In Memoriam

 2017.08.21 16:00

Till_Jozsef.jpeg
Nehezen lehet megdöbbentőbb és megrázóbb feladatot elképzelni, mint amikor 2 egykori kollegától, a fiútól és az apától egyszerre kell búcsúzni. Till Attila pályája elején volt munkatársunk, édesapja viszont egész aktív orvosi tevékenységét Dorogon és Esztergomban végezte.

DR. TILL ATTILA (1957-2017)

DR. TILL JÓZSEF (1927-2017)

Dr_Till.jpg
DR. TILL ATTILA (1957-2017)
Till Attila Dorogon született 1957-ban. Orvosi diplomáját a Semmelweis Egyetemen szerezte meg 1982-ben. Az esztergomi Kórház Sebészeti osztályán kezdte pályafutását. Itt lett sebész szakorvos. 1987-től 26 éven keresztóül dolgozott különböző vezető beosztásokban az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben, Szakképesítést szerzett: Rehabilitációból, jogi szakokleveles orvos lett, 2005-ben Európai Uniós PRM, majd Európai Oktatói cím 2006-tól. Számos tudományos dolgozat szerzője és társszerzője több kitüntetés és elismerés tulajdonosa volt.
2013-ban a Tatai Kórház főigazgatója hívta meg orvosigazgatói állásra. A főigazgató halála után ő lett az intézmény megbízott vezetője.  Hosszú betegség után 2017. július 19-én hunyt el. Emlékét megőrizzük!



Till_Jozsef.jpeg
DR. TILL JÓZSEF (1927-2017)

2004-ben ültem le vele beszélgetni és készült el az az interjú, melynek szerkesztett formáját az alábbiakban olvashatja a tisztelt érdeklődő. Azóta is több-kevesebb rendszerességgel jelent meg rendeléseimen. Hozta a frissen elkészült képeit. Legutóbb a római sorozatát beszélhettük meg együtt. Kevés barátja maradt. Egészsége is folyamatosan romlott. Telente hosszú ideig kellett várnia, míg elkékült ujjaiba ismét tollat, ecsetet tudott venni. Egyik utolsó találkozásunkkor bölcs rezignáltsággal mesélte, hogy minden munkáját, értékét elosztotta utódai között, neki már nincs szüksége semmire. Fia halálát csak napokkal élte túl. Hosszú, értékes, tartalmas élete volt! Nyugodjék békében!



…A sors élete indulásakor sem halmozta el kegyeivel. Sok-sok műtéten esett át, míg kommunikálni tudott társaival. Ez a tény egész életét meghatározta. Mindig arra törekedett, tudatosan és ösztönösen is, hogy bebizonyítsa, semmivel sem értéktelenebb az ő élete, mint az ép testtel született társaié.
Ez a bizonyítás fényesen sikerült!
A természet ugyan elvette tőle a tisztán artikulált beszéd képességét, de megajándékozta azzal a lehetőséggel, hogy ne csak a szemével, hanem az ujjaival is lássa a világot.
Szobrásznak indult, és ő is vallja Michelangelo igazát, mi szerint a márványban ott volt Mózes, csak a felesleget kellett leszedni.
Ha agyag kerül a kezébe, ujjai ma is mindjárt formázni kezdik. Mégse lett szobrász. Az orvosegyetemet végezte el.

Medikusként is rajzolt. Oktatóit is elkápráztatta keze munkájával.
Jobban szerette, tudta a vonalak harmóniájával kifejezni magát, mint beszéddel. Különleges értékű lenne, ha egyszer összeállítaná anatómiai vázlatait.
Radnót Magda, nagyhatalmú szemész professzor asszony mindent elkövetett, hogy lekösse a szemészetnél, ő azonban sebészként indult az orvosi pályán.
Ez az indulás nem volt minden nehézségnélküli.
Baloldali gondolkodását a szülői házból hozta magával, csakúgy, mint kritikus látásmódját. Szülei a Magyar Szociáldemokrata Párt tagjai voltak. Érthető, hogy a dorogi születésű fiatalember az ő példájukat követte. A III.
Bányakerület ifjúsági titkárának feladatait látta el. Ez egy jelentős pozíció volt abban az időben.
Nézeteit soha nem tagadta meg.

1948-ban, az MKP és az SZDP egyesülésekor szülei visszahúzódtak, ő azonban egy Pallace- szállóbeli egyesülés előtti tanácskozáson - ahol a két párt legfelsőbb vezetői is jelen voltak, hozzászólt. Gerő Ernő kifejtette azon véleményét, hogy a szocializmust minden eszközzel meg kell valósítani.
Az ifjú Till József hozzászólásában merészen azt próbálta elmondani, hogy mindezt úgy kell elérni, megvalósítani, hogy mindeközben a bánvászok ne utalják meg a célt.

Ettől kezdve meg volt bélyegezve. Az egyetemet még elvégezhette, de amikor hazakerült Dorogra, a város összes kulturális és szórakozóhelyéről kizárták.
Keserűen emlékszik vissza, hogy amikor feleségével moziba ment, a híradó után kivezették az előadásról. Azóta sem járt filmszínházban.
Vagy a Mosoly presszóban egy sakkpartit kellett félbehagyni hasonló okok miatt.

1956. szeptember 23-án a megyei pártbizottság rehabilitálta a volt orvos párttagokat, de róla elfeledkeztek.
Till József szakmai pályakezdése azonban mégis szerencsésnek mondható. Olyan emberekkel dolgozhatott együtt cselédkönyves orvostanhallgatóként és kezdő orvosként, mint Janáky Gyula egyetemi magántanár, vagy Sőrés Bálint és Dubav Miklós főorvosok.
Minden idejét a dorogi járási kórházban töltötte. Kevés szabadidejében birkózott és ökölvívó tréningekre járt. A kórház sebészetén az ügyeletekben gyomorperforációkat, kizárt sérveket operált, számos appendektómiát végzett el, és a traumatológiai ellátásba is belekóstolt, claviculát és femurt szegecselt.
Mégis válaszút elé került: Kesztölc, vagy a nőgyógyászat. Az utóbbit választotta, így került dr. Perényi Istvánhoz.

1956-ban távollétében a Dorogi Nagyközségi Munkástanács elnökhelyettesévé választották.
„Akiket védtem 56-ban, azok eltanácsoltak 57-ben" - írja egy visszaemlékezésében.
Nemcsak Robespierre volt megvesztegethetetlen, hanem Öcsi doktor is, és a sorsuk is hasonló! „Őt ténylegesen, engem jelképesen fejeztek le" - írja ugyanott.

Till József nem szívesen beszél ezekről az évekről, de az tudott, hogy élettörténetét papírra vetette. Ebből idézhetek egy mottót:
„Azok vertek meg, és azok köptek szemen, akikért harcoltam, és akiket szerettem."

A birkózáson és az ökölvíváson kívül számos más területen is kipróbálta magát. Képzőművészeti adottsága, tehetsége egyre szélesebb körben ismert. Az önmegvalósítás eszköze számára a betű is.

Verseket ír, melyekből a Kór-Lapban is olvashattak néhányat az olvasók.
Sztálin halálakor például, 1953. március 7-én ezt vetette papírra: „Egy nagy szív megszűnt dobogni, kis nemzetek szíve most kezd el dobogni."

Térjünk vissza életútjához. 1956 miatt átkerült az esztergomi kórház laboratóriumába, de Gartner tanár úr nem fogadta szívesen. Schwarcz Pál rendelőintézeti igazgató és párttitkár helyezte el az esztergomi rendelőintézet szülész szakfőorvosi állásába.

Major György a kórház korábbi igazgatója és a szülészet osztályvezető főorvosa hívta meg külsőbelső helyetteséül. Hányadtatásában, Major Györgyben élete legigazibb orvos-emberét találta meg. A főorvos helyettese lett, aki rendkívüli
bizalmával és elismerésével ajándékozta meg.
Különlegesen jó orvos-csapat volt ebben az időben Esztergomban. Ebbe a csapatba kitűnően be tudott illeszkedni.

Marczell István urológus főorvossal, aki maga is kiváló rajzkészséggel rendelkezett, sokszor forgatták együtt a ceruzát és az ecsetet. Néhány megmaradt anatómiai vázlatuk ma is elismerést érdemel.
Rajner Jánost, a legendás Muki bácsit becsülte emberségéért, segítőkészségéért.
Patonay János, Oravecz István is tagjai voltak ennek a csapatnak. Együtt vacsoráztak, söröztek, kártyáztak és muzsikáltak.

Nehéz ma már elképzelni azt a focicsapatot, melyben együtt kergette a labdát a főorvosi kar, és a kapuban Oravecz Pista bácsi állt.
Mélyen megrendítette Major főorvos hirtelen halála 1966-ben. Átmenetileg ő vezette az osztályt. Mégsem lett osztályvezető főorvos. Ezt a címet egykori évfolyamtársa a Bajáról Esztergomba került Kárpáthy László nyerte el.
Mivel dr. Holló Miklós rendelőintézeti állása ekkortájt megüresedett Dorogon, őt nevezték ki a helyére. 1975-től 1980-ig töltötte be ezt a posztot. Az új kórházigazgató Erdős Zsigmond mozdította el állásából.

Birkózás, ökölvívás, ecset, ceruza, vers, zene, mindez az eredeti hivatása mellett. Azokban az években, amikor ő gyakorló nőgyógyász volt, kollegái kiemelt egzisztenciális helyzetbe kerültek. Anvagilag az orvostársadalom legjobban kereső részét alkották.

Till József, a mindenki által csak Öcsi doktornak nevezett főorvos, azonban nem lett vagyonos orvos. Pedig megvesztegethető volt. Sokan hoztak neki sárisápi agyagot, amiből kerámiákat készített, elfogadott olajfestékeket és rajzlapokat is. A bennfentesek tudták, hogy az igazi gyengéje a madártej.
Máig tartó népszerűsége a bizonyíték rá, hogy tudott kapcsolatot teremteni, tartani a betegeivel. Az Anya szót mindig nagybetűvel értette és értelmezte.
Amikor élettörténetét gondoltam végig, - bocsásson meg az olvasó - Andersen Rút Kiskacsája jutott az eszembe.

Till Józsefnek azonban a sors elég későn hozta meg a hattyúi létet. Nehéz lenne felsorolni mi mindent csinált életében. Az igazi siker végül 2003ban érte el.
Nyomtatásban láthatta több évtizedes vajúdás után legnagyobb szellemi gyermekét, a Magyarország halai című könyvét.
Hogy mi köze van egy egykor szobrásznak készülő, majd 3 szakvizsgával is rendelkező orvosnak a halakhoz, annak is külön története van.
A pályakezdéskor indult. A dorogi bányászok önsegélyező egyesületének volt egy balatonfenyvesi nyaralója, ahol gyerekeket üdültettek. Az orvosi felügyeletet többek mellett - rendszerességgel Till József látta el. Ilyenkor magával vitte kisfiát is.

Egy alkalommal ő is megpróbálkozott a gyerekek szórakozásával, a horgászattal. Fogott is néhány halat, de kiderült fogalma sincs még a nevükről sem. Ekkor kezdte el - először, csak kedvtelésből - megfigyelni és lerajzolni a halakat.
Egy alkalommal a Balatonról Budapestre utazva fiának rajzolgatott és magyarázott. Egy útitársuk figyelte őket, akiről kiderült később, hogy a tihanyi Halbiológiai Állomás vezetője. Az ő biztatása is kellett ahhoz, hogy Esztergomba felkeresse az esztergomi Úszó Falu Szövetkezet elnökét Schalkház Ferencet, akitől további biztatást kapott.

Zámbori János nőgyógyász kollega adta kezébe az első halrendszertani albumot és rögtön tudta, annál ő sokkal értékesebb, pontosabb műre képes.
Az elmúlt 40 év munkájaként megjelent könyvével ezt be is bizonyította!
Az 50-es évek végétől fokozatosan terjedt el a Duna mentén a híre. Kialakult a halászok által elfogadott egyfajta rend, miszerint ha bárki Győrtől Bajáig valami különleges halat fogott ki, azt élve elküldte Till Józsefnek. Ő otthoni hatalmas akváriumában figyelte meg és rajzolta le a halakat. Sokáig mesélték azt a valós történtet, ami szerint Telavivből Pekingen és Moszkván keresztül küldtek neki egy különleges vörös busát.
Minden halról külön dossziét vezetett. Némelyiknek megrajzolása több száz munkaórát vett igénybe.
Rendkívüli tudományos precizitás jellemzi ezeket a képeket.
„Volt néhány olyan példányom, amelyet Hermann Ottó irt le, de még kép sem volt róla, én rajzoltam meg először. Ilyen a fekete vőlegény. 15 vagon hal között kettőt találtunk összesen.
Az ezüstkárászt 20 évig figyeltük a családommal, amíg felfedeztük, hogy át tud alakulni, nemet tud változtatni. A szivárványos ökle nászruháját is
10 év után mutatta meg nekünk. És én mondtam ki először, hogy az angolna őshonos halunk semmi kárt nem tesz a vizeinkben."

Külön története van annak is, hogy miért ilyen sokára és nehezen lett közkinccsé ez a mű, de végül is 2003 szeptemberében a 140 oldalas album 700 példányban megjelent Kovács Lajos szerkesztésében.
Horgász sportért kitüntetést háromszor nyerte el. Ezzel ma már csak Kilényi Géza egykori alkotmánybíró dicsekedhet.

Till Józsefet 2003-ra érte el a siker, az elismerés. Akkor, amikor egész életének hü társa, két gyermekének anyja, már nem osztozhatott vele.
Ezt tekintette az életében ért számos csapás közül a legnagyobbnak.
Hihetetlen, hogy honnan vett energiával, de mégis erőre tudott kapni.
A nagysikerű könyvbemutatója után 2003. december 10-én a dorogi galériában kiállításra gyűltek össze az érdeklődők. Az Esztergom-Dorog-Bajót Esperesi kerület 84 templomát és 20 kápolnáját örökítette meg akvarell képein .

Dr. Till József egész életében önmagát adta!
Öcsi doktor előtt fejet hajtva köszönöm a sorsnak, hogy megismerhettem. Remélem, hogy még sokáig élheti köztünk a hattyúk életét.