesett minden. Önmaguk felé fordultak az emberek, az egyéni és magán érdekek a meghatározóak. Vannak elképzeléseim…

Tudok festeni, rajzolni és hegedülni….

Kívánom neked, hogy a sors által rádkényszerített új világodban találd meg a helyedet, és remélem, ebben lesznek segítőid.

Köszönöm a beszélgetést!

Osvai László dr.

1999.október