ÁPOLÓK NAPJA 2018.

 2018.05.14 13:23

F.N..jpeg Florence Nightingale (Firenze, Toszkánai Nagyhercegség, 1820. május 12. – London, 1910. augusztus 13.) angol ápolónő. A modern nővérképzés úttörő alakja, a viktoriánus korban a női választójogért harcoló  polgári mozgalom jeles képviselője volt.


Az itáliai Firenzében született (a leányt a város angol nevére keresztelték). Florence neveltetése során szerteágazó műveltségre tett szert, beszélt görögül, latinul, olaszul, franciául és németül, s a korban rendhagyó módon nőként betekintést nyerhetett a filozófia, a matematika és a történettudomány rejtelmeibe. Tizenhét éves korától megszállottan kereste isteni küldetését, s azon fáradozott, hogy életének értelmet adó hivatását meglelje.

 

1844-ben titokban részt vett egy három hónapos nővérképző tanfolyamon.

1850 nyarán egy görögországi nyaralásból hazafelé tartva megszakította útját, s szülei tiltakozása ellenére a németországi, Düsseldorf melletti Kaiserswerth protestáns diakonissza nővéreinek ápolási tevékenységét tanulmányozta. 1851-ben három hónapon keresztül a diakonisszák mellett dolgozva kitanulta az ápolónői mesterséget. 1853. augusztus 22-én Londonban kapott állást, mint a Harley Street-i női kórház fizetés nélküli felügyelő nővére.

 

Egy évvel később, 1854-ben Sidney Herbert külügyminiszter közbenjárására harmincnyolc ápolónőt rendeltek felügyelete alá, akikkel november 4-étől a törökországi Üsküdarban felállított Selimiye hadi kórházban ápolta a krími háború (1853–1856) brit sebesültjeit.

Nightingale-t sokkolták a hadszíntér közelében található ideiglenes kórház nyomorúságos körülményei, a télen is fűtetlen, piszkos kórtermek, a szegényes élelmezés, a gyógyszerellátás akadozása.

 

Miután Nightingale átvette a nővéri ügyelet vezetését, a megfelelő higiénés körülmények megteremtésén és az ellátás színvonalának emelésén fáradozott. Munkája eredményeképpen néhány hónap leforgása alatt a kórházba került sebesültek korábban 42%-osra rúgó halálozási arányszáma 2,2%-ra csökkent. Nightingale egycsapásra híres lett hazájában, maga Viktória királynő is rokonszenvvel szemlélte tevékenységét, miután augusztusban visszatért hazájába, a királynő egyik bizalmas barátja lett.

 

1859-ben alapítványt tett, s a közadakozásból befolyt 45 ezer font segítségével 1860. július 9-én megnyílt a londoni Szent Tamás Kórház (Saint Thomas’ Hospital) Nightingale-féle tanintézete, ahol az ő elképzelései alapján és felügyelete alatt folyt a nővérképzés. Ugyanebben az évben jelent meg alapvető közegészségügyi munkája Notes on nursing (’Jeg yzetek az ápolónői tevékenységről’) címen.

 

Élete kései szakaszában a szakszerű nővérképzés fontosságát hirdette és bemutatókat tartott hazája és az Amerikai Egyesült Államok kórházaiban, az 1880-as évektől pedig a szülésznők munkájának elismertetéséért is harcolt. 1883-ban életműve elismeréseképpen Viktória királynő a Királyi Vörös Kereszt (Royal Red Cross) kitüntetésben részesítete.