MENTŐK NAPJA 2020

 2020.05.11 08:42

OMSZ.jpeg 1887. május 10-én alakult meg Budapesten az Önkéntes Mentőegyesület Kresz Géza fővárosi kerületorvos kezdeményezésére. A mentés ügye 1948-ig a társadalmi egyesületek kezében maradt, akkor jött létre az Országos Mentőszolgálat és ez által a mentés állami feladattá vált


Dr. Sajó Lajos megyei tiszti főorvos nem kis szervező munkájának is köszönhetően 1928. augusztus 14-én alakult meg az Esztergomi Mentőegylet. Tulajdonképpen fiókintézménye volt a „Vármegyék és Városok Országos Mentőegyesületének”. A Mentőegylet 8 alapító és 34 rendes taggal kezdte meg működés, Az 1928. szeptemberében a központtól kapott 16 000 pengő értékű mentőautó a próbajáratok után decemberben állt ténylegesen szolgálatba, és 1929. márciusáig 66 esetben vonult ki és 3 100 kilométert tett meg. A mentőautó személyzetét és garazsírozását a helybéli tűzoltóság adta.

Az 1929. márciusi ülésen felszólalt a budapesti központ képviseletében dr. Kürthy Tibor titkár és tájékoztatót adott az Országos Egylet munkájáról. Elmondta, hogy eddig 64 vidéki városban van már kirendeltségük, 2 200 ápolót képeztek ki, és 1 év alatt 16 000 esetben nyújtottak segítséget. Az Egyesület gépkocsiai 550 000 kilométert futottak. Szívós Waldvogel József köszönetet mondott az eddigi munkáért Gönczy Béla ügyvezető igazgatónak és Morvay Antal pénztárosnak. Biztatta Esztergom lakosait, hogy minél többen lépjenek be, és támogassák ezt az egyesületet.

Az örökös tagsági díj 500 pengő volt, az alapító 50 pengőt, a rendes tagok 5 pengőt fizettek. A pártoló tagságtól minden adományt szívesen fogadtak. A tagok szükség esetén a mentőszállítás költségeiből 40%-os kedvezményt kaptak...

1930. április 26-án a Mentőegyletben ismét közgyűlést tartottak. Gönczy Béla ügyvezető igazgató elmondta, hogy a gépkocsi 8 766 kilométert futott, 352 kivonulása volt. / 1929-ben 13 636 km és 412 eset / A teljesítmény látszólagos csökkenését az magyarázta, hogy nem voltak már egyedül a környéken, hisz 1929. tavaszán Kisbéren, majd Tatán és Komáromban is települt mentőautó. Őszre az Országos Egyesületnek már 46 vidéki fiókja volt...

Esztergomban a mentőállomás a tűzoltóságon lett létesítve és 1947-ig 1 mentőautó látta el a feladatokat.

1947-ben meg indult a tárgyalások eredményeként, a Vármegyék és Városok Országos Mentő Egyesülete kilátásba helyezte a 2. mentőautó beállítását is.

1948. április 10-én a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület és a Vármegyék és Városok Országos Mentő Egyesületének összevonásából létrejött az Országos Mentőszolgálat.

1949-től az esztergomi szervezet a kórház területére költözött. Kezdetben a kápolna mellett lett elhelyezve, majd az akkori Fertőző Osztály mellé került.

 

Az 1956. október 26.-i sötétkapui sortűz során kiemelkedő szakmai tevékenységet végzett a Mentőszolgálat. Ezt a kórház falán 1993-ban elhelyezett emléktábla is bizonyítja.

1973-tól sikerült a gépkocsik számát növelni kettőre, 6 év múlva pedig 3-ra.

A Mentőszolgálat fokozatosan kinőtte a kórház melletti helyét. Pénzhiány miatt azonban új mentőállomás építésére nem volt lehetőség, így került 1989. augusztus 15-én az OMSZ a Papnevelde úti bölcsőde helyére.

1995. április 1-től megszervezte az állandó esetkocsi szolgálatot.

A környéken az a gyakorlat alakult ki, hogy Esztergom-Dorog vonzáskörzetében a sürgős esetek zömét az esztergomi esetkocsi látja el. A betegszállításokat pedig a Dorogi Mentőállomás.

2000. évben az OMSZ Esztergomi Állomása 2 110 sürgős feladatot látott el, 1 033 elsősegélyt nyújtott. A meglevő 4 helyett gyakran csak 2-3 autóval 102 059 kilométert tettek meg...

Esztergom mindig nagy figyelmet fordított a környék lakóinak egészségügyi ellátására és mindig áldozott is erre a célra. 2001. március 15. alkalmából az OMSZ Esztergomi Szervezete „Pro Urbe” kitüntetést kapott a várostól, mely az itt dolgozók elismerését, megbecsülését kívánta hangsúlyozni.

6 évet kellet a következő jelentős fejlesztésre várni az egykori Mentőegylet mai utódainak.

Meggyes Tamás, Esztergom polgármestere és dr. Göndöcs Zsigmond, az OMSZ főigazgatója 2007. december 7-én Esztergomban új mentőállomást avatott.  A beruházás összköltsége 70 millió forint volt. Szent István városa 40 milliót költött az épületre. A fennmaradó összeget az esztergom-nyergesújfalu kistérségi társulás és a belügyminisztérium biztosította pályázat útján. A kistérségben Nyergesujfalun már működő mentőállomással az ellátási körzet: Pilismarót, Dömös, Esztergom, Tát, Mogyorósbánya, Bajót, Nyergesújfalu, Lábatlan, Süttő, Pilisszentlélek - lakosságának sürgősségi betegellátása jelentősen javult, biztonságosabbá vált.

Ha a mentő szirénáját halljuk mindannyiunknak egy pillanatra összeszorul a torka, ijedten gondolunk arra, hogy mi is ott lehetnénk a mentőautóban. Aztán elhalkul a sziréna és elfelejtjük. Elfelejtjük, azokat, akik ott ülnek a szirénázó autókban: gépkocsivezetők, ápolók, mentőtisztek, orvosok. Akiknek az a hivatásuk, hogy éhbérért /!/ erkölcsi megbecsültség nélkül /!/, magukat nem kímélve, adott esetben az életüket is kockára téve, azért dolgozzanak, hogy a mi egészségünk a legkevésbé sérüljön, hogy esélyünk legyen az életben maradáshoz, hogy a gyógyulásunk minél előbb megkezdődjön.