Egy ápolónő vallomása

 2017.08.21 15:26

apolono.jpeg
Reggeli 05:40-es váltás. Az évtizedek óta nem fizetett, kvázi "GRÁTISBAN" végzett ölelkezési időben, átvesszük az idegösszeroppanás határán lévő éjszakás kollégától az osztályt. Estére jönnie kell vissza leváltani minket, de azzal búcsúzik "ne várjatok, felmondok, nem bírom tovább! " Műszak végén mindig ezt mondja, de azért aggódunk, mikor gondolja egyszer majd mégis komolyan, és mi lesz, ha már Ő sem jön!

Rendszeresen végzendő, ámde fizikailag és pszichésen rendkívüli módon megterhelő eseménnyel kezdünk: 4 ápoló NŐ-nek, 38 fok hőségben, (légkondi nélkül) 58-ebből 20 fekvőbeteget lemosdatni, 2 óra alatt.

A munka és a wellness egy lépésben megvan, hisz úszunk a saját verejtékünkben. Az orrunkon végiggördülő izzadtságcseppeket nem tudjuk letörölni, mert a kezünkön gumikesztyű van, a karunkon pedig ugyanúgy folyik a verejték, mint a homlokunkon. Így az a könnyező Madonna mintájára belecsöpög, és ezáltal újrahasznosul a lavórban.



De csodatévő hatalma van, hiszen verejtékes munkánk gyümölcseként, a reggel még mozdulni sem tudó Marika néni, délutánra már látványos javuláson esett át! A járókeretét megemelve szaladni is tudott a telefonhoz, hogy fennhangon elpanaszolja a családnak, hogy "nem csinálnak ezek semmit."

A normális emberi igénytől, (zuhanyozás, folyadék visszapótlás, kifújni magunkat stb.) teljesen elzárva (merthogy ilyesmire sem mód, sem idő) próbálunk az arcunkra valami természetesnek nem mondható mosolyszerűt varázsolni, és csatakos izzadtságunk szagélményét sziszegős szappannal (dezodor) palástolva kezdünk neki a hátralévő 10 óra hosszának.

Tulajdonképpen a fizetésünket nézve, ha az "ár-érték" arányt vesszük alapul, ennyi munka után akár haza is mehetnénk, mert többektől megkaptuk már, (vezető politikusainktól is) mindenki annyit keres, amennyit ér, amennyire értékeli önmagát.

Tehát a nap további részében felebaráti jó cselekedetből, gyakorlatilag társadalmi munkában szakadunk meg. A reggeli fürdetés után, gúlában álló 20 db lavórt el kell mosni, fertőtleníteni. A kolléganő osztja a folyadékot, (minden beteg 5 percig gondolkodik, hogy mit kérjen). Természetesen tele van a pohara vízzel, üdítővel vagy nincs is pohara (ekkor vissza kell menni a konyhába műanyag pohárért). Kedvesen felsoroljuk, hogy milyen folyadékot kérhet, de neki az kell, ami nincs, vagy amit nem ihat, mert cukorbeteg!

Ebből helyenként vita kerekedik, vagy rohadék, gonosz nővér leszek, aki nem ad cukros kávét, vagy marad a beteg még egy hétig, mert 20-as lesz a vércukra (a beteget nem érdekli, hogy bónuszként leáll a veséje, megvakul és fekélyes lábairól sorban amputálják a lábujjait. Valószínűleg fel sem fogja, nem érti, de nincs időm, hogy hosszasan ismertessem, és legalább pislákoljon a megvilágosodás fénye, rávilágítva a magas vércukorértékek kontra cukros kávé és társai összefüggésre stb.).

Értékeljük, mikor okos emberek, akik konkrétan elvéreznének már a mosdatás teljesítésekor, jönnek a "protokoll" szerinti szöveggel. De jó, ám legyen akkor egy kis protokoll, nem vagyok semmi jónak az elrontója! " Induljunk el a kályhától ". Semmi más nem kell hozzá, csak józan paraszti ész és logika. Lásd ált. iskola szöveges feladatok: Adott 4 nővérke, 20 fekvő beteg, és adott rá 2x60 perc = 120 perc. Protokoll szerinti betegfürdetés 1 v.2 személlyel. Kedves betegeink 80 %-a túlsúlyos, (100kg körüli ) ergo, ajánlott a 2 személyes fürdetés, ha nem akar a nővérke 40 évesen lenyomorodva, vegetálni a béremeléssel is csak minimálbéréből számolt járadékból! Amire amúgy sem vagy jogosult, mert fél lábbal is munkaképes a magyar.

Itt említeném meg a munkavédelmi előírásokat, miszerint egy NŐ, hány kg-ot is emelhet? 25 kg! Kérdezem én... az ápoló -NŐ az nem NŐ ? Megspékelném a decubitus matrac magassága + ágy magassága, és a nővérke testmagassága közötti aránytalansággal, amely a betegemeléshez szükséges erő számításakor lényeges szempont lehetne... De ugye aki keveset keres, az csak buta ember lehet, "nem tudhassa a fizikát, oszt jó van az " csak a munka haladjon, és ne terjesszenek rémhíreket !

Hogy mi lesz a dolgozóval 20-30-40 év múlva a kutyát sem érdekli, a kockázatfelmérés szerint abszolúte nincsenek káros fizikai hatásnak (sem) kitéve, ebből kifolyólag sem megelőzni sem díjazni sem rehabilitálni nem kell a nővéreket.

Lemérték, egy átlag beteg protokoll szerinti lefürdetése: 30 perc. Amelyik beteg tele van fekélyekkel, sebekkel, ott még több, hiszen azokat a sebeket el kell látni, át kell kötözni! Tehát 4 nővérke a 20 fekvő beteget, ha egy beteg fürdetése 30 perc a protokoll szerint ÁTLAG 5 óra alatt tudná elvégezni!

Már itt a legelején az alapoknál elbukik a protokoll, mert a 4 nővérkének nincs 5 órája a fürdetésre, hiszen már fél nyolckor osztják a reggelit, és nekik versenyt kell futni az idővel, hogy még azelőtt odaérjenek a beteghez vércukrot mérni, inzulint beadni (plusz felvilágosítani is kellene) mielőtt beindul a Pavlovi reflex és megeszi a beteg a reggelit.

De nemcsak az a 20 fekvő beteg van, hanem a többi, fent járó is, akiket el kell látni, s akkor ez még csak a reggel volt, a nap többi része a lótás-futás rohanás, csak ezután kezdődik. Annak ellenére, hogy már a legelső ápolási feladatnál elbukik a protokoll-rendszer, azért építenek rá szép nagy légvárakat, meg elvárás hegyeket!

S ha netán a nővérke tiltakozna, vagy jelezné a problémát, azt meghurcolják, elmarasztalják, majd ha bekövetkezik a hiányosságból kódoltan várható baj, akkor pontosan azért vonják felelősségre, ami ellen tiltakozott volna. Egyébként meg " el lehet menni"! Például az IKEÁBA, 8 órába másfélszer több fizetésért!

Köszönjük a kollektív szerződésben meghatározott első 8 órában 20 perc, 12 órában, további 25 perc "ZAVARTALAN PIHENŐIDŐT"! Jót mosolyogtam rajta.... A kérdés az, hogy ezt ki méri, ki felügyeli és tartja nyilván? Hiszen szinte soha nem betartható, mert mikor is pihenhet a nővérke zavartalanul? Ha megzavarják, újból kezdődhetne a pihenőidő? Akkor egész műszak alatt pihenőidőn lennénk, mert még a WC-re is utánunk jönnek, és "megzavarnak".

Ehelyett kiszáradt torokkal, agyonizzadva, csapzottan várjuk az éjszakás váltást, mint a messiást, hogy végre vége legyen a napnak, és az agyhalál közeli állapotban hulla fáradtan menjünk a másodállásba vagy hazatámolyogjunk.

Szerző: Havasi Gyopár
FORRÁS: INTERNET