90 éves lenne prof. dr. Leel-Őssy Lóránt (1927-2008)

 2017.07.27 13:27

LLL.JPG
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma 2017 áprilisától a 18. kerületi Ráday utcában lévő Pszichiátriai Intézményt Dr. Leel -Őssy Lóránd Otthonnak nevezte el. Vajon Esztergomban mikor örökítjük meg méltó módon díszpolgárunk nevét? 90 éves lenne! Tisztelettel őrzöm szemüvegét és reflexkalapácsát

Dr. Leel-Őssy Lóránt tanár úr, Berekböszörményen született ( Bihar m.) 1927. júl. 25-én, ősi bihari nemesi család leszármazottjaként, akik Lél vezér nevét is örökölték.

Az orvosi egyetemet 1952-ben Debrecenben végezte „summa cum laude” minősítéssel.

Neuropathológiai kutató munkáját, mint medikus 1950. januárban kezdte a DOTE Idegklinikáján Sántha Kálmán professzor, majd Háberland Katalin, később Juhász Pál professzor irányítása alatt. Első tudományos dolgozata 1952-ben (diploma megszerzése előtt) jelent meg „Histopathological examination in tetanus.” címmel az Acta Morphologica-ban Háberland és Balajthy társszerzőkkel.

Az orvosi diploma megszerzése után politikai okok miatt először Miskolcra, majd ismét Debrecenbe került. Mint mentőorvos, majd laboratóriumi orvos a miskolci idegosztályra (1953), illetve a DOTE Ideg-és elmeklinikájára járt be dolgozni, mint externista, ami lehetővé tette tudományos munka folytatását mind a neuropathológiában, mind a neurológiában. Ekkor jelent meg Kajtorral együtt az „Epilepsiás megnyilvánulások (klinikai és elektrographiás) cysta septi pellucidi eseteiben.” 1956-ban a második dolgozata. Majd ezt követték 1959-től folyamatosan a malignus melanomák metastasisairól, az agytörzsi gliomákról, cerebrovasculáris betegségekről szóló közleményei.

Ideggyógyászatból 1956-ban, elmegyógyászatból 1960-ban szerzett szakvizsgát. Neuropathológiából és EEG-ből 1979-ben nyerte el az un. ráépítéses szakorvosságot. Végül 2003-ban szakorvos lett az „Agyi érbetegségek”-ből is.

Külföldi, hollandiai tanulmányúton volt 1964-65-ben Hágában, a wassenaari Ideg-idegsebészeti klinikán, ahol klinikai neuropathológiai munkát végzett A. C. de Vet-tel, van der Drift-tel.

Kandidátusi fokozatot hároméves lev. aspirantura után 1970-ben szerzett „Az agyvérzések pathomechanizmusa” című disszertációval. A Hajdu-Bihar Megyei Kórház Ideg-elmeosztályán volt alorvos, majd adjunktus 1956-1968-ig. Itt a DOTE Neuropathológiai Laboratóriumában végzett munka mellett a kórházban is szervezett neuropathológiai laboratóriumot. Igazságügyi ideg-elmeorvos szakértői tevékenységet 25 évig folytatott.

1968-tól Esztergomban az esztergomi kórház ideg-és elmeosztályán volt nyugdíjazásáig főorvos, ahol mint osztályvezető új osztályt szervezett és nemcsak a helyi, hanem a megyei korszerű ideg-elmeellátást alakította ki, mint megyei szakfőorvos, megyei neurológiai-pszichiátriai szakfelügyelő főorvos. A tatabányai ideg-elmeosztályt is megszervezte és úgy mint Esztergomban ott is átképezte szakápolóvá a nővérgárdát. Osztályán több diagnosztikai eljárást vezetett be: carotis angiographia, carotis Doppler vizsgálat, EEG, brain maping, RES kezelések, liquor-ülepítéses eljárás. Mindezeket tanítványaival is megismertette. Aktívan részt vett a Nemzeti Stroke Program előkészítésében (Prof. Dr. Nagy Zoltánnal együtt) és az országban másodikként, valamint az egész megyére kiterjedő agyi érbeteg ellátó részleget alakított ki rehabilitációs osztállyal. Oktató osztály lévén önállóan kb. 20 ideg- és elmegyógyász szakorvost képzett. Több gyógyszerkutatási programban is aktívan közreműködött.

A megyében a szakma terén végzett kiemelkedő gyógyító és tudományos munkáért számos díj mellett több kitüntetésben részesült: Kiváló munkáért, Kiváló orvos, Kórházigazgatói Alkotói Díjat, 1990-ben Megyei Alkotói Díjat a neuropszichiátriai szakmai munkáért, 2001-ben pedig Megyei - újonnan alapított – „Komárom Esztergom Megyéért” Szakmai díjat kapott Esztergomban és a megyében végzett gyógyító és tudományos tevékenységéért. Iskolateremtő működéséért az 1980-2000-ig terjedő időben. 2007-ben a Vaszary Kolos Kórház (Esztergom) Emlékgyűrű díjazottja.

Neuropathológiai szakkonzultánsa volt folyamatosan, 1965-től a Borsod-Abauj-Zemplén Megyei Kórház ideg- elme és idegsebészeti osztályainak. A tekintélyes neuropathológiai anyag lehetővé tette a tudományos kutatást és munkatársaival, tanítványaival minden jelentősebb hazai és külföldi kongresszuson részt vett előadásaival az elmúlt negyven év folyamán. Tudományos munkában sok fiatal orvost biztatott, segített Debrecenben, Esztergomban, Miskolcon és Tatabányán.

Nyugdíjba vonulása (1993. dec.) után aktív tudományos, szaktanácsadói munkát végzett, neuropathológiai laboratóriumot alapított a Komárom-Esztergom Szt. Borbála Kórház Pathológiai Osztályán, amelyet 2002. jan. 1-ig vezetett a miskolci neuropathológiával együtt. Kutatásait tovább folytatta a dementiák témájában Tatabányán ETT pályázataival kapcsolatban. Több alkalommal nyert ETT kutatási pályázatot 1986-2003-ig több esztergomi és tatabányai munkatársával. A VEAB 1977-es pályamunkájuk 3. díjat nyert. Kutatói munkái mellett mindkét neuropathológiai Laboratórium (Miskolc, Tatabánya) egyben iskolát is teremtett, mivel a rendszeres továbbképző tanfolyamok, klinikopathológiai megbeszélések számos fiatal neurológus számára neuropathológiai szemléletet adtak.

Számos magyar és külföldi tudományos társaság tagja, alapítója volt.

A MIET-nek vezetőségi, majd szenátusi tagja. Alapító tag a MIET Alzheimer Szekciójában, a Stroke Társaságban, továbbá a Neurosonológiai Társaságban. Törzstagja volt a MIET Tiszántúli Szakcsoportjának. A Neuropathológiai Szekciónak, majd Magyar Neuropathológiai Társaságnak (MNT) 1979 óta titkára, majd elnöke 1996-1999-ig.. A Magyar Neuropathológiai Társaság megalapítása is a nevéhez fűződik 1996-ban. A MOTESZ-ben a MNT elnökeként képviselte a társaságot. A Szegedi Szent-Györgyi Albert OTE PhD Bizottságának is tagja volt neuropathológiai témában.

Nemzetközi Neuropathológiai Társaságnak (ISN) előbb képviselője (1980-1990), majd vezetőségi tagja (1990-94) volt.. Ezt a megtisztelő tagságot a magyar neuropathológia nemzetközi kapcsolatainak a fejlesztéséért is kapta. Tizenöt évig szervezte a Magyar-Lengyel Neuropathológiai Találkozókat, majd tevékenyen részt vett a Magyar-Német Neuropathológiai Társaságok „Joint Conferenciáinak” szervezésében, amelyek a MNT két-három évenkénti országos konferenciájával együtt voltak. Az Eur. Fed. of Neur. Sci. történeti Szekciójában hazánkat képviselte orvostörténeti munkássága elismeréseként. Tagja volt az IBRO-nak, a WHMA-nak.

Az Amerikai Biographiai Intézet „Consulting Edtor” címet adta 2002-ben és életrajzi kötetében ismerteti. Az International Biographical Centre Cambridge „2000 Outstanding Scientists of the 20th Century” (245 o. 2001) és „Living Science” V. 001 (IBC: 235 p.) c. kiadványaiban éppen úgy szerepel, mint a Hübner-féle és a Marquis-féle „Who’s Who”-ban (az utóbbi „Medicine and Healthcare” kötetében: 494 o.). A magyar és helyi „Ki kicsoda” kiadványok is ismertetik életrajzát. Két alkalommal jelölte az amerikai Intézet (ABI) az „Év embere” és egyéb kitüntető címek elnyerésére 2002-tól 2004-ig.

A SZOTE 1977-ben meghirdetett ideg-és elmegyógyászati tanszékvezetői tisztségének betöltésére a kar alkalmasnak minősítette, mivel az MTA és ETT szakmailag első helyen ajánlotta, azonban politikai okok miatt végül nem Ő kapta meg a tanszéket.

Évekig oktatott a SOTE Pszichiátriai Klinikáján, neuropathológiai továbbképzéseket szakvizsga előtti tanfolyamokat szervezett Miskolcon (1988-2000), egy évtizeden át (1991-2001-ig) a HIETE (SOTE-hez tartozik) Családorvosi Tanszékének elóadója volt „Neurológia” tárgykörben.

Az Ideggyógyászati Szakmai Kollégiumnak 8 évig volt tagja. Több évig tagja volt a neurológiai szakvizsga bizottságnak, illetve a SOTE államvizsga bizottságának (1977-1989), valamint a SZOTE PhD képzés bizottságának neuropathol. tagja. Két egyetemen is címzetes egyetemi tanári kinevezést kapott: A HIETE 1986-ban, a DOTE pedig 1992-ben egy „Rehabilitációs emlékérem” kíséretében címzetes egyetemi tanárrá nevezte ki. A debreceni Orvosegyetem 2002-ben aranydiplomára is méltónak tartotta.

A neurológai és neuropathológiai tudományos munkásságért 1982-ben „Schaffer”, majd 1990-ben „Sántha emlékérem”-mel tüntették ki.

Tanítványai közül többen osztályvezető főorvosok lettek. Egyik és egyben leghűségesebb tanítványa, aki a távolság ellenére is folyamatosan személyesen is tartotta Vele a kapcsolatot Prof. Dr. Révész Tamás a londoni Institute of Neurology neuropathológus professzora.

Tudományos dolgozatainak száma közel 200, aminek negyede külföldi lapokban jelent meg. Jelentős tudományos könyveinek a száma hat (kettő angol nyelvű), három monográfiát írt. Könyv fejezeteinek a száma 17. A szaklapokban megjelenő kivonatok száma 150 felett és ezeknek több mint fele külföldi szaklapokban, illetve kongresszusi füzetekben jelent meg. Előadásainak száma meghaladja a kötszázötvenet.

Az MTA orvostudomány doktori címét 2000-ben kapta meg.

Szakmai érdeklődése széleskörű, leginkább az agykutatás mikroszkópos részéhez kötődött, mellyel közel 50 évig foglalkozott s mely területen leginkább ismerik itthon és külföldön. Emellett a gyakorló orvoslásban az agyi érbetegségek területén fejtett ki igen sok munkát. Az epliepsiához ill agyi elektromos vizsgálathoz szintén kötődött. A dementia tárcaszintű kutatási témája, ami mindkét szakmát érinti. Dolgozatai, könyvei ezekből a témakörökből születtek. Nyugdíjas éveiben – a folyamatos szakmai tudományos kutatás mellett – a múlt ismerete és ismertetése végül nemcsak az idegtudományokra, hanem az orvostudomány egészére is kiterjedt, kiemelve a magyar kutatókat. Igyekezett nemzetközi szinten ismertté tenni a magyar tudomány neves kutatóit, személyeit is, mint az amerikai (ABI) és az angliai (IBC) biográfiai intézet és centrum konzulens munkatársa.

Számos egyéb szakmai díj mellett a MOK „Hippokratész emlékérmét” 2005-ben kapta meg a MOK-ban a kilencvenes években végzett munkájáért (országos nemzetközi, majd megyei etikai bizottsági). 2006-ban Batthiányi-Strattmann díjjal tüntették ki.

Civil tevékenység:

Az Esztergomi Balassa Bálint Társaság elnöke 1980-tól haláláig. A város és megye egészségügyének fejlesztése, tudományos munkássága, társadalmi tevékenysége terén kifejezett érdemeiért Esztergom (1994) és Sarkad (1999) város díszpolgára kitüntetéseket kapta.

Ezen kitüntetéseket és tevékenységet három könyvvel igyekezett kiérdemelni: „Bihar Sarkad és a Leel-Őssyek” (1997), „Baltazár Dezsö, a püspök” és Esztergom Évlapjai Balassa kötete „A Balassa Bálint Társaság történeté”-vel (2006). Gyermekkorának városa, Sarkad, különösen értékelte azt, hogy a város nevezetes szülötteinek emléktábla avatását kezdeményezte (Prof. dr. Kesztyűs Lóránd, dr. Jakucs László és Pál orvos, illetve geológus és növénytanász akadémikusok, dr. Szekeres Attilla brüsszeli theológia professzora, Puskás Albert gimnáziumi igazgató stb.)

Cikkei jelentek meg országos, megyei és helyi lapokban is részben egészségügyi, részben társadalmi tartalommal. Azt vallotta sokszor nem elég az orvosi tekintély, az orvosi szakma elmegyógyászati, pszichológiai részében elengedhetetlen az enciklopédista műveltség. Mindent és sokat olvasó ember volt, a zenét aktívan is űzte. Igazi polihisztorként a széleskörű szakmai tudás mellett törekvése volt sokféle tudásra szert tenni, olyan ember volt az ideálja, aki mindenhez ért egy kicsit, a szakmájához pedig a legfelső szinten. Nyugdíjasként is napi 14-16 órát dolgozott, gyógyított, kutatott, tanított, írt, tanult és szórakozott is, mely tevékenységek súlypontja a helyzet szerint változott. Minden fórumon kiemelte Feleségét, családját, és köszönetet mondott Nekik is, mindazért, amit elért, mert „sokat és eredményesen dolgozni csak harmonikus és szeretetteljes légkörben lehetett és lehet!” vallotta.

Nyugdíjazás után kiadott könyvek:

Neurológia (Springer Hung. 1993.)

History of Hungarian Neuropathology. (Esztergom, Oktáv, 1995)

Bihar megye, Sarkad és a Leel-Őssyek (Esztergom 1997.),

Baltazár a püspök (Esztergom, 2000),

A magyar neurológusok és neuropatológusok almanachja 1800-2000. (Magyar Idegtud. Társ. Debrecen 2001),

A magyar neurológia és neuropatológia története. (Magyar Idegtud. Társ. Debrecen 2001), A klinikai neuropatológia alapjai. (Medicina, Budapest 2006) – Első tankönyv-szerű könyv a témában

History of Hungarian Neurology and Neuropathology. (Magyar Idegtud. Társ. Debrecen, 2005.)

Az esztergomi Balassa Bálint Társaság története. (Esztergom, 2006.)

Az orvostudomány rövid története. 2007.

Több könyvfejezet (5) Öregedés és Alzheimer problémáiról, orvostörténet és agyi érbetegségek témaköréből. Miskolczy Dezsőről és Környey Istvánról írt fejezeteket a „Híres magyar orvosok III. kötetében (Szerk.: dr. Kapronczay Károly, 2002). Egy készülő agyi vasculáris könyv egyik fejezete (Szerk.: Prof. Dr. Nagy Zoltán).

(Az esztergom.hu nyomán)