100 ÉVE EZ TÖRTÉNT A KOLOS KÓRHÁZBAN

 2017.12.11 09:19

Kolos_Korhaz.jpg 1917. elején Csányi József h. főszámvevő a Kolos Kórházban pénzügyi felülvizsgálatot tartott. Megállapította, hogy 26 000 korona hiány van, melynek oka változatlanul a követelések behajthatóságának nehézsége és a háború miatti élelmiszer áremelés.


A jelentés nyomán Esztergom szabad királyi város Képviselőtestülete a következő határozatot hozta:

 

„Minthogy a közkórház tetemes követelései igen lassan folynak be és a fenntartás a drága életviszonyok között már a legutóbbi időben csak úgy volt lehetséges, hogy a kórházpénztárt a házipénztár 20 716 kor. 91 fillér erejéig kisegítette, a pénzügyi bizottság a tanáccsal egyetértőleg azt javasolja a képviselőtestület előtt: Vegye e körülményt jóváhagyó tudomásul s határozza el, miszerint a kórház iparbanki folyószámlájának a jelenlegi 50 000 koronáról, 150 000 koronára való felemeléséhez az előbbi folyószámla felállításának feltételei mellett hozzájárul s amennyiben az megtörténik, elrendeli, hogy a házipénztár kiadása azonnal téríttessék vissza, egyben felkéri a kórházbizottságot, hogy a gyógydíjak beszedését szorgalmazza.”

 

A gyógydíjbehajtás alapvető feladata volt a kórházgondnoknak. Gönczy Béla megvizsgálta a gondnok tevékenységét is.

 

„1915. pénztári főkönyvében az átfutó kiadások címén oly gyógydíjügyek szerepelnek hátralékban, melynek eredetére nézve a gondnok magyarázattal nem tudott szolgálni.”

 

Gönczy Bélának nem volt szerencséje a kórházgondnokokkal, nem sikerült egy minden tekintetben elfogadható pénzügyi szakemberrel együtt dolgoznia.

 

„A gondnok viselkedése ettől kezdve türelmetlen és azelőtt sohase tapasztalt mértékben dacos és kihívó lett, ami gyanút keltett bennem” – írta az igazgató

 

A Kórházbizottság május 5.-i ülésén:

 

„megállapítást nyert, hogy a kórház hivatásának zavartalan működése érdekében szükséges, hogy Oriskó János a kórházból elhelyeztessék… A gondnok törzskönyvvezetésben, leltárjában és a gyógydíjbehajtás során oly rendetlenséget idézett elő…és kimerült idegzete folyamánya gyanánt oly magaviseletet tanúsított az utóbbi időben, s oly hiányosan végezte a kötelességét, hogy a vele való együttműködés a kórháznak különösen a mai nehéz időkben megkívánt rendkívüli kötelességszerű emberbaráti hivatását veszélyezteti”.

Helyt adtak a gondnok, orvosi igazolással alátámasztott kérésének és nyugdíjazták. Utóda, egyenlőre helyettesi minőségben  Mészáros Jánosné lett, aki már 8 éve alkalmazva volt a kórházgondnoki irodában, írnoki minőségben.

 

A háború okozta infláció természetesen a kórházi dolgozókat is súlyosan érintette és a Kórházbizottság fizetésemelésüket elfogadta A szülésznők nevében / 3 fő / özv. Sztakovicsné sz. Major Lujza ruhabeszerzési kérelmét is támogatták.

Bártfay Géza a háborús körülmények között sem tagadta meg magát, bár most nem Gönczy Bélát, hanem az alispánt vette célba. Perényi Kálmán azonban feljelentette rágalmazásért az egykori kórházgondnokot és az ítélet elmarasztaló volt. Bártfaynak 1 hónapot fogházban kellett töltenie, amit 200 koronával megválthatott.

 

Szakmai szenzációt jelentett, hogy márciusban egy új orvosi folyóiratnak már a 2. száma jelent meg Esztergomban:

 

„A nőgyógyászat  és szülészet haladása különös tekintettel a nőgyógyászattal határos kérdésekre” címmel. A 12 oldalon megjelenő lap a Buzarovits nyomdában készült és dr. Fonyó János a fogolytábor nőgyógyász képesítésű orvosa készítette, aki Budapestről lett kivezényelve. A lapban olyan szerzők cikkei jelentek meg, mint Hevesy György, aki később Nobel-díjas lett, vagy Tauffer Vilmos, aki Semmelweis mellett az egyik legnagyobb nőgyógyászunk volt. A szerzők közt szerepelt még Jendrassik Ernő, Kubinyi Pál, Scipiades Elemér és Frigyesi József.

 

Sajnálatos, hogy Fonyó doktor nem csak a tudománynak élt, hiszen egy évvel később 1918. decemberében egy szállítmányt foglaltak le a hatóságok a dorogi úton. 1 200 lepedőt vittek a Táborból a Kossuth utcai laktanyába, de hivatalos átvevő nem volt. Vizsgálat indult – és bár dr. Fonyó megpróbálta megvesztegetni a vizsgálókat – kiderült, hogy a Tábor orvosa már „eladott 21 sertést, 7 tehenet, 2 lovat, 4 féderes kocsit, 2 szánkót, 40 hektoliter bort, különböző kórházi berendezéseket. Így az ügy a hadbíróságra került.

 

A Vörös Kereszt Kórházban is merültek fel problémák. Az Esztergomi Friss Újság 1917. szeptember 14.-i számában így foglalta össze ezeket. „ A Vöröskereszt Egylet közgyűlésén határozatba ment, hogy az egyesület számadásokat kér a kórház vezetésétől.”

 

Az Egyesület sérelmezte, hogy az intézményben nagyarányú fejlesztést hajtottak végre és a berendezések tulajdonjogát firtatták. Nézetük szerint a kórház a fiókegyesületnek tartozik számadással. Ez természetesen erősen vitatható volt, hisz a tulajdonos az érsek volt, és csak háború idejére adta át a kórházat katonai célokra.