A SZENT JOBB ESZTERGOMBAN

1938. május 31-én, azaz a 79 évvel ezelőtti napon a Szent Jobb első állomására, Esztergomba érkezett.
Darányi miniszterelnök újévi szózatában a Szent István-év jegyében köszöntötte az országot.
1938 tavasza a 34. eucharisztikus világkongresszus buzgó előkészületeinek jegyében telt.
A katolikus egyház kiemelkedő eseménye május 25-én nyílt meg Budapesten.
 

Serédi Jusztinián hercegprímás 1929 óta fáradozott a Szent István-évfordulóra óhajtott katolikus világkongresszus rendezési jogának megszerzésén.
Az 1936-ban megszületett vatikáni döntés után az állam is bekapcsolódott az ünnepségsorozat előkészítésébe: a szervezőbizottság elnöke Hóman Bálint kultuszminiszter lett.
Az eucharisztikus kongresszus május 30-án hivatalosan véget ért ugyan, ám ugyanezzel a nappal megkezdődött a jubileumi év.
A Szent Jobbot a reggeli órákban szállították őrzési helyéről, a budavári Szent Zsigmond-kápolnából a Kúria nagycsarnokába, onnan egyházi körmenettel vitték az Országház előtt emelt főoltárhoz.
Az ünnepi felajánlási mise után a Szent Jobb-körmenet az Andrássy úton a Hősök terére vonult. Másnap, május 31-én a szent ereklyét hajón Esztergomba utaztatták, István király egykori palotájához, amelynek feltárt és restaurált részeit ekkor adták át.
Június első napján került sor a székesfehérvári zarándoklatra.
A Szent Jobbot vonattal szállították a történelmi koronázó székvárosba, s bár estére visszavitték őrzési helyére, ezzel megkezdődött a nemzeti ereklye körutazása Magyarországon.
1938. május 31-én indult első útjára és 1942-ben fejezte be országlását a Szent Jobb.
Az Aranyvonat által érintett állomásokat feldíszítették, a vármegyék határán hivatalos fogadóbizottság várta a vonat érkezését és így kísérték be az ünnepi díszbe öltöztetett állomásokra, ahol a lakosság körmenetben vonult ki az állomásra. A püspöki székvárosokban egy éjszakát, a városokban pár órát, közbenső állomásokon pár percet tartózkodott a Szent Jobb.
Megállás után kinyitották az üvegfalat, leeresztették a lépcsőt és ereklyetartóval együtt 4 vagy 8 pap vállon hordozható baldachinra emelte az ereklyét. Az őrség felsorakozott és a parancsnok a Szent Jobb előtt indult el, őt követte a Szent Jobbot hordozó papok csoportja, mögöttük a Szent Jobb őre, két oldalról pedig a Koronaőrök zárták az alakzatot. Őket követhették a főméltóságok és az ünneplő tömeg.
Az ünnepi fogadóbizottság (főispán, alispán, polgármester, megyéspüspök, papság) a felsorakozott díszszázad, a katonai zenekar és az ünneplő lakosság már előre várta Szent István jobbját.
A hivatalos fogadóbeszédet a város vezetése végezte, a papság főpapi szent mise keretében üdvözölte az ereklyét a város főterén. Ezután következett a közszemle. Pécsett, Győrben, Szegeden, Nyíregyházán és Egerben a Szent Jobb a székesegyházban töltötte az éjszakát.
Ahol nem állt meg az Aranyvonat, ott megfelelő sebességre lassított, a lakosság pedig térden állva köszöntötte a Szent Jobbot.
A XV. században kezdődött a Szent Jobb vándorútja, mikor is először Székesfehérvárra vitték, majd a török uralom alatt Boszniába, később (1590 körül) Raguzába, a mai Dubrovnikba került, az ottani domonkos szerzetesekhez.
Mikor Mária Terézia tudomást szerzett az ereklye hollétéről, mindent elkövetett annak visszaszerzése érdekében. Hosszadalmas diplomáciai tárgyalások után a raguzaiak kiadták, így 1771 április 16-án már Bécsben csodálhatták a hívek, majd nagy pompával Budára szállították.
Itt a Szent Jobbot az Angolkisasszonyok gondjaira bízta Mária Terézia, ezzel együtt elrendelte Szent István napjának, augusztus 20-ának megünneplését.
Az 1800-as évek elején II. József rendeletére a keresztesek férfirendje őrizte, majd a rend megszűnése után, 1865-től az esztergomi főegyházmegye feladata volt a Szent Jobb biztonságos őrzése.
Az 1900-as évek elején a budavári palota Zsigmond-kápolnájába került, ahol 1944-ig volt látható.
A II. világháború alatt a Szent Jobbot a koronázási ékszerekkel együtt elhurcolták, és egy salzburgi barlang mélyén rejtették el.
Itt talált rá az amerikai hadsereg, s megőrzésre a salzburgi érseknek adták át.
Az Amerikai Katonai Misszió három tagja hozta vissza Magyarországra, az 1945. augusztus 20-i körmenetre.
Az ünnepség végén a Szent Jobbot visszavitték az Angolkisasszonyok zárdájába, és ott őrizték 1950-ig, a rend feloszlatásáig.
Ezután a Szent István Bazilika plébániájának páncélszekrényében rejtették el, mert ezekben az években már nem volt szabad nyilvános körmenetben tisztelni Szent István jobbját.
Így volt ez 1987. augusztus 20-ig, amikor a Szent István Bazilikában Dr. Paskai László bíboros, esztergomi érsek fölszentelte a Szent Jobb kápolnát, melynek létrejöttét néhai Lékai László bíboros kezdeményezte.
Itt helyezték el az ereklyéjét, mely azóta is látogatható.
Szent István király halálának 950. évfordulóján, 1988-ban ismét sor kerülhetett a Szent Jobb országjárására.
Az érseki és a püspöki székvárosokban, valamint Pannonhalmán tízezrek fogadták a Nemzeti Ereklyét megilletődve és áhítattal.
1989-től ismét évről évre elindul Szent István napján a könyörgő körmenet.
Esztergom Anno
2016. május 31.