TÖBB DIMENZIÓBAN SZÓLTAK AZ EGÉSZSÉGÜGYRŐL

 2018.09.03 19:19

eu_5.jpg Nem vesz tudomást a politika a társadalmi egyenlőtlenségek, egészség-egyenlőtlenségek növekedésének a problémájáról: évtizedek óta tartó gondról van szó, és nem csak hazánkra jellemző, fogalmazott prof. dr. Orosz Éva az MTA doktora, ELTE Társadalomtudományi Kar egyetemi tanára az „Egészségügy 5 Dimenzióban rendezvénysorozat XXII. konferenciáján ma délelőtt.

S ha valaki azt hinné, hogy ez csak a szegényebbeket, iskolázatlanabbakat érinti, téved, ugyanis az egész társadalmon végigfut a probléma. A kormányok nem foglalkoznak hosszú távú megoldás keresésével, döntéseiket leginkább a rövid távú politikai előnyszerzés (szavazatok begyűjtése) határozza meg, illetve a költségvetési lehetőségek befolyásolják – vázolta általánosan, több évtizedes gyakorlatra vonatkoztatva.

Míg az egészségi egyenlőtlenségek felszámolása, csökkentése kiemelt szerepet játszik nemzetközi szervezetek programjában, addig sajnos nagyobb a lemaradásunk – akár az EU15 átlagához, akár a visegrádi országokhoz képest is –, mint a 80-as évek végén. Különösen rossz a helyzetünk az egészségügyi ellátást minősítő, kezelhető halálozást vizsgálva. Szomorú vezető helyet értünk el az iskolázottság szerint vizsgált várható élettartam tekintetében: 40 éves korban az iskolázott férfiak 12 évvel élnek tovább, mint iskolázatlan társaik – a többi fejlett EU-tagországban ez átlagosan 4-5 év.

 

A kockázati tényezőkre ható népegészségügyi programok lennének képesek változást elérni, szögezte le, ám ezek egyelőre hiányoznak, holott a professzor asszony véleménye szerint az egészségügyi vezetés egyik fontos feladata lenne azzal együtt, hogy a kormányzatra is hatniuk kellene.

Sokat árt a „stop-go” gazdaságpolitika: választásokkor közvetlenül az állampolgárok zsebébe kerül pénz, majd a túlköltekezés miatt a választások után forráskivonás történik. Adatai szerint 1992-ben a GDP 6 százalékát, 2006-ban 5,5 százalékát, 2016-ban 4,9 százalékát fordította az állam egészségügyre, s jelenleg alacsonyabb a közkiadás reálértéken, mint 2006-ban. Ilyen tendencia más EU-tagállamban nincs, tette hozzá.

A kormányzatnak nem kell új dolgokat kitalálnia, csupán a WHO-ajánlásokra kellene támaszkodnia, de ehhez elkötelezettség kell, s nem csak a kormányzat oldaláról, de a kormányzatot befolyásoló elit részéről is.

Kampányolva tanítanak a mentők

Nincs a világon még egy olyan általánosan, egységesen szervezett szolgálat, mint az Országos Mentőszolgálat, szögezte le dr. Csató Gábor, a szervezet főigazgatója. A második vezetői évét töltő szakember sikerként könyvelte el, hogy tavaly kialakult az egységes protokoll a mentőknél, így minden beteg ugyanazt az ellátást kapja, bárhol is szorul az OMSZ segítségére. Mint fogalmazott, a mentők az egyik legnagyobb állami vállalat nyolcezer dolgozóval és 254 mentőállomással, 1065 járművel. Tavaly több mint 1,1 millió mentés történt, közel fele lakáson, s közel egyharmada közterületen. A papíralapú dokumentációról szeretnének átállni a teljes digitalizációra, s a novemberi EESZT-csatlakozástól a nagyobb betegbiztonságot remélik.

 

A rendre felmerülő kritikák ellenére javul a 15 perces normaidő betartása (2000: 76,9, 2014: 79,5, 2016: 83,2 százalékos arány), igaz, tette hozzá, ez mit sem ér, ha addig a helyszínen segítség helyett tétlenül várják a mentőt. Ezért is fontosak a szociális médiát is megcélzó kampányaik, plakátjaik, amelyekkel rövid és fontos üzeneteket juttatnak el széles körben. A félautomata defibrillátorok drónokkal történő eljuttatásának lehetősége is megvan már, s javulást mutatnak az újraélesztési adatok, amelyek ugyan nem kimutathatóan, de vélhetően részben a széles körű, tematikus kampányoknak is köszönhetőek.

A járóellátás felszabadítása tehermentesíthetné az sbo-kat

Sürgősségi ellátóhelyük betegforgalmának összetételét vizsgálták meg a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központjában, ahol nem szokványos módon az sbo és a háziorvosi ügyelet egy épületben található. A beutalókra fókuszáló, két hónap adatai alapján készült elemzés eredményeiről prof. dr. Sebestény Andor elnök számolt be.

 

Mint kiderült, a betegek 13 százaléka érkezett beutalóval, ezek hatvan százalékát háziorvosok állították ki, s a beutalók szintén 60 százaléka volt olyan, amely legalább megfelelő információval segítette az sbo munkatársait – az esetek fele azonban halasztható volt. Találtak olyan háziorvost, aki „csőstől” irányítja a betegeit az sbo-ra. Ezen szakmai felügyelet segíthetne az elnök szerint, aki úgy vélte, „vastagon kihasználják a kollégák elektív ellátásra a szakrendelők helyett a pécsi sbo-t”, amelynek nem véletlenül óriási, napi 100-150 fős a betegforgalma. Sebestyén Andor az sbo-kon tiltaná az elektív ellátást, növelné a szakrendelések kontingensét, a háziorvosok, valamint a szociális otthoni ellátás kompetenciáját. Arról is szólt, hogy szociális munkásokat alkalmaznak a sürgősségi ellátóhelyen, hiszen fontos, hogy a várakozni kényszerülő betegeket megnyugtassák, néhány jó szóval segítsék.

Az sbo-k túlterheltségének fő oka, hogy a betegek nem tudnak időben bekerülni a járóbeteg-ellátás szakrendeléseire, ez pedig csak plusz finanszírozással oldható meg az elnök szerint. Javaslata is van: a várólista-csökkentés sikerének analógiájára kellene a járóellátásban az előjegyzési, betegfogadási időket csökkenteni emelt finanszírozással a szociális ellátórendszer „reanimálásával” együtt.

Jobban kellene figyelni a háziorvosokra

Betegeik érdekében időnként valóban cseleznek a sürgősségi ellátással, másképp ugyanis csak nagysokára jutnak pácienseik megfelelő ellátáshoz, diagnózishoz, reflektált dr. Selmeczi Kamill, az Alapellátó Orvosok Országos Szövetségének elnöke az előző előadásra. Arról is beszélt, hogy nem jó a háziorvosi szakmának, hogy nincs érdemi kommunikáció, s hogy a mostanra 520 ezres havi többlet forrás már valamelyest devalválódott, hiszen például a praxisban dolgozó nővér(ek) bérét is rendezniük kellett, hogy meg tudják tartani a szakembereket.

Sokkal több pénz kell az egészségügy egészébe, s legelőször is a diagnosztikai vizsgálatokat kellene TVK-mentesíteni, javasolta azzal, hogy így sokkal gyorsabban és sokszor definitív ellátást is tudna nyújtani egy háziorvos.

Harminckét rendelőintézet újulhat meg

Három lépcsőben összesen harminckét fővárosi és Pest megyei szakrendelő került be az Egészséges Budapest Programba (EBP). Hogy az EBP nem csak kórházakról fog szólni, az 2017 tavaszán derült ki egy jogszabályból, s az év szeptemberében már nevesítették, hogy első körben mely rendelőintézetek vehetnek részt a fejlesztésben. Azóta két újabb jogszabály rendelkezett a kör bővítéséről, illetve a forrásokról, vagyis a feladathoz rendelt 56 milliárd forintról, derült ki dr. Mayer Ákos, az ÁEEK Járóbeteg szakellátási igazgatójának előadásából. Miután már elfogadott költségvetésből próbáltak forráshoz jutni, nem jártak teljes sikerrel, s tizenegy milliárd helyett kétmilliárdot sikerült szerezniük. Ezt 18 intézmény között kellett szétosztaniuk (nem volt egyszerű), de már megvalósultak eszközbeszerzések a forrásból. A következő évre, 2019-re csúszott át az újabb forrásigény, így a nagyobb volumenű fejlesztések jövőre kezdődhetnek reményei szerint. A fejlesztésekre több soron is szükség van. Egyrészt azért, mert a központi régióban zajlik az országos járóbeteg-ellátás forgalmának 42 százaléka, miközben a fejlesztésekből országos viszonylatban ennek a térségnek mindössze 9,3 százalék jutott. Másrészt azért, mert az éppen a konferencián is felvetett sürgősségi ellátás gondjain tudna egy jobb infrastruktúrával a járóellátás segíteni.

 

Fokozódik a csábítás

Egyre több, közfinanszírozásban dolgozó kollégát csábítanak a magánellátók dr. Ficzere Andrea, az Uzsoki Utcai Kórház főigazgatója szerint, aki a Kórházszövetség elnökhelyetteseként is úgy tapasztalja, hogy egyre nehezebb hatniuk a vezetőknek a kollégáikra, betartatni velük a kötelező munkaidőt, ugyanis előbb elmennek, mert már várja őket a magánrendelés. Utalt Rékassy Balázs orvos, egészségügyi közgazdász felmérésére, miszerint van olyan orvos, aki a tb-finanszírozás miatt választja a közellátást.

Csalódást okozott intézményének az, hogy leállt a várólista program, el kell küldeniük egy részét azoknak a betegeknek, akik náluk jelentkeznek protézisműtétre.

A magánellátásra visszatérve úgy vélte, sokszor nem oldják meg a valódi problémát, mert az az államira vár. Szorgalmazta a közös szakmai felügyeletet, a központi koordinációt és a minőségbiztosítást. Szintén fontosnak tartotta, hogy legyen tb-alapcsomag, ami elvileg nem lehet kevesebb a mostaninál, s kiegészítő biztosítás tegye lehetővé a szabad orvosválasztást, a TEK-en kívüli ellátást. Az orvosok számára biztosítaná a szabad szellemi foglalkozású jogállást, s lehetővé tenné a munkaidő legális megosztását.

Nem céljuk a közellátás leépülése

Csak egy, társadalmi közmegegyezésen alapuló, hosszú távú nemzeti egészségügyi stratégia részeként képzelhető el a magánegészségügy, szögezte le Kiss András, a Budai Egészségközpont marketing és értékesítési igazgatója, aki azt is kijelentette, hogy nem céljuk az állami ellátás leépítése. A 3-400 milliárdosra taksálható magánegészségügyi piac nagyon heterogén, 15-20 nagy szereplője van, ők adják az árbevétel 10-15 százalékát, a fennmaradó részen több ezer praxis, mikro szolgáltató, lakásrendelő osztozik – kétharmada a fehér, egyharmada a szürke zónába tartozik gazdaságilag.

Két számjegyű az éves árbevétel növekedése a Budai Egészségközpontnak, tetten érhető a kereslet növekedése az állami ellátás gondjai miatt. Úgy vélte, a piac tisztulása és további koncentrációja kívánatos társadalmi szempontból is. Sikerük egyik kulcsa, hogy valós népegészségügyi kihívásra adtak választ, s hogy a profitjuk magas hányadát fordítják a hr-programokat.

Forrás: MOK -Weborvos

2018-08-30